Magyar történelmi mozaik

"Trianon a szentistváni eszme diadala"

Az itt következő lapokon egy ősi nép ezeréves Kárpát-medencei történelmének és kultúrájának képei jelennek meg. Csonka ez a kép, akár csak hazánk. Országunk két-harmadát az I. világháborút követő békediktátum vette el tőlünk, ősi kultúránkat pedig a trónbitorló Vajk-István és teuton zsoldosai által népünkre szabadított római zsidó-keresztény inkvizíció pusztította el négy évszázad alatt, szinte nyomtalanul. Történelmünket ezer éve hamisítják a vallási és politikai internacionalizmus fizetett történetírói, akiknek népünk eredetéről, kultúránkról, ősi hitünkről, történelmi küldetésünkről, "Szent István-i államalapításról és állameszméről", nemzeti céljainkról terjesztett történelmi hazugságai ma már teljesen áthatották a köztudatot, hamis frázisok formájában jelen vannak nem csak történelmünkben, irodalmunkban, vallási ünnepeinkben, szertartásainkban, hanem e hamis történelmi képeket - mint látni fogjuk - megtalálhatjuk még legnagyobb festőink, szobrászaink képzőművészeti alkotásaiban is.

Mindez indokolta, hogy az Interneten közölt Nagymagyarország című, nemzeti történelemismeretet formálni hivatott dokumentum anyag Trianon-mappájában található "Magyarország történelme és kultúrája Trianon ellen" című, első pillantásra nemzeti érzelműnek látszó, de a vallási és politikai internacionalista történetírás sok hamisításával és félrevezető kifejezésével terhelt munkát most lemezünk mellékleteként az eredeti képanyag felhasználásával, de javított szöveggel adjuk közre. Hogy miért tartottuk szükségesnek ezt a szöveg-módosítást, azt néhány kiragadott példával szemléltetjük. A továbbiakban a meghagyott, eredeti szöveget <jel között, vékony betűvel> adjuk meg.
Az eredeti anyag első fejezetének címe: <"A magyarok bejövetele">, s első mondata: <A hunok és avarok nyomában, a népvándorlás gomolygó emberhullámainak sodrásában, a kilencedik század végén jelent meg a magyarság mai lakóhelyén.>

Ezzel szemben még krónikáink szerint sem ún. "honfoglalásról" van szó, hanem hét magyar szövetséges törzs: négy szabir (Megyer, Tarján, Jenő és Gyarmat) és három kabar-onogur (Kér, Keszi és Kürt) (Padányi: Dentumagyaria p. 369-377.) visszatéréséről az Atilla hun birodalmának és annak "jogutóda", az "avar"-nak nevezett birodalom felbomlása után interregnumnak számító, de a szumír-szkíta (hun-pártus) rokon népek által több ezer éve folyamatosan lakott őshazába - azaz Atilla visszajövetelét is figyelembe véve immár második hon-visszafoglalásról. Továbbá "avarokról" beszél a szöveg írója, holott ez az elnevezés nem egy új népet, hanem az ókori szkíta-pártus birodalom és Atilla helyben maradt hun népének maradványait, valamint több későbbi magyar hadjáratból biztosításul ittmaradt katonai egységet jelöl.

Ez a 2. szkítha-hun birodalom megszakítatlan történelmi folytonosságot biztosított népünknek a Kárpát-medencében Árpád magyarjainak visszajöveteléig, mert - mint erre krónikáink is utalnak, s amint ezt Heribert Illig Kitalált középkor című könyvében bebizonyította - Atilla halála után egy közel 300 éves, eddig "kitöltetlennek" tekintett időszak hamisítással került Európa történelmébe. Nagy hérosz-királyunk halála után mindössze 3-4 nemzedékkel (Atilla-Csaba-Ed, illetve Ügyek-Előd-Álmos-Árpád) - tehát alig száz évvel(!) - már ismét egy szkítha nép, Árpád magyar népe volt az úr ősei földjén.

1

Az Interneten közölt történelmi áttekintés sok olyan félreérthető megfogalmazást, történelmi csúsztatást, sőt nem egyszer hamisítást tartalmaz, melyek a forrásmunkául szolgáló Szekfű-Hóman-féle, Habsburg-hű történetírás jellemző elemei. Ezek pedig nem a nemzeti megvilágosodás, hanem további, csak ezúttal más forrásból érkező nemzeti elbutítás célját szolgálják. Nézzünk erre egy példát:

A <honfoglaló> magyarok kultúrája (eredeti szöveg)

<A magyar nemzet már akkor sem volt teljesen barbár népség, mikor mai hazájában megtelepedett. A magyarok hosszú vándorútjuk folyamán magukba szívtak bizonyos keleti, török-perzsa műveltséget, amely a mai napig megérezhető népies háziipar-művészetükben, értettek a földműveléshez és az állattenyésztéshez. Finnugor származású nyelvük erős török hatásokat mutatott. Vallásuk természetimádás volt. A betű, írás, rovás, szavak régebbiek a honfoglalásnál, ami azt mutatja, hogy az Európa szívébe érkező magyarok legműveltebb rétegei már ismerték az írás mesterségét. A Duna-Tisza völgyébe a magyarokkal tehát bizonyos fajta sajátos kultúra érkezett és került érintkezésbe a nyugat európai keresztyén kultúrával.>

Ezen tárgyi tévedésektől és rosszindulatú megfogalmazástól hemzsegő bevezető szöveg szerint tehát <már a honfoglalás idején sem voltunk teljesen barbár népség> - mint ahogy talán most sem vagyunk azok!?
Ezzel szemben a történelmi tények szerint javított szövegünk így hangzik:

A hon-visszafoglaló magyarok kultúrája

A magyarság ősei, a szumírok, a világ legelső kultúrnépe, az írás feltalálói. Edward HINCKS és Henry C. RAWLINSON sumerológus kutatók voltak az elsők, akik világos kapcsolatot mutattak ki a sumír és szkítha kultúra és nyelv között, a legrégibb európai nyelvnek nevezve meg a magyart . A semita támadás következtében felbomló szumír birodalomból a Kaukázus hegyei közé menekülő káld mágus-papok közvetítésével népünk letéteményese lett ennek a kultúrának, melynek nyomai a szkítha néptörzsek vándorlási útvonalán ma is megtalálhatók.
TORMA Zsófia XIX. századi tordosi és tatárlaki régészeti kutatásai igazolták, hogy a Kárpát-medence (is) őshazája volt ennek a népnek. Árpád visszatérő magyar törzsei nemcsak ősi örökölt, rovás-írássá fejlesztett írásukat és szumír eredetű agglutináló nyelvüket hozták magukkal, hanem ősi, természetvallásra és Jézus tiszta tanításaira épülő hitüket és ősi kultúránk számtalan egyéb (nép)művészeti emlékét is. Ez a hit és kultúra a gyűlölet forrásává vált a jézusi tanításoktól elfordult római zsidó-kereszténység szemében. Papjaik az eretnekség jeleit látták ősi írásainkban, kódexeinkben, jelképeinkben, szokásainkban, s mindent elpusztítottak, ami csak kezük ügyébe került. Akkor is és később is - azóta is, ma is.

Az eredeti szöveget olvasva mindenesetre elgondolkozhatunk azon, hogy kik és miért tettek bele egy trianoni revíziós dokumentum-anyagba egy ilyen nemzetgyalázás határát súroló szöveget. Az okot pedig könnyen megtaláljuk, ha az anyag eredetét kutatjuk.

Az Interneten közölt összeállítás nagyjából a Pesti Hírlap gondozásában a '20-as évek elején angol nyelven kiadott, Légárdy Ottóék által összeállított " Justice for Hungary " (Igazságot Magyarországnak") c. almanach második részének szövegét és képanyagát tartalmazza. A Pesti Hírlapot a konvertita zsidó Légárdy (Pollák) Károly alapította 1878-ban. A lap "reklám céljából" kisajátította a Kossuth által a negyvenes években alapított, majd megszűnt népszerű Pesti Hírlap jának nevét. A lap főszerkesztője Légárdy Ottó, szellemi irányítója a szintén zsidó Márkus Miksa. Noha a lap már az első pillanattól teljesen beleilleszkedett az egységes budapesti zsidó sajtó együttesébe, előszeretettel nyert meg magának népszerű nemzsidó írókat, Jókaitól, Mikszáthon át Rákosi Jenőig. Rákosi három évig volt a Pesti Hírlap munkatársa, de 1881-ben "meghasonlott" vele, és több újságíróval együtt kiválva megalapítja a rövidesen vezető lappá váló Budapesti Hírlapot. A Rákosi Jenő szerkesztette Budapesti Hírlap viszont konzervatív, nemzeti lap, az első pillanattól a trianoni revízió élharcosa. Később ugyancsak ezt a "revíziós vonalat" lovagolja meg - de korántsem a nemzeti sérelmünk által ösztönözve! - a Légárdyék vezette Pesti Hírlap is, hogy ezzel visszaszerezze a tiszaeszlári vérvádper és a kommün idején megtépázott népszerűségét .

2

Mert teljesen természetes, hogy az 1919-es kommünt támogató pesti zsidó lapok között ott volt a Pesti Hírlap is. A kommunista forradalom sajtófőnöke, Gellért Oszkár a Légárdy Testvérek kiadásában jelentette meg "A diadalmas forradalom könyve" c. kiadványát, melyben 75 író és újságíró (köztük 60 zsidó!) dicsőíti a kommunista vérfürdőt, azt a forradalmat, mely a háborúból vesztesként, de nem legyőzöttként kikerülő Magyarországot teljesen kiszolgáltatta a béketárgyalásokon a "Kis-és Nagy Antant" államoknak. A könyv-förmedvény kiadója tehát ugyanaz, aki ezt a trianoni almanachot is kiadta: a Légárdy Testvérek .

Amikor pedig Rákosi Jenőnek, halála után, annak egy angol barátja és harcostársa: Lord Rothermere szobrot állíttat, a Pesti Hírlap siet kiaknázni és körüllihegni ezt az újabb reklám-lehetőséget is. Előfizetői adakozásból elkészíttet a szoborra egy emléktáblát, majd mindezt összekapcsolja a revíziós mozgalom ügyével, mely így már egyszerre a Pesti Hírlap ügye lett(!), s a róla írt cikkekben Rákosi Jenőt már mint a Pesti, nem pedig a Budapesti Hírlap alapítóját említi és méltatja (ld. a képanyagban bemutatott szobor-képet és annak magyarázó szövegét, amit a tanulság kedvéért nem változtattunk meg). És ezzel meg is magyaráztuk, hogy miért olyan ez a szöveg, amilyen, s miért volt szükség annak erős korrekciójára.

Továbbá hiányos is ez a kép, mert az összeállítók eredeti szándéka szerint nem tartalmazza a különböző elnevezésű (pártus, hun és hun-maradék="avar", székely) Kárpát-medencei magyarság Vajk-István-féle állam-átalakítást megelőző történelmének és kultúrájának sok évszázados dokumentumait, és nem világít rá történelmi adatokkal e küzdelmes korszak eseményeinek okaira, mely korszakot nemzeti történészeink (közöttük első helyen említve Badiny Jós Ferenc, Fehér M. Jenő, Málnási Ödön, Padányi Viktor, Zajti Ferenc és Érdy Miklós történelmi, Bobula Ida, Ferenczy Gyula és Nagy Sándor nyelvészeti, valamint Pap Gábor művészettörténeti kutatásait) által feltárt összefüggések és dokumentumok ismeretében - Homonnay O. János könyvének címét idézve - joggal minősíthetjük nemzetünk "ezeréves haláltusájának".

Ezen évezredes élet-halál harc küzdelmei alatt hozta létre népünk géniusza - miként a gyöngykagyló izzadja ki fájdalmában a gyöngyszemeket - ma ismert kultúránk kiragadott példaként itt bemutatott tárgyi emlékeit, melyek közül is több már az enyészeté lett, vagy nemzetközi rablók kezén tűnt el. Mienk ma már csak az emlék, melyet őriznünk kötelesség. Ezek az archív képek jelentik ennek az összeállításnak egyedüli értékét, ami miatt érdemesnek tartottuk azt egy általunk átdolgozott kísérő szöveggel közreadni. A személyi vonatkozású képanyagban kicseréltünk néhány képet, s a képanyagot a szöveg alátámasztására néhány képpel mi is kiegészítettük. (Nem csak az összeállítás szövegét korrigáltuk az újabb történelmi ismeretek tükrében, hanem a zenei archívumból is kihagytunk egyes dalokat, például a Marschalkó Lajos által is sokat kárhoztatott, zsidó operett-induló dallamára komponált Erdélyi induló-t, mely több feldolgozásban - pl. a MIÉP hang anyagában - is szerepelt.)

A szöveg javítása közben átalakult annak eredeti mondanivalója (és így címe is). Az eredeti szöveg úgy állítja be hazánk népét és történelmét, mintha mi mindent valami nyugati mintáról vettünk volna, mintha a Nyugat érdekében véreztünk volna ezer éven át, s hazánk területi megcsonkításáért a nyugati kormányok hálátlanságát okolnánk. A tények tükrében azonban e kiragadott történelmi képekből összeállított áttekintés - miként egész történelmünk is - más tanulságot szolgáltat. Egyfelől látjuk Árpád ősi földjére visszatérő, elfogulatlanul élő, kultúrateremtő és birodalom szervező népét - amiről az eredeti anyagban egy szó említés sem esik -, majd látjuk nemzetünket minden irányú ellenségeivel (és nem szövetségesei, vagy "barátai" érdekében!) harcban vérezni, és több sebből vérezve - megfogyva, ámbár törve nem - győzelmes életerejével újra és újra felemelkedni.

3

Nyugat részéről pedig nem egyszerű hálátlanságot tapasztalnunk, hanem másfélezer éves masszív magyar-gyűlöletet és ellenséges indulatokat, még látszólag közömbös, velünk közvetlen történelmi kapcsolatban nem álló országok részéről is.

A sémi-arab támadások elől északra húzódó káld-szkítha vándorló törzsek magukkal vitték a felbomló szumír birodalom kulturális örökségét, s közvetítői lettek e kulturális és technikai civilizációnak a tőlük északra és keletre lakó népcsoportok felé. Közvetítésükkel, használati tárgyaik révén sok ősi szumír szó került be e népek (germánok, szlávok, finnek) nyelvébe. A szkítha népek magas kultúráját nemcsak írásuk, Európa szerte csodált ötvös művészetük bizonyítja, hanem fejlett, mezopotámiai, s talán még régebbi eredetűt építészetük is, melynek egyik emléke az hajdani Dentumagyaria (Szkíthia) Kaspi-tenger melletti székhelyének, Madzsar (Magyar) városának romja. Képünk e korai magyar birodalom fővárosában levő főúri palota romjait mutatja. (ÉM)

Látjuk tehát bűneinket: az oktalan Nyugat-imádatot, a kül-érdekeknek szolgáló komprádor uralkodóink és kormányaink sorát, a jövőbe látni nem akarás kollektív betegségét, a "na lássuk, uram Isten, mire megyünk együtt!" típusú önpusztító dacot és a semmivel sem törődő tunyságot, mely hazánk karnyújtásnyi távolságban levő önrendelkezését és megszerezhető függetlenségét 2003-ban önként feláldozta a "Nagy Károly birodalmának" mítoszára épülő Európai Unió oltárán.
Hát ezért védtük hazánkat másfél ezer éven át e magyar-gyűlölő birodalmi eszmével szemben!?
Ellenségeink - mint tapasztalhattuk - görcsösen szorítják a "veszett fejsze nyelét" is, mi pedig a bírhatót is hanyagul, nagyúri gesztussal dobtuk oda nekik. Mi? Nem mi , hanem a magyar nép nevében a megtévesztett tömegek szavazatával takarózó hazaáruló kormány.

Így alakult át a szöveg történelem-hű korrigálása során az önsajnáló, Nyugat megértéséért és segítségéért nyavalygó "nemzeti önarcképünk", amit annak összeállítói belénk akartak magyarázni. Akik ballépéseinkre magyarázatokat gyártanak, a "történelmi szükségszerűségre" és "tényekre" hivatkoznak. Mindebben lehet igazság, de e "tények és szükségszerűségek" mögött nagyon gyakran nem objektív igazságokat, hanem mítoszokat találunk. Ilyen mítoszokból építették fel az oláhok "Nagyromániát", mely nyugati támogatással elvette tőlünk Erdélyt és Magyarország egy részét, s bejelentette igényét a Tiszáig terjedő területre.

4

És mit ér e mítoszokkal szemben a mi igazságunk? A semminél alig többet, ha nem tesszük mellé kardunk erejét, s még e kicsit is "el lehet sikálni" egy kis történelem-hamisítással, mítosz-teremtéssel. Hiszen a bolond magyarokat nem érdekli, hogy mit firkálnak róluk a történészek! Pedig - akár hisszük, akár nem! -, e "firkálásokból " és nem csak a tényekből lesz a történelem!

Ragaszkodjunk tehát mi is a mítoszainkhoz, melyek alatt azonban nem légüres tér, hanem a magyar ősmúlt fajbiológiai, nyelvi, történelmi örökségének tényei vannak. A mi mítoszainkat nem takarja az Ossian-és Nibelung-énekek köde, nekünk nem kellett "kitalálni" Atillát, a világtörténelem legnagyobb hadvezérét és uralkodóját, és ma is élő nyelvként őrizzük hatezer éves ősi nyelvünket, melynek sok ezer agyagcserépbe égetett üzenetének értelmét régészek, néprajz-kutatók, nyelvészek fejtegetik világszerte - a magyar nyelv segítségével!
A trianoni almanach anyaga a Napkeresztény Egyház júniusi (Napisten hava) honlapján kinyomtatható (Word) formátumban elérhető.)

5

A magyarok 2. bejövetele a Kárpát-medencébe ("Honfoglalás")

Atilla táltos-király halála után népe negyedik nemzedékének Etel-közben élő hét szkítha (négy szabir és három kabar - vö. az Árpád-sávos címerpajzs négy piros és három fehér sávjával) törzse szövetségbe tömörült, hogy a hunok Kárpát-medencei birodalmának helyén maradt és a meg-megújuló frank támadások által egyre inkább szorongatott ("avar") testvérnépeinek segítséget kérő hívására a (meg-hamisított naptárunk szerinti!) kilencedik század végén, szervezett formában, újra birtokba vegye ősei földjét. Padányi Viktor mintegy négyszáz-ezerre teszi a Vereckei-szoroson beáramló magyar törzsek létszámát. Ebből következik, hogy a hon-visszafoglaló magyarságnak legalább 50-60.000 főnyi aktív hadereje lehetett. Ez a haderő biztosította a több évig tartó szervezett áttelepülést , egyszerre biztosítva a hátország védelmét, a vonulók biztonságát és az új területek fokozatos megszállását. Ez utóbbi pedig azért is lehetett sikeres és nagyobb harcoktól mentes hadjárat, mivel a Kárpát-medencében - Bizánc ellenállásától eltekintve - nem találkoztak komolyabb ellenállással. Ellenkezőleg, az Erdőelvét megszállva tartó székelység és a Pannon medencét lakó rokon, a magyarokat a frank támadás idején segítségül hívó - ún. "avar" - népek testvérként üdvözölték a honába visszatérő magyarságot. <E néptöredékeken kívül csak nagyon gyéren lakó szlávság népesítette be a Kárpátok karéja közé zárt területet, de nyoma sem volt annak a szláv birodalomnak, amelyről cseh történetírók és a szlávbarát Denes francia professzor ábrándoznak. A félkör-alakban elterülő hegyvidéket akkoriban sűrű erdőségek borították. Nagyobbrészt néptelen ősvadon volt arrafelé mindenütt. Az "Igfon-erdőn", a mai Királyhágón túl is legfeljebb a szélesen kitáguló középső vidéken, a Mezőségen találhattak valami gyér lakosságra, de nem voltak megtalálhatók azok a bizonyos dákok sem, akik a vlachok (mai románok) szerint a rómaiak utódai és az ő őseik lettek volna.>

A magyarság történelmi hivatása

Atilla Táltoskirály hadjárata az V. sz. közepén felszabadítja a Nyugat-római fennhatóság alól az egykori Duna-völgyi szumír-pártus birodalom tetületét (Dácia, Pannónia). "Szervező zsenije a kiélt Róma és Bizánc helyett mérsékeltövi szkítha világbirodalomban egyesíti a fiatal turáni, valamint a germán és szláv népeket." A 77 éves hun birodalom összeomlása után (453) hazánk földjén - a pártos csatározásokat követő rövid idejű és kis területre kiterjedő keleti gót-longobárd fennhatóság után - újra államszervezetet alkotnak Atilla hun birodalmának maradványai (avar birodalom), mely közel másfél évszázadon át - Árpád magyarjainak visszatéréséig - ellenáll a meg-megélénkülő frank és szláv terjeszkedési törekvéseknek.
<Azonban e birodalom kiterjedése (határa nyugaton az Enns folyóig terjedt), fennállásának hosszú ideje, kultúrája és politikai jelentősége miatt mégsem tekinthető csupán valamiféle átmeneti "helytartó" államszervezetnek a Duna-völgyi hun és magyar birodalom közötti hatalmi űrben. Máig sem tisztázott azonban e szkítha-hun utódállam meggyengülésének igazi oka, melyben csak egyik tényező lehetett az "avar" államszervezetből való bajor kiválás és a frankok három támadó hadjárata (790-803.?)>

Ezt az évszámot azonban Heribert Illig történelmi kutatásainak fényében meg kell kérdőjelezzük (lásd: H.I.: Kitalált középkor - Allprint K, 2002. A továbbiakban a történelmi évszámoknál figyelembe vesszük ezt a 300 éves időkorrekciót), miként Carolus Magnus ("Fiktív" Nagy Károly) létezését is. Frank hódítási kísérletek viszont történtek, ha korábban is, mint írva van, s ennek során frank hordák végigrabolták a Felső-Dunántúlt és rablott zsákmányukat - meghamisítva azok eredetét - Achentől Veronáig magánkincstárak, kolostorok, templomok tucatjaiban rejtették el.

6

 
A VI(IX) . <század utolsó évtizedében>, a szkítha népek történelmi folytonosságát biztosítva, <az Etelközből kiköltözött magyarság alapított államot a Kárpát-medencében .> 595(895). őszén befejeződött a vereckei hágón át érkezett törzsek letelepülése az új hazában, megába olvasztva az itt lakó szkíta népmaradványokat. Árpád vezérletével öt év alatt megalkotta a Kárpátok karéjában a magyar birodalmat, mely létezése első percétől egyensúly szerepet töltött be Kelet és Nyugat világi és egyházi hatalmi törekvéseivel szemben. Ezen erőegyensúly-politikát követve <történelme során hatalmas áldozatokat hozott Nyugat védelmében. Ezekben az évszázados harcokban kétszer csaknem elvérzett: a tatárokkal szemben és Mohácsnál a törökkel viaskodva. Jutalma hűségéért, önfeláldozásáért a művelt Nyugattól az lett, hogy Trianonban szétdarabolták az ezeréves magyar állam testét és nagyobbik részét szétosztogatták, minden emberi jog és történelmi igazság ellenére, múlt nélküli, mondvacsinált új államok közt, amelyek kultúra dolgában messze alatta maradnak az ezeréves régi Magyarországnak. Munkácsy Mihály , a múlt század legnagyobb festőművésze, a magyar kormány megbízásából Magyarország ezeréves fennállásának ünnepére óriási méretű képben örökítette meg a Honfoglalást. A képen a fehér lovon ülő Árpád előtt a szláv és egyéb törzsek küldöttei hódolnak. Árpádot és kíséretének legtöbb tagját a 90-es évek magyar közéletének nevezetes alakjairól mintázta Munkácsy. A Honfoglalás ma a Parlament elnöki fogadótermének főfalát díszíti> - azét a helyiségét, ahol 1945 óta hivatalból alig fordult meg magyarérzelmű ember.

A Kárpát-medencei szkítha-ellenes vallásháború részét képező hadjáratok párhuzamosan folytak a Dentu-Magyaria ellen indított sémi-arab invázióval. "Dentumagyaria lakói: szabírok, onugurok és a kaukázusi Magyarország lakói ugyanúgy a júdaiságtól mentes Jézus-hitet vallják, mint a "Hunnia Abarica" avarjai. Tehát népeink Keleten is, Nyugaton is "pogányok és eretnekek" a sémi alapú vallásfelfogás szerint, akiket el kell pusztítani. Így a keleti népeink elleni kazár(?) és arab támadásokkal egyidőben indul meg avar birodalmunk ellen a frank támadás" - írja Badiny Jós Ferenc. (V.ö. ezt az összehangolt nyugat-keleti politikát a későbbi magyarellenes Habsburg-török szövetségekkel és politikával!)

E frankok által feldúlt és csatlós csapataik által megszállt dunántúli területek felszabadítására indul meg - avar segélykérésre - a 2. hon-visszafoglalás - "secundus ingressus" előkészítése, <melyet csak felgyorsít a kibontakozó keleti besenyő-invázió.> (a Szerk. megjegyzése.: ún. "besenyő invázióról" krónikáink sehol sem tesznek említést!) <Éppen idejében, mert a két folyó völgye által alkotott "Aranyos Szegeleten" már délről a görög szövetségében álló bolgárok, északról a lengyelek, nyugatról a morvák állnak lesben, hogy a germán törzseket megelőzve betörjenek a meggyengült avar birodalomba> és birtokukba vegyék a Kárpátok által övezett, Édent idéző, négy folyamvölgy termékeny területét.

7

A napjainkig tartó germán-szláv vetélkedés előjátéka folyik itten, amikor megjelennek a honfoglaló magyarok és a vitás területen megtelepedve úgy a szlávságot, mint a germánságot megakadályozzák abban, hogy a Kárpátok övezte, hatalmas folyamokkal megvédett területen, Európa szívében, fellegvárat építsenek ki maguknak a világuralom megszerzése, Európa elszlávosítása vagy elgermánosítása érdekében. A magyarság tehát már megjelenésének első pillanatában történelmi hivatást teljesít: új, tiszta hitet hoz a Jézus tanításaitól elforduló Európába, felfogja a népvándorlás további hullámait, megmentve a tatár és mohamedán terjeszkedéstől Európát és egy évezredre biztosítja itt a germán és szláv népek egyensúlyát, ezzel együtt az európai kultúra harmonikus fejlődését.

A magyarság államalkotó ereje

<Miért sikerült a magyaroknak az, ami nem sikerült a hunoknak, a gótoknak, a longobárdoknak, az avaroknak? Miért tudtak századokig fennmaradó tartós birodalmat teremteni azon a területen, amelyen már annyi hasonló kísérlet összeomlott? >
A siker titka összetett: egyfelől keresendő a magyar faj államalkotó erejében, melynek alapja a szkítha néptörzsek egységes hite, kultúrája, fajta-azonossága és legfőképpen sok évszázados, közös megpróbáltatásaiból leszűrt történelmi tapasztalata. E tapasztalatok diktálták, hogy a letelepült magyarság a hon-visszafoglalás után azonnal stratégiailag átgondolt erőmegosztó hadjárat-sorozatot indítson az ellenséges, Árpád birodalma ellen szövetkező nyugati országok ellen ("kalandozások"), mely hadjáratoknak az erőegyensúly politika érvényesítésén túl csupán másodlagos célja lehetett a frankok által elrabolt avar kincsek visszaszerzése (vö. Badiny Jós F.: Sorsdöntő államalapítás - p. 97-105; és Homonnay J.: Ezeréves haláltusa - p. 42-43.).

A brentai (599) és pozsonyi (607) csatákkal kezdődött hat évtizedes sikeres politi-kai hadjárat-sorozat lendületét ugyan megtörte az Otto császár vezetése alatt egységbe tömörült német fejedelmek Lech-mezei (augsburgi) - árulással kivívott - győzelme, azonban Árpád népe ekkor már szilárd európai nagyhatalom volt!

<Szükségessé vált azonban a magyar államszervezet átalakítása, mely folyamat, a laza törzsrendszer erősebb szervezetbe foglalása Géza fejedelem idején indult el. Géza egyúttal kapcsolatokat keres a megerősödő nyugati államok és Róma felé is, mely politikai nyitás> egyfelől <az új típusú nyugati behatolás,> másfelől vele szövetségben levő zsidókeresztény vallási terjeszkedés <előtt nyit utat.>
Vajk-István erőszakos, Vér-szerződést megszegő trónfoglalásával teljes brutalitásukban bontakoznak ki a vallási köntösben jelentkező nyugati politikai átprogramozási próbálkozások, ami végzetesen aláássa Magyarország függetlenségét, jogi ürügyet teremtve a sorozatos teuton, később Habsburg támadásokra.

I. (Vajk) <István nyugati nyomásra átalakított új állama, bár sok sok tekintetben hasonlít Európa akkori uralmi formájához, a hűbéri államhoz, de attól sok eltérő tulajdonságot mutat. Igen erősen kiépíti a központi hatalmat, a központ és az országrészek, a király és az országrészeket kormányzó nagyurak nem magánjogi, hanem közjogi viszonyban vannak egymással. Az a magánjogi természetű függő viszony, amelyen a francia, német és olasz középkori hatalom fölépült, ismeretlen Magyarországon. Új, egészen sajátos közjogi fejlődés csíráit látjuk itten. Ez is új szín, új érték az akkori Európában és az egyetemes jogi fejlődésben.>
<Ennek az erélyes és okos magatartásnak lehetett tulajdonítani, hogy Magyarország egyre hatalmasabb és konszolidáltabb ország lesz, a XII. században pedig már Közép-Európának valóságos kristályosodási pontja, a legerősebb és a legjobban megszervezett birodalom, amelynek a gazdagságáról többször említést tesznek az itt megforduló idegenek.>
Sajnos, e több szempontból indokolható "hatalmi módszerváltással" sok olyan, a magyar lelkiségtől teljesen idegen, szolgaságon alapuló hűbéri társadalmi ideált is ráerőszakolt a magyar társadalomra, melyek negatív hatásait mind a mai napig nem tudtuk kiheverni. I. István uralkodása új, a jézusi tanításokkal ellenkező erkölcsiséget hozott a politikai életünkbe. A királyi hatalom megszerzésére idegen zsoldosokkal tört az országra, nem riadva vissza a testvér-gyilkosságoktól sem, brutálisan leszámolt az ősi törvények, a hit és a nemzeti függetlenségünk

8

védelmében lázadó törzsfőkkel. Az ország hatalmas területeit szolgáltatja ki idegen vazallusainak és az uralkodási módszereit szentesítő római papoknak, ezzel együtt a honfoglaló magyarság nagy tömegeit ítélve örök szolgaságra saját hazájában. Ő az első olyan uralkodónk, aki már nem fajban, nemzet(ségek)ben, hanem alattvalókban gondolkozik (Erdey Z.: Történelmi hazugságok béklyójában - tanulmány - Havi Magyar Fórum, 2000. VII.).

A magyar nemzet legszentebb ereklyéje, a független magyar államiság jelképe, magyar földön minden jog és közhatalom forrása a Magyar Szent Korona. Európa legrégibb, s a nemzet lelke által ma is hatalmat gyakorló királyi jelvénye. Eredetileg Atilla számára készült, kaukázusi mágus-papok műhelyében. Jelképrendszerében a Fény-Atya - Fény-Szűze - Fény-Fia Szentháromságot örökíti meg (a Szent Korona leírásáról és II. József alatti meghamisításáról ("átprogramozásáról") ld. Pap Gábor tanulmányait!). Atilla halála után Csaba (Irnik) közvetítésével Bizáncba került, ahonnan III. Béla hozta haza (Badiny Jós F.), s (az Illig-f. 300 éves korrekciót figyelembe véve!) fél évezredes titkos őrizet után Nagy Lajos királyt koronázták meg először vele. Beavató korona, mely I. István fejét soha sem érintette. Az Árpád-házi királyokat a Vajk-Istvánnak küldött abroncs-koronával koronázták. <A Szent Korona az állami főhatalom birtokosa. A Szent Korona alatt egyesültek egy évezreden át a Magyar Szent Korona országai, míg azokat a trianoni béke-diktátum szét nem szakította és természetellenes kapcsolatokba nem kényszerítette. >

A magyar faj államalkotó erejének másik eleme az a szilaj dac, amellyel a maga függetlenségét mindenkivel szemben megvédelmezte. Ez az erő jelent meg először lázadás formájában Koppány és Vata, majd Aba Sámuel és Bánk szabadságharcában, ez a nemes magyar nemzetet jellemző erő nyert törvényileg szabályozott formát az Aranybulla ellenállási záradékában, erre hivatkozva fogtak fegyvert az idegen elnyomók ellen Rákóczi kurucai, ez egyesítette Kossuth zászlói alatt a nemzetet, és ez a jog adott fegyvert az '56-os szabadságharc hőseinek kezébe.

9

<A török elleni felszabadító háborúkban működő seregek az Alföld gazdaságából még azt is elpusztítják, amit a török uralom meghagyott. A rabszolgatartó állam színvonalán álló török uralom alá került részek sorsa másfél évszázadig a lassú pusztulás volt.>

20

Az Alföldön falvak ezrei semmisültek meg, az erdők a Duna-Tisza közén kipusztultak, az Alföld egy részét a törökök mocsarakkal árasztották el. Az irtózatos pusztulás elsősorban a magyar fajtát sújtotta, hiszen a tiszta magyar lakosságú Alföld sínylette legtovább a török hódoltság következményeit. A török kiűzése után megkezdődik az úgynevezett Kolonich-korszak, amelynek a fő célja Magyarország elnémetesítése, aminek két eszköze van: az egyik a megritkult magyar népelem elszegényítése; a másik a kiirtott ország betelepítése idegen népelemekkel.

21

Hatalmas területekről üldözik el az őslakosságot, s helyükbe idegen fajokat telepítenek. A bécsi kormány hívására Csernojevics Arzén patriarcha vezetése alatt nyolcvanezer szerb telepszik meg a Délvidéken, Budát teljesen elfoglalják a németek, Pest és Baranya megyében elszaporodnak a német falvak. Ugyanilyen alpi fajú németeket, valamint szerbeket telepítenek az ország nagyobb városaiba, Pestre, Esztergomba, Fehérvárra, Vácra, Nagyváradra, Szegedre, Pécsre, stb.
Temesvárt és körzetét bűnöző elemek, prostituáltak száműzetési helyéül jelölik ki, s mindezzel a magyarság ellen példátlan genetikai fajszennyezést követnek el. Amikor a passzarovici béke után 1718-ban egész Magyarország területe felszabadul a töröktől, a bécsi kormány támogatásával olyan hatalmas bevándorlás indul meg az elnéptelenedett magyar területekre, hogy ennek méreteit csak az amerikai kivándorláshoz lehet hasonlítani.

Nyolc-kilenc évtizeden keresztül folyik a németség tervszerű betelepítése, 400 ezer újabb szerb család érkezik a Délvidékre, még tömegesebben költöznek be a románok. A megritkult Alföldre leáramlik a Felvidék és Erdély népe. Így keletkeznek az alföldi tót, rutén és román nyelvszigetek. A bevándorlás arányait mutatják a következő számok: az 1420(1720)-ban megtartott jobbágyösszeírás adataiból következtetve, a passzarovici béke idejében körülbelül 2 millió 600 ezer lakosa volt Magyarországnak, amiből magyar 1 millió 200 ezer. Az 1485(1785-1787)-ben megtartott II. József-féle népszámlálás adatai szerint az ország lakossága már pontosan nyolcmillió. Az ötmillió 400 ezer főnyi többletben a magyarság természetes számaránya magától értetődően, igen keveset tehetett ki. Még ha az 1720-ban kimutatható egymillió kétszázezer magyar ajkú lakos a következő hét évtized alatt meg is kétszereződött, a szaporodás túlnyomó nagy részét az idegen népelem mesterséges szaporításának kell tulajdonítanunk. A magyarság számaránya, amely Mátyás király idejében 75-80 százalék lehetett, 1720-ban leszállt 46 százalékra, II. József korában pedig nem volt több 33-35 százaléknál.

A magyarság aránya a bevándorlás tovább folytatásával még jobban leromlott, a XIX. század elején Magyarország tízmilliónyi lakosságából a magyar anyanyelvűek számát már csak 30 százalékra, tehát hárommillióra becsülik.

Ebben a katasztrofális helyzetben, nemzeti függetlenségünk utolsó záloga a rendi alkotmány, melynek védelmében II. Rákóczi Ferenc emeli magasra a nemzeti zászlónkat "pro patrie et libertate". Szabadságharcával történelmünk nyolcéves, dicső fegyvertényekben, romantikus legendákban gazdag korszaka kezdődött, melynek Károlyi Sándor grófi címmel jutalmazott majtényi árulása vetett véget. Rákóczi Ferenc "áldozatos pályafutását másfél millió holdas birtok uraként, hatalmas vagyonnal kezdte és 35 tallérnyi vagyonnal fejezte be", törökországi bujdosásban.

Ahol legragyogóbb a fény, ott legmélyebb az árnyék. A Rákócziakról azt jegyezte fel a történetírás, hogy " történelmi fényű család, melynek neve a XVIII, sz. elejéig a nemzeti történelem minden lapján ott lelhető. Felemelkedésétől enyészetéig olyan hazafiakat mutatott, amilyeneket talán egyetlen más családunk sem. Folytonos küzdésből állt a sorsa, mely nemzetével volt egybeforrva, s győzött, vagy bukott, de áruló nem válott belőlük soha". A Károlyiakról pedig mindennek éppen ellenkezője mondható.

22

23

Reformkor és szabadságharc a nemzeti életterünk és függetlenségünk visszaszerzéséért

A nemzeti létében fenyegetett magyarsággal Bécs mindazonáltal kiegyezésre kényszerül. De a magyar rendi (nemesi) elit jogaiban állandóan háborgatva, gazdasági erejétől megfosztva már képtelen elfogulatlan hatalom-gyakorlása. A bécsi udvar német protekcionista politikája következtében gazdaságilag megerősödni nem tudó, elposványosodó Magyarországról nyugat felé áramlik minden pénz és tetterő. Mária Terézia patriarchális és II. József brutális és korlátolt abszolutizmusa a XVIII. sz. végére ismét végletekig élezi a magyar-osztrák ellentéteket. Csak a francia forradalom döbbenti rá ismét Bécset arra, hogy Magyarország nélkül képtelen megtartani nagyhatalmi státuszát. II. Lipót - kényszerből - ezért ismét helyreállítja a rendi alkotmányt, de ez már nem segít; a magyar függetlenség nem létezik, a névlegesen létező rendi alkotmányunk pedig már a fejlődés gátolásán kívül más szerepre alig képes. A főnemesség nyugati szokásokat vesz fel, erkölcseiben, életmódjában korcsosul - teljesen kiszakad a nemzet testéből. A köznemesség vidéki elszigeteltségbe húzódva, saját "szigetein" él.

Bécs politikai nyomása és történelmi sebeinek lelki súlya alatt vegetáló nemzetet 1825-ben egy fiatal magyar főnemes rázza fel tespedéséből, aki akkor két tucatnál alig több magyar szókincsével "idejét, tehetségét és vagyonát hazájának ajánlva fel", megalapítja a Magyar Tudományos Akadémiát. Ez a férfi gróf Széchenyi István. 1830-ban, a Hitel c. könyve kiadásával elindítja azt a reform-folyamatot, melynek élére állva a magyar nemességet visszavezeti történelmi hivatásához. Az 1530(1830-44). közötti reform-országgyűléseken kezdeményezett reformokkal Magyarország az egyetlen helyes utat látszik választani ahhoz, hogy az Európán végighullámzó jakobinus forradalmak megrázkódtatásai nélkül a gazdasági fejlődés és meg-erősödés útjára lépjen. Széchenyi fontolva haladást hirdető reformpolitikáját azonban Kossuth és követői realitásokkal nem számoló követelésekkel terhelik meg és tömegmozgalmakat gerjesztenek, melyek csődbe viszik a reformok ügyét. A kezdődő liberalizáció első melléktermékeként hangot kapnak a zsidóság emancipációjának szószólói, és megindul Magyarország felé - mint az új ígéret földjére - a galíciai zsidóság első nagy hulláma. A párizsi februári forradalom döntő lökésének hatása alatt a bécsi forradalom megbuktatja Metternichet, s bukásával kezdetét veszi nálunk is a baloldali tömeguralom.

Ettől a pillanattól a tradicionális jobboldal fokozatosan elveszti politikai befolyását, s Európa a mind zabolátlanabb és szélsőségesebb, zsidó agitátorok által szított materialista tömegmozgalmak hatása alá kerül.

<Magyarországon, a március 15-i események hatására V. Ferdinánd király alkotmányos felelős miniszterelnökké nevezi ki Batthyány Lajos grófot. A törvényhozásban a nemesség megkísérli, hogy visszavegye kezébe az irányítást, s a reform-országgyűlési követelések közül megszavazza és törvénybe iktatja a jogegyenlőséget, a jobbágyság megszüntetését, a felekezetek egyenjogúsítását és több korszerű reformot. A koronás király ezeket a törvényeket szentesíti ugyan, de közben Jellasich horvát bánt Magyarország ellen küldi.>

A kamarilla fellázítja a magyar nemzet ellen a nemzetiségeket. A Jellasics vezette horvátokon kívül, a szerbek, a románok is fegyverbe állnak a nekik fölszabadulást, jogokat kínáló magyar nemzet ellen. Főleg Erdélyben véres, falvak, kisvárosok egész lakosságát áldozatul követelő magyar-ellenes pogromok játszódnak le Bécs uszítására, s a nemzetünket ért Habsburg árulás láttán Petőfi a "királyok felakasztását" követeli. A forradalmisággal egyáltalán nem vádolható

24

Vörösmarty, a Szózat költője is felháborodott szavakkal reagál a magyarságot ért merényletek-re: ".a fondor hatalommal / Rabló, zsivány szövetkezett; / S a nép szívébe mérget, / Undok koholmányt ültetett. / S a nép, melyet szabaddá emeltél föl veled, / Most irtó háborút kezd / Oh nemzet, ellened." - írja. Bécsben közben lemondatják V. Ferdinándot, helyébe ültetik Ferenc Józsefet, aki Magyarországot "tartománnyá" nyilvánítja. Válaszul Kossuth Debrecenben kimondja a Habsburg-ház detronizálását, s ezzel megkezdődik a szabadságharc, amelyben a magyar nemzet, éppen úgy, mint a Bethlen, Rákóczi, Bocskay korában, a haladás elvét, a szabadságot, a nemzet-jogot képviselte.

<A hősiesen és önfeláldozással küzdő magyar nemzetet csak segítségül hívott orosz hadakkal sikerült leverni. A szabadságharc vége: a világosi fegyverletétel, tizenhárom magyar tábornok aradi kivégzése, az első alkotmányos magyar miniszterelnök: gróf Batthyány Lajos főbelövése, számtalan más hasonló véres megtorlás, az osztrák börtönök megtöltése magyar szabadságharcosokkal . A magyar nemesség hatalmas tömegei veszítik el birtokaikat, melyeket Habsburg-hű "pecsovicsok" kaparintanak meg.>

Az úrbéri kárpótlás elmaradása és a politikai üldözések miatt eladósodó magyar birtokosok egyetlen nemzedék alatt tönkremennek, mintegy 20.000 birtok kerül árverés alá. Hajnau rémuralma, a bujdosó és évtizedes katonai szolgálatba kényszerített magyarok keserve azonban csak a kisebb ár, amit a nemzetnek Petőfiék forradalmi eszméiért fizetnie kellett.

25

26

27

<A 48-as honvédek emlékére emelt szobor Kassán, melyet a csehek ledöntöttek. (Erdélyi M. felvétele.)>

28

<Az idegen segítséggel levert szabadságharc nem töri meg a nemzet ellenállását. Kossuth Lajos külföldre menekül. Angliai, amerikai körutat tesz, ahol sikertelenül igyekszik politikai támogatást találni a magyar nemzet igazának, majd turini emigrációjában fél évszázadon át képviseli a "'48-ból engedni nem akaró" nemzeti ellenállást. Itthon Deák felhívására a nemesség passzív ellenállásba vonul, amivel szemben tehetetlennek bizonyul az osztrák rendőrállam.>

  Közben a "vaskancellár", Bismark Poroszország vezetésével megteremti a német egységet, s a megerősödő pángermán törekvéseknek Magyarország támogatása nélkül Bécs képtelen ellenállni és a sorozatos katonai vereségek hatására II. József engedni kényszerül. Magyarország is keresi a kiutat a passzív rezisztencia politikai-gazdasági patt-helyzetéből. Deák Ferenc 1865-ös húsvéti cikke előkészíti a kiegyezést, mely szövetségi rendszer helyett dualista államot hoz létre. Ezzel ideiglenesen blokkolják Bismark pángermán törekvéseit, de katalizálnak egy új európai népmozgalmat: a pánszlávizmust .

<A Deák Ferenc és az emigrációból visszahívott gróf Andrássy Gyula által 1867-ben létrehozott "kiegyezés" új lendületet adott a '48-ban megszakadt reform-folyamatnak. A következő három évtized alatt az volt a látszat, hogy az új alkotmányjogi rendezés jól szolgálja Magyarország érdekeit. Példátlan az a nagyszerű alkotó munka, amelyet ez alatt az idő alatt a magyar nemzet végzett s elmaradt, elhanyagolt országból Európa egyik legkultúráltabb országává fejlesztette a hazáját. Ingatag pénzügyi helyzetét teljesen rendbe hozta, utakat, vasutakat, gyárakat, iskolákat, egyetemeket épített, ezer és ezer példával megmutatta, hogy kedvező körülmények között mire képes a magyar faj alkotó energiája. Magyarország ezeréves fennállásának ünnepe, a millennium, már egy boldog, jövőjében, haladásában bizakodó, jómódú nemzetet talált azon a földön, amelyen a magyarnak annyi megpróbáltatást kellett kiállnia.>

<A XIX. század népesedési szempontból is a magyarság újjászületésének a korszaka. Az 1910-ben tartott népszámlálás adatai szerint a Magyar birodalomnak, Horvátország leszámításával, 18 millió lakosa volt, ebből közel tízmillió, léhát 54% vallotta magát magyarnak.>

  Száz év alatt a magyarság tehát hárommillióról tízmillióra szaporodott, ami más szóval azt jelenti, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor az idegenek mesterséges betelepítése megszűnt, több mint megháromszorozódott. Ez az eredmény elsősorban a magyarság nemzetiségekénél aránylag is, abszolút számokban is nagyobb természetes szaporodásának következménye_(Doros) . <Így az 1910. évi népszámlálás szerint a természetes szaporodásból 60 százalék esett a magyarságra, holott ugyanakkor a magyar faj aránya az országban csak 54,5 százalék volt.>

A rózsaszín álom szétfoszlik

<Sajnos, ez a békés aranyvilág nem tartott sokáig. Nem sokkal a millenniumi ünnepségek után megkezdődtek az alkotmányos harcok, amelyeknek a során bebizonyosodott az, amit elfogulatlan, tisztánlátó emberek már régen hirdettek, hogy Magyarországnak csak látszatalkotmánya van, ez az alkotmány csak addig működik zökkenő nélkül, amíg a magyar törvényhozás csak azt akarja, amit az összbirodalmi érdek parancsol. Hosszú válságok, obstrukciók, izgalmas választások során kiderült, hogy a magyar nemzet nem tudja megvalósítani ún. "nemzeti vívmányokat": az önálló vámterületet, önálló bankot és a hadsereg magyar parancsnoklását.> A Habsburgok magyarellenes, nemzetiség lázító politikája most hozta meg gyümölcsét. A szerb függetlenségi törekvésekre válaszul II. József - életében először - "magyar királyként" - de ezúttal sem a mi érdekünkben! - lép fel, s a Szent Korona ezeréves területi jogaira apellálva annektálja Boszniát. Ez lesz később hazánk trianoni szétdarabolásának egyik ürügye.

A világ ellen szőtt zsidó-szabadkőműves összeesküvés 1914-ben megérettnek érzi a nemzetközi helyzetet egy világméretű fegyveres konfliktus kirobbantására, melynek fő célja a liberalizmusnak ellenálló tradicionális hatalmi szervezetek és nemzetállamok lebontása. Szarajevóban egy szerb anarchistával meggyilkoltatják a magyargyűlölő Habsburg Ferdinándot, s kiprovokálják az első világháborút, melyhez Magyarországnak semmilyen érdeke sem fűződött. És mégis, anélkül, hogy a Monarchia külpolitikába beleszólásunk lett volna, hazánkat tették felelőssé a bécsi kormányzat minden bűnéért.

30

<A dévényi várhegy, a honalapító Árpád-emlékkel. A Duna itt lépte át a régi Magyarország határát. Dévény új birtokosai, a csehek, elvakult dühvel pusztították el a dévényi emléket, mert az a magyarság ezeréves fennállását hirdette. >

Az igazság azonban az, hogy gróf Tisza István miniszterelnök, a magyar nemzet akaratának képviselője, minden erejéből igyekezett megakadályozni a háborút, és amikor Bécsben a szerbeknek szóló szélsőségesen erélyes hangú ultimátum és hadüzenet mellett döntöttek, rólunk nélkülünk határoztak . A háború alatt, amikor több ízben úgy látszott, hogy a központi hatalmak fegyverei döntő győzelmet aratnak, s mi leszünk azok, akik diktálni fogjuk a megkötendő béke feltételeit. Tisza István és a magyar törvényhozás ilyenkor is mindig szót emelt minden annexió és területi hódítás ellen.

31

A szabadkőművesek a francia Grand Orient Nagypáholy 1917. június 28-30. tartott kongresszusán azonban már elhatározták Magyarország szétdarabolását.  Tisza politikája és súlyos egyénisége nem illett a kávéházi, szabadkőműves program szerint agitáló született "untauglich" békeszónokok programjába, ezért egy Krammer nevű zsidó újságíróval meggyilkoltatták.

32

<Magyarország a világháborút önvédelmi harcnak tekintette, s a magyar katona meg is védte hazánkat.> A háborúból Magyarország politikai vesztesként, de nem legyőzöttként, gyakorlatilag veretlen hadsereggel került ki. A háború utáni béketárgyalásokon hazánkat a zsidó agitátorok által kirobbantott forradalom és kommün, valamint az antant-hatalmak részéről ezt követő katonai beavatkozás tette teljesen esélytelenné. A trianoni szerződés ötfelé tépte Szent István birodalmát, melyet a "Nagy" király intelmeire hivatkozva ezer éven át tömtek meg árulóink idegenekkel. Joggal írja tehát Badiny Jós professzor, hogy "Trianon a "szentistváni eszme" diadala. Aki ma a "szentkirályi" eszmét szolgálja, az - korlátoltság szerint, vagy szándékosan - a magyar nép ellensége, akárhol él."

A hon-visszafoglaló őseink kultúrája

Népünk ősei, a szumírok, a világ legelső kultúrnépe, az írás feltalálói. Edward HINCKS és Henry C. RAWLINSON sumerológus kutatók voltak az elsők, akik világos kapcsolatot mutattak ki a sumír és szkítha kultúra, és nyelv között, a legrégibb európai nyelvnek nevezve meg a magyart. A semita támadás következtében felbomló szumír birodalomból a Kaukázus hegyei közé menekülő káld mágus-papok közvetítésével népünk letéteményese lett ennek a kultúrának, melynek nyomai a szkítha néptörzsek vándorlási útvonalán ma is megtalálhatók.

TORMA Zsófia XIX. századi tordosi és tatárlaki régészeti kutatásai igazolták, hogy a Kárpát-medence is őshazája volt ennek a népnek. Árpád visszatérő magyar törzsei nemcsak ősi örökölt, rovásírássá fejlesztett írásukat és szumír eredetű agglutináló nyelvüket hozták magukkal, hanem ősi, természetvallásra és Jézus tiszta tanításaira épülő hitüket és ősi kultúránk számtalan egyéb (nép)művészeti emlékét is. Ez a hit és kultúra a gyűlölet forrásává vált a római elzsidósodott, jézusi tanításoktól elfordult kereszténység szemében. Papjaik az eretnekség jeleit látták ősi írásainkban, kódexeinkben, jelképeinkben, szokásainkban, s mindent elpusztítottak, ami csak kezük ügyébe került. Akkor is és később is.

A honfoglaló magyarság nyelve nyelvjárásokban gazdag, de egységes nyelvtanra és alapszókincsre épülő fejlett nyelv. E nyelv szépségének és magas fejlettségének legszebb bizonyítéka az ún. " Leuven "-i kódex lapján fennmaradt Ómagyar Mária Siralom szövege, mely talán éppen a Veszprém-völgyi kolostorba vonuló, s ott az apja és a nemzet bűneiért vezeklést

33

magára vállaló szentéletű királylány, Margit hercegnő keze nyomát őrzi. "Világ világa / virágnak virága, / keserűen kínzatol, / vas szögekkel veretel." - ezek az anyai fájdalmat kifejező szavak nem egy primitív nyelven íródtak. Ez a nyelv nem a "Halotti beszéd", valami tót barát által lejegy-zett "volapük" nyelvén, hanem már majdnem a mai magyar nyelv fejlettségének szintjén szól hozzánk. És ez a nyelv nem akkor alakult ki, hanem ez a nyelv a Kárpát-medencében őslakos szumír-pártus ős-eleink és az ide visszatérő turáni szkíta magyarság közös nyelve! A nyelv és kultúra szoros kapcsolatban áll egymással, s annak a népnek, melynek ilyen nyelve volt, magas-szintű kultúrája is kellett legyen. Ezernyi más, éppen napjainkban felszínre kerülő tudományos és tárgyi bizonyíték mellett ez az evidencia ősi kultúránk az egyik legfőbb bizonyítéka.

<Kulturális élet Magyarországon a kereszténység felvétele után>

<A megkeresztelkedett magyarság hozzá tudott simulni a keresztény hitélethez, és a maga őserejével tovább tudta fejleszteni, magyar kultúrája részévé tudta tenni azokat a művészi irányokat, amelyeket a középkori Európa kitermelt. A középkori európai műveltség elsősorban egyházi jellegű volt, egyházi jellegűek a magyarság első kultúremlékei is.> (Mert amelyeket az István-i állam-átalakítást követő inkvizíció elpusztított, arról alig tudunk valamit!)
Az Atilla által alapított, majd a török és német által elpusztított, Ősbudavár (Vetere Buda) korabeli leírásai, valamint Esztergom királyi várának romjai bizonyítják, hogy a hun-szkítha magyarság magasfokú építészet kultúrával rendelkezett. <A tatárjárás előtti korból kevés építészeti emlékünk maradt. Később a törökök pusztították el a korai magyar építőművészet legtöbb alkotását, de azért több olyan műemlékünk maradt, amely megmutatja, hogy a magyar építőmesterek már akkor koruk magaslatán állottak. Így a román stílusban épült lébényi, jáki és zsámbéki templomok, a kassai dóm és a dómnál is régebbi kassai Szent Mihály-kápolna stb. A művészet korai megbecsülésére mutat, hogy II. Béla királyunk nemességgel tüntette ki Szent László síremlékének megteremtőit, Tekös kőfaragómestert és fiát.
Korán kifejlődik nálunk az önálló magyar szobrászművészet is. A XIV. században az olasz quatrocento-t megelőzve, monumentális ércszobrászat fejlődik ki Magyarországon, Kolozsvári Márton és György, több más hatalmas szobor mellett, megalkották a nagyváradi Szent László szobrot, amelyet a törökök döntöttek romokba. A magyar szobrászok mellett magyar festők működnek, még a legigénytelenebb falusi templomnak is elmaradhatatlan részei a falképek, amelyek mellett hamarosan divatba jönnek a mozaikok is.>
Zenénk, irodalmunk és népi díszítő művészetünk gyökerei közösek. Népdalainkból, népmeséinkből, mondáinkból rég elfeledett őstörténelmünkre következtetnek vissza a kutatók. Hon-visszafoglaló őseink e történelmi hagyományokat nemcsak rovásírással írt kódexeikben őrizték, hanem a kobzosok élő szóval, kobozkísérettel énekelve adták elő. Ezeket a nyelvi és zenei emlékeinket az inkvizíció nagyrész elpusztítottal, "hogy a nép ne regösök csacska énekéből" ismerje meg igaz történelmünket, hanem inkább az egyházi történetírók hamisításaiból.
<Amikor a nyugati államok művészetét fölfrissíti a reneszánsz, a magyar művészet és tudományosság is virágzásnak indul. Az Anjou-királyok, Róbert Károly és Nagy Lajos, de különösen Mátyás király udvara az európai kultúra egyik központja volt. Mátyás király Corvinái csodái a középkori kódexíró-művészetnek. Ebből a korszakból maradt ránk Vajdahunyad vára, a csúcsíves építészet remeke. Mátyás király az első hivatásos állandó hadsereg, a Fekete Sereg fölállításával messze megelőzi korát, a speciálisan magyar fegyvernem, a huszárság pedig nevével együtt terjed el a nyugati államok hadiszervezeteiben.>

34

<Az ezután következő korszak, sajnos, nem kedvez a magyar művelődés fejlődésének. A török hódoltság alá eső területen "hó alatti" túlélésre rendezkedik be az élet, a meglévő művészeti és építészeti emlékek mind elpusztulnak. Minden kulturális tevékenység a Felvidékre és Erdélybe szorul. Az erdélyi fejedelmek udvaraiban, akik közül különösen Bethlen Gábor válik ki kulturális érdeklődésével, nagy megbecsülésre találnak a művészek és tudósok,. A Felvidéken, Lőcsén, Bártfán, stb. ebben az időben épülnek a gyönyörű reneszánsz építészeti emlékek.>

<A XIII(XVI). század elején a reformáció első hullámveréseivel együtt érkezik Magyarországra a könyvnyomtatás művészete.> Nádasdy Tamás sárvári várában nyomdát állíttat fel, melynek második termékeként 1241(1541)-ben (Buda török elfoglalásának évében!) kinyomtatják Sylvester János Új Testamentum fordítását, az első magyar nyelvű könyvet. 1590-ben a vizsolyi református templom nyomdájában lát napvilágot Károli Gáspár bibliafordítása.
<A magyar nemesség legjobbjai az örökős fegyvercsörgés és háborús veszedelem közepette is megőrzik érzéküket a kultúra követelményei iránt. Főuraink, gazdagabb nemeseink családjaiban divatba jött a fényképeket pótló miniatűrök szeretete, elszaporodtak a festők, akik között a külföldre vándorló Kupeczky és Rákóczi udvari festője, Mányoki Ádám európai hírre tettek szert. Pázmány Péter, aki mestere a magyar stílusnak és a szónoklatnak, 1635-ben megalapítja az első magyar egyetemet Szombathelyen, amely a budapesti egyetem ősévé lesz.>

35

A magyar családok viharos történelmi időkben átmentett hatalmas vagyonai a török kiűzése után a leggazdagabb főurak ellen indított koncepciós perekkel Kollonichék és rajtuk keresztül a bécsi udvar kezére kerülnek. Nádasdy Ferenc híres műgyűjteményét halála után - a Wesselényi-összeesküvésben való részvétel ürügyén - szintén a magyargyűlöletéről elhíresült Kollonich bíboros prédálja fel.

<A törökök kiűzetése utáni vagyoni átrendeződésben meggazdagodott Habsburg párti főurainkon és főpapjainkon valóságos építőszenvedély vesz erőt. Esterházy Károly gróf, egri püspök, egymaga kilencvenkilenc templomot épített, a századik befejezésében a halál akadályozta meg. Ekkoriban már a barokk az uralkodó magyar építészeti stílus.>

36

A modern Magyarország megteremtése

<     Iparművészeink között már a középkorban nagy hírre és tekintélyre tesznek szert az egyik legősibb magyar ipar gyakorlói, az ötvösök. A külföld tanul tőlük. Német nyelvű szakkönyvekben nem egyszer találkozunk magyar szakszavakkal. >

<Az utolsó másfél század alatt azután a magyar faj csodálatos energiával nekilendül, hogy minden téren pótolja az elmulasztottakat. A tizennyolcadik század végén végrehajtott nyelvújítás után megindul az irodalmi fejlődés, amely Balassy Bálint tragikus halálával közel száz évre megszakadt.> Csokonay, Vörösmarty, Petőfi, Arany János lírájában szólal meg ismét az Ómagyar Mária Siralom írójának évszázadok németesítő politikája nyomán elhalványult nyelve. <A magyar színjátszás őskora, az egyházi iskolai drámák műkedvelői előadása után 1790-ben megalakul Kelemen első állandó társulata, ezzel egyidőben Wesselényi Miklós kolozsvári állandó színháza.>
<Gróf Széchenyi Ferenc megalapítja a Magyar Nemzeti Múzeumot, és hatalmas könyvtárát a nemzetnek ajándékozva az Országos Széchenyi Könyvtárat, fia, Széchenyi István kezdeményezésére megalakul a Magyar Tudományos Akadémia, megépül Európa első lánchídja, megépül Budapest és Vác között az első vasút, a dunai és balatoni gőzhajózás. Fejlődésnek indul a sajtó, világvárossá épül Budapest, ahol kiépül Európa első földalatti villamos vonala és Puskás Tivadar telefon-hírmondója. A magyar teremtő erő nagyságát, kulturális, tudományos életünk világraszóló eredményeit hirdeti az Ezeréves ünnepségek rendezvény sorozata és kiállítása, melynek kiállítási csarnokai, épületei önmagukban is építészeti remekek. A századok óta híres magyar muzsika koncerttermek finom zenéjévé és operákká nemesedik, építészetünk, festészetünk, szobrászatunk, tudományos életünk ismét utoléri a békésebb történelmet élő Nyugat-Európa színvonalát. A világháború kitörése előtt már az a helyzet, hogy a magyar kultúra minden vonatkozásban fölveszi a világversenyt, és megállja a helyét a sokkal nagyobb, szerencsésebb fejlődésű, gazdagabb országok műveltsége mellett is.>

38

A történelem döntése

<A történelem tanítása tehát azt mutatja, hogy:>

1. A hon-visszafoglaló magyarság erkölcsi megújulást, új hitet és kultúrát hozott Európába, melynek elemei a közös európai kultúra részévé váltak .

2. A germánság és a szlávság közé ékelve megakadályozták, hogy ezek a számbelileg sokkal nagyobb népfajták közül bármelyik is elgermánosítsa vagy elszlávosítsa Európát .

3. <Kelet felé közvetítői lettek a nyugati kultúrának.

4. Felfogták az Európát is veszélyeztető tatár és török támadásokat, ezért Európa nekünk köszönhette, hogy nyugodtan dolgozhatott kultúrája kiművelésén.

    5. Azzal, hogy a XVII. században a lelkiismereti szabadságért, a XIX. században a demokráciáért vérzett a magyar nemzet, előharcosa lesz a haladásnak és a népek szabadságának.

     6. Hogy a magyar nemzet ma nem tölti ki teljesen azt a területet, amelyet történelmi küldetése a Kárpátok karéján belül neki kijelölt, azt éppen ezekben a harcokban szenvedett vérveszteségeknek köszönheti. Mindazok a népek, amelyek a trianoni szerződésben igényt tartottak a magyar birodalom területrészeire, nem őslakosai hazánknak, hanem későbbi bevándorlók, akik legtöbbször üldöztetések elől menekülve, vagy jobb életlehetőségek reményében vándoroltak be ide, és évszázadokon keresztül élvezték a magyar nemzet védelmét.

     7. A világháború előtti Magyarország kultúrája magasan fölötte állott az őt környező népek kultúrájának. Trianon tehát magasabb kultúrából alacsonyabb kultúrába száműzte a tőlünk elszakított magyarságot és megnehezítette a magyar nemzeti kultúra továbbépítését is.>

39

Magyarország megcsonkítása ezért nemcsak a magyarságot sújtó genocídium , hanem egyszersmind vesztesége az egyetemes emberi kultúrának is.  <A történelem tanulsága tehát a trianoni döntés és a Magyarország földarabolását kimondó békeszerződés revíziója mellett szól!

Amit elraboltak tőlünk

    <Amit tőlünk elraboltak, az a világ legszebb leghatalmasabb zsákmánya.>
    <A fájdalmas fantáziának nincs szüksége vízumra, a könnyes visszaemlékezés útlevél nélkül röppen át az új határokon. Aligha is kapná meg a vízumot, ha kérné. Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia nem szereti, ha hazánk elrabolt részeit emlegetjük. Hivatalos nyilatkozataiknak mindig az a vezető mondata, hogy "a magyarok szakítsanak revíziós politikájukkal". Mind a három utódállam ideges, ha visszaemlékszünk elrabolt hazánk szépségeire. Úgy tesznek, mint a gyilkos, akit idegessé tesz az áldozat hörgése. És úgy tesznek, mint a sikkasztó, akit idegessé tesz, ha pazar életmódját szóvá teszik. >

    <A három utódállam pazar ékszerekkel pompázik a világ előtt. Kétségtelen, hogy a mai Jugoszlávia legszebb részei a magyar koronától elszakított Horvát-Szlavónország és a Bácska. A mai Románia legszebb része a gyönyörű Erdély. A mai Csehszlovákia legszebb része a csodálatos szépségű Felső-Magyarország. Ebből az is következik, hogy az utódállamok kétszeres görcsösséggel ragaszkodnak az égbekiáltó jogtalanság fenntartásához, hiszen a revízió azt jelenti, hogy új területű országaik legszebb részeit kell visszaadni az Isten és ember előtt egyetlen jogos tulajdonosnak. >

<     A remek földrajzi egységet alkotó Nagy-Magyarországot felső határain a Kárpátok természetes íve zárta le. Hegyeink a földkerekségnek egyik kétségkívül legszebb hegyvidékét alkotják. A Tátra vidéke vetekszik az Alpok bármely részének szépségeivel. Megvan benne a Dolomitok meglepően változó panorámája, ezeknek kopársága nélkül és a svájci tájak monumentalitása, merevségük nélkül. A Csorba-tó tündérszép tengerszeme egyik legszebb pontja a világnak. >

<Miután a békeévekben óriási áldozatokkal nagy kultúrát telepített ide a magyarság, a Tátra nagyszerű üdülési alkalmainak híre Európa-szerte terjedni kezdett.>

<Alig lehet magyarázatot találni arra, ahogy a Magyarországtól elcsatolt területekkel bánnak az utódállamok kormányai. Miközben görcsösen ragaszkodnak hozzá, aközben minden eszközzel pusztítják annak népét és kultúráját, elhanyagolják, sőt, akadályozzák fejlődését.> Kell nekik mert gazdag, s gyűlölik, mert magyar. Érzik, tudják, hogy "itt minden rög, fűszál a miénk; / Egy ezredéves harcban / Véráldozattal öntözénk. / Magyarok lelke áll őrt / Minden fűszál felett; / Magyarnak lelke, karja / Véd minden porszemet." .

40

<Ez a gyűlölet akasztja meg gonosz céltudatossággal azoknak az álomszerűen szép városoknak fejlődését is, amelyek a magyar uralom alatt szabadon és boldogan fejleszthették ősi hagyományaik életét.>

41 <Thökölyek ősi fészke, Késmárk, olyan egyéni szépségű hely, mint Goslar német földön, vagy Gent belga földön.  És felejthetetlen egyéni szépségükkel sorakoznak, mint egy gyöngysorban: Körmöcbánya, Selmecbánya, Eperjes, Bártfa, Nyitra, Igló, meg a többiek. >

<Legszebb felvidéki városaink - élükön a Rákóczi hagyományoktól megszentelt Kassával - kiszakítva abból a kultúrából, mely létrehozta őket, halott városok lettek, omladozó, pusztuló, egyre elhanyagoltabb díszletei egy ráépülő tradíciótlan üledék-civilizációnak, mellyel semmilyen kapcsolatban sincsenek.  >

43

<A gyűlölet politikája lenyúlik egészen a kettémetszett Komáromig, s hogy ezt a politikát magasabb erkölcsi szempontok nem igen zavarják brutális gesztusaiban, azt kiáltó példaként hirdeti Pozsonyban, a magyar országgyűlés hajdani ősi városában, a vandál módon tönkretett, megbecsülhetetlen művészi értéket képező Mária Terézia-szobor hűlt helye. >

45

46

<Mint elrabolt gyermekének szépségére a szülő, úgy emlékszik vissza népünk a Bácska dúsgazdag vidékeire is. A kánaáni fekete termőföld rónái között ott látja emlékezésünk a szép magyar Szabadkát. >

48

És ha a röppenő fantázia nyugatra néz, akkor a gyönyörű Kismartonra esik tekintete, amely a nagy sebek között nem a legnagyobb, de nem kevésbé fájdalmas.

     <A Felső-Magyarországhoz hasonló hatalmas veszteségünk: Erdély. Ennek a csodálatos földnek hegyvidéke a Kárpátok természetes határvonalát folytatja Magyarország keletén és délkeletén. Az erdélyi havasok világa egy sokezer éves nép ősi lakóhelye és legbensőbb, lelkével összeforrt világa - nem turisztikai atrakció.>

49

<Pedig csúcsaik havas fensége, hatalmas rengetegeik titokzatos mélysége, a hegyi folyók tarka völgyeinek igéző és idillikus szépsége túltesz a híres svájci vidékeken. Nem oly régen még bölényekre is vadászhattak e hatalmas erdőségekben, mely erdőségek emléke rablógazdálkodás miatt már a múlté, miként a múlté sok szép, ebül szerzett jószág sorsára jutott erdélyi városunk patinája is.>

<Ezt karddal szerzett és évezredeken át karddal védett, természet ősi szépségeiben megőrzött országot is gyakorlatilag a Habsburg politika juttatta a beszivárgó és sorozatosan a magyarság ellen lázított vlach nép kezére. Az elrabolt területek központi városai, a maga modernségében tetszetős és civilizált Nagyvárad, a magyar irodalmi élet egyik központja, az erdélyi országgyűlések szép ősi városa, Marosvásárhely, az elragadó fekvésű, magyar és szász kultúrát hirdető Brassó, a magyar közművelődés emlékeivel ékes, sokszáz éves kollégiumáról híres Nagyenyed, a Hunyadiak építészeti műremeke Vajdahunyad, vagy Erdőelve szépséges fővárosa, a hajdan kincses Kolozsvár, Mátyás király szülővárosa, amelynek ódon palotáiban, ősi templomaiban minden kő a magyar történelmet, egyetemének pompás palotáiban minden tégla a modern magyar közművelődés erejét hirdeti. S ma már ezt az ódon, nemes szépségű várost, a magyarságnak Pozsony és Buda után harmadik fővárosát, melynek utcáin a Wesselényiek, Telekiek, Zeykek, Bethlenek, Bánffyak ősi palotái, temetőjében, a híres házsongárdi temetőben, a magyar történelem és kultúra legnagyobbjainak, köztük Szenci Molnár Albertnek sírjai sorakoznak, nem Kolozsvárnak, hanem Cluj-nak hívják.  

50

    < Arad a magyar történelemben szomorú emlékű városunk, melyet szabadságharcunk vértanúinak neve szentelt meg.>  A Habsburg bosszúállás áldozatává vált hős tábornokok emlékművét a román állam lebontatta. Az ezredfordulón a szobrot - hosszas államközi alkudozás után - egy félreeső emlékparkban engedélyezték újra felállítani, ahol azonban a szoborral szemben - jellemző módon - egy román diadalívet helyeztek el.

51

Ami a legszebb a három utódállam történelem hamisítással kiszakított területén, azt mind tőlünk rabolták el. Gyönyörű hegyeinket, tavainkat, városainkat, rónáinkat, fenyveseinket. S e szép tájakon, régi városokon, pénzben ki nem fejezhető természeti erőforrásokon és nemzeti vagyonon túl védhető határainkat, nemzetünk életerejét és életterét. Amink volt, annak szebbik, jobbik, értékesebb kétharmad részét.

"Trianon a szentistváni eszme diadala" - írta találóan Badiny Jós professzor a Sorsdöntő államalapítás című művének tanulságaként. Hazánkat, "életünket és vérünket" idegen nemzetek érdekeinek áldozták fel az ezer éven át átnevelt, megvesztegetett, nemzetünktől elfajzott és elidegenített, kül-erővel nyakunkra ültetett vezetőink, akik nem is fogták fel mit cselekszenek.

Árulásukért cserébe várták azt a védelmet, amit maguk elmulasztottak megtenni. És amikor mindennek az országvesztő politikának meglett az eredménye, jajgatva tárták ezeréves európai kultúránk relikviáit a nemzetek ítélőszéke elé, várva megértést, könyörületet. Kulturális értékeink védelmét várták attól a Francia-országtól, mely alig száz évvel korábban saját múltját borította lángtengerbe; fajtánk védelmét attól az Angliától, mely nem sokkal korábban - felsőbbrendűségét bizonyítandó - nyolcmillió írből négymilliót gyilkolt le, ítélt éhhalálra, vagy üldözött el hazájából; várták a segítséget a II. világháború végén Drezdát szénporlánggal felperzselő, Nagaszakit, Hirosimát atombombák tüzébe fojtó Nyugattól. A balgák!.

52

53

Budapest

<Amikor a tudós hollandus Toll Jakab 1688-ban, - Budavára visszafoglalásának második évében - Budára érkezett, elragadtatással nézte az eléje táruló látványt. Pedig mi volt akkor Buda? Romhalmaz! Mi volt Pest? Piszkos kis falu! >

<Budapest varázsa e leromlott állapotában bizonysága nagyra hivatottságának. Buda végvára volt a nyugati kultúrának. E célra építette hét évszázad előtt IV. Béla király. Akkor tatárt, közben törököt, most egy világégést és egy világtévedést szenvedett át ez a város, amely nem szűnt meg kettős szimbólum lenni: szimbóluma a magyarság életrevalóságának és szimbóluma a magyar nemzet nemzetközi hivatásának.  >

<Budapestnek,> melyről már 150 éve azt írta Jókai, hogy nem más, mint egy német-zsidó kolónia, <kettős arca van;> részben a magyar vidékből, annak életerejéből táplálkozik, másrészt mint erősen internacionalizálódó világváros kisugárzó hatása révén - különösen a XX. századtól kezdve - nemzeti kultúránk, öntudatunk legfőbb rombolója, minden, fajtánktól idegen, destruktív hatás terjesztője.

55

57

<Budavára koronázza meg az ifjú szép Pestet, a virágzó Pestet, amely azonban nem felejti el, hogy véráztatta földből fakadnak virágai. Ez unos-untalan eszünkbe jut, ha a várost járjuk; ha pedig közben elfeledkeznénk róla, emlékeztetnek rá az elszakított országrészek szobrai. Szabadság térnek neveztük el egykor e teret, arról a szabadságról, amelyet már elérni véltünk; most Szabadság térnek nevezzük arról a szabadságról, amelyet a jövőben remélünk kivívni. >

Magyar államférfiak és tudósok

Nagy magyar írók és költők

Magyar színészek

A forrásanyagban szereplő nem magyar származású írók, színészek stb. képeit - mint nem ezen összeállításba valókat - az átszerkesztéskor letakartuk, illetve kihagytuk. Az internetes anyagból mindössze ennyi név volt közölhető. A "Der Reichsführer-Pressestelle Bibliothek"-ből származó, No.292 könyvtári számú, angol nyelvű összeállításban (Justice For Hungary!) - színművészek képei egyáltalán nem szerepelnek. Magyar zeneszerzők között közlik Hubay Jenő, Dochnányi Ernő, Kodály Zoltán, Lehár Ferenc és Kálmán Imre képét, valamint két énekesnőétt: Basilides Máriáét és Németh Máriáét (a szerk.)

<Öt színház képét látja itt az olvasó. Mind az öt egykori magyar színház a megszállott területen van - s ma már megszűnt magyar színház lenni. Ezer és ezer emlék, intézmény, alkotás hirdeti Észak, Dél és Kelet elszakított részein az évszázados magyar kultúrát, aminek sok emléke között is legelső helyre kívánkoznak a színházak. A színház a nyelv és kultúra temploma, ahol a színészek a "nemzet napszámosai",: a felvilágosodás és a művelődés leglobogóbb fáklyáit hurcolták végig a múlt században még nehezen megközelíthető, messze tájain is az országnak. A nemzet hálás volt nekik: a nagyobb városok szép színházakat emeltek a színészetnek, mihelyt módjuk ezt lehetővé tette. Nagyvárad, Kolozsvár, Kassa, Temesvár, Brassó, Pozsony, de a kisebb városok is, mint például Igló, már a múlt században megépítették a maguk díszes színházi csarnokait.>

<Legendásan kedves helye volt mindegyik színház nemcsak a magyar életnek és kultúrának, hanem minden egyes város egész lakossága életének és kultúrájának. Nagyszerű színészgenerációk fejlődtek e nemes színházi csarnokokban, melyek a nemzeti műveltség, az irodalom és művészet várai voltak. A legérdekesebb az itt bemutatott négy színház közül a kolozsvári régi Nemzeti Színház.>
<Ez volt a magyar színjátszás legelső állandó hajléka. 1821-ben építették. Szirtfoka volt a büszke és megdönthetetlenül magyar erdélyi kultúrának: nem követte később sem a budapesti színházak divatjait, külön utakon járt, a nemzeti hagyományok őrzője volt. Ma már puszta kőhalom a magyar kultúrának ez a nevezetes bástyája. S az új kolozsvári nagy színházban is román színészek játszanak; pedig itt is, mint az elorzott területek többi színházaiban, magyar téglából, magyar építőízlésből teremtődött meg az épület, magyar emlékek, magyar kultúra szeretet és nagy magyar művészi dicsőségek patinája vonja be a színház minden kövét.>

A magyar festőművészet világhírű nagymesterei

Harmsworth útja Magyarországon

   <Esmond Harmsworth, Rothermere fia, az angol parlament tagja, 1928. május 16-án Magyarországra érkezett, hogy apja nevében átvegye a szegedi egyetem díszdoktori oklevelét és a magyar népnek tolmácsolja Rothermere lord üdvözletét.>

<A magyar revíziós mozgalomnak felejthetetlen pompás korszaka volt az a pár nap, amelyet a lord fia magyar földön eltöltött. Soprontól kezdve, ahol a határon autós küldöttség várta, valóságos diadalmenet volt Harmsworth utazása. Sopronban, Győrben, az útba eső városokban és falvakban mindenütt diadalkapuk és lelkesedő tömegek várták "Rothermere fiá"-nak gyönyörű Rolls-Royce kocsiját, Budapesten pedig sok százezer főnyi tömeg éljenezte, amikor megérkezett a Gellért szálló előtti térségre.>

<Május 18-án Budapest székesfőváros díszközgyűlést tartott Harmsworth tiszteletére, aki május 20-án, Szegeden átvette édesapja díszdoktori oklevelét. Szegeden is, majd május 22-én Debrecenben és a Hortobágyon ismét rengeteg ember ünnepelte és éljenezte Harmsworthot, aki május 24-én repülőgépen utazott vissza Londonba. Utazását azonban megszakította Szombathelyen, ahonnan átrándult Gyöngyösapátiba gróf Apponyi Albert látogatására.>

Vidéki városaink

<Vidéki városaink: szabad királyi városok, rendezett tanácsú városok, megyeszékhelyek. Mindegyik évszázadok alatt emelkedett naggyá, mindegyiknek kövei, bástyái, templomai, székházai, múzeumai, színházai a magyar erő, akarat, kultúra nemes és ősi tanúságtételei. Trianon ezeket a városokat éppúgy halálra ítélte, mint amazokat, amelyeket idegen kapzsiság martalékául osztott ki. Halálra ítélte őket, amikor eltépte vasútjainkat, kettévágta folyóinkat, elmetszette azt az ezer ütőeret, amelyek mind hegyekből, bányákból, erdőkből, síkságokról egy-egy ilyen város felé futottak ezer év óta, hogy azt táplálják, s hogy az összegyűjtse, és diadalmas életben csúcsosítsa ki az ezer iparkodó ér energiáit. Szinte csoda, hogy ezek a vidéki városok így tovább tudnak élni. Hogy nemcsak tovább élnek, hanem tovább virulnak és gyarapodnak. Ennek a magyarázata bizonyára a magyar faj szívóssága, elpusztíthatatlan élni akarása, a történelmi tragédiákba bele nem nyugvása, megölhetetlen hite hivatottságában és igazában.>

82

<A hegytetők és városterek monumentális tornyai, a vidéki középületek hatalmas kontúrjai mind egyazon erővel mutatnak az ég felé, hirdetve, hogy karcsú oszlopaikból, büszke kupoláikból, díszes boltozataikból nincs oly erő és irigység, nincs oly Trianon, amely romokat tudna csinálni. A magyar hűség városa minden vidéki város: hűség a kitartásban, az élni akarásban, a történelmi hagyományokban és hivatottságban. Ezt a hűséget hasztalan vívják a poklok kapui - törhetetlenül áll és törhetetlenül magyar, mint azt a "leghűségesebb város", Sopron példája bizonyítja, amely szembeszegült Trianonnak.>

A világ véleménye hazánkról és a magyarokról?

Az összeállítás ezen fejezetét mint lényegtelent töröltük. Talán nincs még egy nép rajtunk kívül, mely ennyire törődne azzal, hogy mint vélekednek róla mások. Meg kell azonban jegyeznünk: nálunk is csak a hivatalos nemzetidegen "közvéleményt" érdekli ennyire a külföldiek véleménye, akikre a fajiságát őrző magyar ember mindig is némi sajnálkozással tekintett. És igaza van.

90

Mert elsősorban az a fontos, hogy mi hogy látjuk magunkat. Ezt az önarcképet volt hivatva szolgálni ez a már eredetileg nagyon vázlatos, elsősorban a külföldiek tájékoztatására készült, s most a tradicionális nemzeti jobboldal nézőpontjából kissé javított szövegűtörténelmi áttekintés, melynek végén olvassunk el egy rég elfeledett, elhallgatott, eltagadott mesét: hogyan látták az emberemlékezet óta létező, lován élő, étkező, alvó, a négy világtájat beszáguldó és meghódító szkytha népet, őseinket, az ókori legendák szerzői.

Dr. Ferenczy Gyula:

Szumer és Akkád - Egy Ős Turáni Nép a Tigris és az Eufrates között - Részletek

(Tanulmány 1897 - Debreczen; forrás: Dr. Érdy Miklós: A Sumír, Ural-Altaji, Magyar Rokonság Kutatásának Története - Gilgamesh Publ. Co., New York, 1974 - pp. 530)

12. Fejezet: Az Óberencziás tenger

Ázsiának kellős közepén egy nagy sivatag terül el, a Góbi-puszta, melyet a khinaiak homok tengernek, vagy kiszáradt tengernek neveznek. Ezt a pusztaságot Schwarz, ki e vidéken 15 évig tartózkodott, s kinek a Közép-ázsiai beltenger kérdésének tisztába hozására nézve legtöbbet köszönhetünk, így írja le:

" Ez a végtelen körös-körül, de különösen nyugaton és éjszakon a legnagyobb hegyek övezte pusztaság egy nagy földközi tenger volt az ősidőkben, mely a föld gyűrődései közé, a nagy hegyek mögé csodálatosan felszorult, s mely a föld lassú emelkedése folytán 1500-1800 méter magasan hömpölygette habjait. Délen a Küenlün éjszaki lejtőjét, az Altin-dag és Nansán hegyek lábait mosta; délkelet és kelet felől az Insán és China hegységbe nyúlt; éjszakkeleten a Chingán és Jablonoi hegyek alkotta nagy hegyes öbölbe zúdult. A Jablonoi hegyektől nyugatra, éjszakon a Kentei, Tanu-ola és Altai hegyek határolták, éjszaknyugaton ma már látszólag alig van határa, mert az a hegység, mely az Altai hegyek és az Altán között terült el, lassanként elmosódott és elporlott. Csak annyit mondhatunk, hogy e tenger a Saisan-Nor medenczéjét is elfoglalta, s a Tian-sán hegységnél a Baratala völgyben érte el a legszélsőbb nyugoti partot s míg innen délrea Saisam-Noor helyén is elterült. Ez a tenger körülbelül olyan nagy volt, mint a mai Földközi tenger."

Ez a tenger az, melynek képzetei a finn népek regéiben, a Kalevalában, a vízkultuszban mai megvannak, s mely ősvallásuk mythoszának képzéséhez járult.

Ez a tenger az, amire népmeséink is folyton emlékeznek, s mely az ó bérceken, a mesés Berezaiti hegyeken túl verte hullámait, tükrözte az eget, körül örvényelte, mosta partjait, teremte és termi ma is a mythoszt magas ormokon lakó istenekről; a regét, a mesét a partjain járó hősökről, bujdosó királyfiakról; a vizi tündérekről, sellőkről, világot tartó czethalakról, az üveges hegyekről, túl, túl az óperenciás tengeren.

Túl, túl a mesés Berezaiti hegyeken; a istenek hegyén, melynek fogalmát a khinaiak Tian-sán éghegye őrzi, melynek nevét az ind, zend s egyéb vallásos mythosokban és hagyományokban szereplő Méru, Baris, Massis, Elborus, Ellibi, Allabria, Arvand, Ararat, Aryd-ratha, Tsaitra-ratha szent hegyek tartották, tovább szállították, s melynek hangja a mi népmeséink ó-berenciájában, bércz, berencze, Tátra szavainkban mintha visszazengene.

A mongol az eget látta benne; a szumeri az istent, a legfelső világ-óczeánt, a magyar a végtelen kiterjedést, az ég kék jét (szumer guk), a környező hegyekben az ég kárpit ját (szum.: urpitu), s mindegyik a csodás, tündéri világot, a mesék, regék, mythosok birodalmát.

91

Az is volt e hely, a hol a víznek tükre a fellegeken túl emelkedett, a hol a partokon a nyír, a fenyő sötét árnyéka nyúlt le, s a kimosott toronymagas sziklák alját titokteljesen zúgó, forrongó örvények rajozták körül, s melynek szigetein a biblia és a hagyományok életfája nőtt; az a csodás növény, mely az assyr-babyloni kapuk oszlopkövein és a mi kapubálványainkon is díszítési motivumként szerepel.

Magas jéghegyek, a vallás szent s a mesék üveg hegyei nézdelték a hullámokban magokat s a tengerbe benyúló havas bérczgerinczek, az ellentétes színhatások; fent hideg, a lejtőkön buja növényzet a tündérek kertjeit varázsolták elő, az Éden-kertet, az első ember pár paradicsomát, az ind Ila varla- t, az Uttara-Kuru- t, a mi Kárpátunkat (v.ö. a kárpit szóval) és a mi Magyar Ilonánk kertjét, ahonnét a világ minden vizei kiáradnak, s azok között a két folyó, melynek nevét a költöző szumerek a babyloni síkra is elvitték magukkal az U-faratu (Lassú víz, fáradt víz - Eufrátes) és a Tigris (szum.: Hid-iklat, rohanó víz; v.ö. a mi hugy, ügy, bugy = víz és iklat, zaklat szavunkkal).

Túl, túl az óperenciás tengeren hajdan boldog vidék volt, ma pedig irtóztató sivatag és élettelen pusztaság van mindenütt.

Ha 1800 m magasban nem látszanának olyan biztosan a hajdani tengerek partjai, ha a fent természetes színű kőzetek e szemponton alul nem viselnék oly félreismerhetetlenül a víz szinét jelölő csíkokat, alant nem lenne a szikla kimosva, szürke színre festve, nem volna sóval átivódva a hegység, a sík s nem jelölnék a sós tavak a sótól virágzott régi tenger feneket, s nem volna a Kaptagai hegyek között földön túli erővel kinyitva a kapu, melyen a nagy tenger átrohant, s a szikla falak csudáson kimosott borzalmas alakjaiban, szédítő panorámájában nem volna megörökítve, mint kővé vált emlékezet e rémes pillanat: hasztalan erősítené a tudomány a Közép-ázsiai nagy tenger létezését, hasztalan beszélne arról a nyelv, a mesék hagyománya, el sem hinnék, meg sem hallgatnák soha.

Hogy történt e világkatasztrófa, ki tudná megmondani?

A geológusok úgy tudják, hogy földrengés miatt repedt meg a bérczhegység fala, én azt gondolom, hogy a mesének világot tartó czethalai mozdultak meg álló helyükön. Akár hogy történt, a hegy átrepedt, az óczeán kidőlt a síkra s az Alakula tavon keresztül lezúdult a Káspi tenger felé és elborította és megfojtotta a félvilágot.

A geológusok szerint ekkor törték át habjai a Dardanellákat, ekkor borították el a Szaharát, ekkor repesztették keresztül a gibraltári földszorost. A biblia meg a hagyomány azt beszélik, hogy ekkor lett volna az özönvíz, melyről a szumer-babyloni epikai irodalom is híven emlékezik.

A Közép-ázsiai nagy pusztulásnak és népvándorlásnak is kétségtelenül ez az oka és itt a kezdete.

18. Fejezet: A Kentaur meséje (részlet)

A görög mythológiában állandóan ott szerepel egy félig ember, félig lovas lény, hol egy hegyi vad nép, hol valami istenféle, neve: Kentaur.

A kentaurokat a monda Ixiontól és Nephelétől (Junótól, ki felleg alakot öltött volna) származtatja; most óriásoknak, majd bátor bölény-vadászoknak, majd kicsapongó vendégeknek, s állandóan lovon űlő, lóval egybeforrt lényeknek festi.

Ezt a Kentaurt úgy tekintem, mint a skytha népek apotheosisát.

Nem Thessaália hegyén éltek azok, hanem Közép-Ázsiában és turáni eredetüket maga a görög mythosz is igazolni látszik.

92

Ezt a Kentaurt használja fel a franczia történetíró E. Quinet arra, hogy a Teremtés történetéről írott munkájában Hesiod görög költő költeményének állítólagos töredékekhez fűződve, a világ teremtését, fokonkénti alakulását az ember megjelenéséig, a halhatatlan Kentaur személyében érzékeltesse és a szájába adott mesével az ember származásának tüneményére rámutasson.

Quinet-Hesiod szerint az ősz Kentaur, Khiron, tanítványát Akhilleszt tanyájának legrejtettebb zugába vezeti, ahol az egymásra nőtt százados fatörzsek és mohos kőszálak közül az óriás bérczek orma az égre szökken. Távolban a patak csörtet tova, de még az is elhallgat, midőn a lények legrégebbike és legbölcsebbike beszédbe kezd és elmondja, mint látta a végtelen idők folyamán megszületni a világot, a tengert, a szigeteket és hüllőket, a nagy szárazföldeket és a nagy emlős állatokat, és utoljára az embert, akit barlangjába vitt, ápolt, felnevelt, aki mindenét az előtte megjelent (teremtett) állatoknak és neki köszönheti, s aki őt és elődjeit mégis büszkén lenézte és megvetette.

A világtörténetben szereplő és még ma is élő, virágzó népekre nézve ez a Kentaur mi vagyunk és a mi elődeink, a skythák.

Az az ősturáni faj, mely a népek őse volt, s mely az embereket az istenek hitére, az írásra, a földművelésre, az építkezésre, a művészetekre megtanította, s akiktől a többiek mondáikat, hagyományaikat, mytho-szaikat kölcsönözték.

A szuméreké és utánnok a miénk az írás feltalálásának dicsősége. A főniciai ős héber és egyiptomi alfabet, a germán-skandináv-finn runák mind a turáni szellem bélyegét viselik.

A szumérek és utánnok mi népesítjük be először az eget. Mózes könyvének szerkesztői a mi nemzeti, családi mondáinkból, hagyományainkból, mythoszainkból írják a bibliát, s még azok előtt turáni minták és adatok után dolgoznak a babylon-asszír állam vallási és az árja népek szent könyvei.

A szuméri Jó , Jav isten-névnek felel meg a zsidó istennek Jehova- nak kimondhatatlan neve.

És a ragyogó görög-római mythológia is csak másolat: név és alak, jelentés és fogalom szerint az ős szuméri-babylon-assyr isteneket veszi által, még nemzeti hőse is, a híres Heraklesz is egy világosan kimutatható szumer-babyloni mythikus alak: Izdrubhár, vagy Nannarosz. És az istenek ellenségének, a jó istenség eszméje mellé állított sátánnak, a szumeri érémet- nek, a cseremisz Keremet nek, a Tiamat sárkánynak legyőzője sem más, mint Mirindug, a magyar ördög, a babyloni Marduk, Mars és Áresz.

A mi sárkányos népmeséink is mind ehhez az ős turáni hőshöz és sárkány mondához kapcsolódnak.

És azok a lépcsőzetesen épült assyr-babyloni templomok, s ezek után az egyiptomiak gúlái is, a héber Seol, a görög Hádes, mind csak a szumeri istenek hegyének, a világ és országok hegyének (szumer garszag = ország/hegység; kalamma = kelen = föld ), az árják Hara Berezaiti jának, a mi Óperenciánknak, az aranytermő Arali és Áltái hegyeknek, a holtak birodalmának Chavila és a halál földének utánzatai. A szumeri kura = sir is megvan nálunk a kurgán és korhány szavakban.

Még a modern világ is megtartott tőlünk valamit: az időszámítást, a napoknak elnevezését, a hónapoknak, a körnek, az óráknak és a perceknek beosztását.

Quinet-Hesiod meséjében Khiron kentaurnak igaza van.

A népek műveltségüket az előző nyomokon fejlesztették és ez a fejlődés szellemük eredeti tulajdona. De műveltségük nagy részét egyenesen másoktól vették átal, és ezek a mások a Kentaurok, s akiket e mythológiai alak megtestesít: a skythák s e név alatt a turániak és a szumerek...

król?