Szõgyén-Wittenbach Hubert: Ferenc József szerelmei

A Szõgyén-Wittenbach név Kalász (Kellner) József pozsonyi újságíró személyét rejti. Kalász a harmincas évek közepétõl lett a pozsonyi Esti Újság munkatársa s az akkori Csehszlovákia legnépszerûbb, legismertebb magyar riportere. Madridban kémkedés vádjával halálra ítélték, de megszökött. Ekkor kezdett bele a regény megírásába, amit az Esti Újság naponként közölt több mint két évig. A lap példányszámát háromszorosára emelte. A mû utolsó munkája. Kalász Józsefet a német megszállók kivégezték.

A két több mint ötszáz oldalas kötetet 1989-ben adta ki Budapesten a Zrínyi Kiadó.

A könyv címe bizonyos értelemben megtévesztõ – amint az elsõ kötetbõl kiderül –, nem csupán Ferenc József, hanem közvetlen hozzátartozóinak szerelmi kalandjait is feldolgozza: Ferenc József és Erzsébet, Ferenc József és Schratt Katalin viszonya nyújtja a keretet Rudolf trónörökös tragédiájához, az õt követõ trónörökös, Ferenc Ferdinánd történetének feldolgozásához.

A kor intrikáiban jártas újságíró az uralkodó és közvetlen hozzátartozói szerelmi kalandjaiba, családi életébe, szokásaiba enged bepillantást fordulatos, izgalmas regényében. Leírja, hogy hogyan próbáltak a császári család tagjai kibújni az elviselhetetlen formális szabályok alól akár álruhával, akár öngyilkossággal. Kifelé egy boldog, erõs családot mutattak, a Burgon belül viszont mindenki boldogtalan volt.

A császári pár életét mutatja be gyermekkoruktól Erzsébet királyné haláláig.

Ferenc Józsefnek, anyja, Zsófia születésétõl fogva császárnak nevelte. Talán ezért is vált olyan nagy uralkodóvá és pocsék férjjé és apává. Képtelen volt megérteni a környezetében élõ emberek problémáit, mindig az elõírásokat követte és ezzel maga ellen fordította egész családját. Igaz, mindent megtett felesége, Erzsébet királyné gyakran jelentkezõ egészségi problémáinak kezeltetésére, de Sziszi mégsem volt boldog mellette.

Erzsébetnek rengeteget kellett tanulnia. Neveltetésében és képzésében hatalmas hiányosságok voltak, hiszen nem szánták trónra, Ferenc József nõvérét, Helént akarta feleségül venni, de Sziszibe szeretett bele. Elsõ unokatestvérek voltak. A sok vérfertõzés miatt volt annyi születetten beteg tagja a császári családnak. Ez sokszor jó ok volt, hogy egyes nemkívánatos családtagokat eltávolítsanak a trón közelébõl. Zsófia sokszor Sziszit is el akarta küldeni az ún. vadászkastélyba, amirõl mindenki tudta h a bolond családtagokat viszik oda.

Erzsébetet hiúnak tartotta, mert folyton a szépségével foglalkozott. Állandó fogyókúrákat tartott. Volt hogy az egész személyzete juhtúrón vagy ibolyafagylalton élt hetekig miatta. Imádott lovagolni és kilométereket sétálni az erdõben. Gyönyörû hullámos sötétbarna haja majdnem a bokájáig ért, és egy napig tartott, amíg megmosták neki. Õ építtette az elsõ fürdõszobát a Burgban. Nyers hússal borítatta be a testét, hogy fiatalítsa. Imádta az állatokat. Rengeteget utazott, kutyáit és lovait mindenhova magával vitte.

Szerette a magyarokat, szeretett Magyarországon tartózkodni, legtöbbször Gödöllõn pihente ki magát. A magyar nyelvet is jól beszélte. Sokat olvasott magyar íróktól, költõktõl, sõt udvarhölgyei is magyarok voltak: Festetics Mária és Ferenczy Ida.

Négy gyermeke volt: 1855-ben megszületett Zsófia, majd 1956-ban Gizella. Anyósa a gyermekek szobáját anyjuktól távol, a saját lakosztálya mellett jelölte ki, így ha Erzsébet látni szerette volna gyermekeit, az egész épületen keresztül kellett mennie. Emellett sosem maradhatott egyedül leányaival, nevelésükbe pedig egyáltalán nem szólhatott bele. 1857-ben Zsófia lánya Budán súlyosan megbetegedett, és néhány nappal késõbb tífuszban meghalt. 1858. augusztus 21-én született meg a régóta várt trónörökös, Rudolf koronaherceg.

Erzsébet egészségi állapota miatt sokat utazott külföldre kezeltetni magát. Mindig bántotta, hogy nem lehet gyermekeivel, nem is érezte igazán sajátjainak õket. Szeretett minél távolabb lenni Bécstõl a Burgtól, anyósától. Sokat tartózkodott Angliában Madeirán és Korfu szigetén is.

1916

Ferenc József hatalomra kerülése után közel tizenkilenc évvel illesztették fejére Szent István koronáját. A koronázásra a Mátyás templomban került sor. A misén Liszt Ferenc erre az alkalomra komponált koronázási miséjét játszották, a szerzõ vezényletével. Ferenc József felöltötte a koronázási palástot, majd felkenték. Azután Andrássy Gyula miniszterelnök – aki a nádort helyettesítette – az érsek segítségével az uralkodó fejére helyezte a koronát, kezébe adta az országalmát és a jogart. Odakint díszlövések dördültek, harsonák szóltak, s a tömeg üdvrivalgása csapott fel. Ezután Erzsébetet is felkenték.

Ferenc József nem volthûséges feleségéhez. A Gloriettgasse 9. alatt volt egy villa, ahol a szeretõi laktak. Idõsebb korában, amikor már Sziszivel eltávolodtak egymástól, találkozott egy fiatal vidéki színésznõvel, Schratt Katalinnal. Beleszeretett. Erzsébet tudott a kapcsolatukról, sõt támogatta a találkozásokat, mivel tudta, h õ és Ferenc már csak a látszat megtartása miatt voltak férj és feleség és tudta azt is, hogy õ már nem akar neki örömet szerezni úgy, mint régebben, de tisztelte és azt akarta h boldog legyen. Vagy talán lelkiismeret furdalása volt, mert Magyarországon viszonya volt Andrássy Gyulával. Sokak szerint tõle született negyedik gyermeke, Valéria, akit végre õ maga nevelhetett. Egyetlenkének becézte. Jó barátságban volt Deák Ferenccel is. De a kislány megszületése után nem sokat tartózkodott Magyarországon, fõleg nem Andrássy Gyulával, akinek a viszony miatt tönkrement a házassága. Viszonya volt még Ferenc öccsével, akit eredetileg a férjének szántak.

Anyósával soha nem volt jó viszonyban, de halála pillanatában mégis õ volt az egyetlen személy, aki vele volt.

1881. május 10-én Bécsben Rudolf feleségül vette a 17 éves Stefánia belga királyi hercegnõt. Feleségét nem tisztelte. Többször elõfordult, hogy több napos ivászat után beküldte barátait Stefánia hálószobájába. Fiatal korától kezdve viszonya volt Marie von Larisch grófnéval, Erzsébet császárné és királyné legidõsebb fivérének, Lajos Vilmos bajor hercegnek morganatikus házasságából született leányával. Õ mutatta be neki késõbb a 17 éves Mary von Vetsera bárókisasszonyt, akibe beleszeretett. Rudolf apjához akart fordulni, hogy házassága felbontását kérje. A császár ezt megtiltotta, és azonnali szakítást követelt Maryvel. Összevesztek, majd Rudolf és Mary hintóval a Mayerlingi vadászkastélyba hajtattak. Másnap reggel mindkettõjüket holtan találták. A könyv szerint Rudolf elõször Máriát majd saját magát lõtte fejbe, viszont a tragédia körülményei máig ismeretlenek. Mindketten írtak búcsúleveleket. Mary halálát eltitkolták, holttestét azonnal eltávolították Rudolf mellõl. A római katolikus egyház számára – amely az öngyilkosoktól megtagadja az egyházi temetést – külön hivatalos boncolási jelentés készült, amely szerint Rudolf pillanatnyi elmezavarában követte el tettét. Az elhunyt Rudolfot így teljes császári pompával kísérhették a bécsi kapucinus templom császári kriptájába („Kaisergruft”).

F.F. & C.Zs.

Az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse Ferenc Ferdinánd fõherceg lett. Chotek Mária grófnõt akarta elvenni, de õ rangon aluli volt hozzá. Mária Frigyes fõherceg udvartartásához tartozott, akinek több lánya is volt, de mind csúnya volt. Ferenc látszatra nekik udvarold, de közben titokban a grófnõvel találkozgatott. Ferenc József tanulva hibájából, a morganatikus házasság megkötését engedélyezte unokaöccsének, ezt is csak olyan korlátozások mellett, hogy Chotek Zsófia a trónörökös feleségeként sem viselheti a jövendõ császárné címet, csupán a jövendõ császár felesége megjelölést. A császár feltételül szabta azt is, hogy a házasságból születendõ gyermekeknek a von Hohenberg családnevet kell viselniük, és ki lesznek zárva a trónöröklésbõl.

Erzsébet 1898. szeptember 10-én Genfben tartózkodott. Kísérõjével, Sztáray Irmával a Genfi-tó partján hajókirándulásra igyekezett, amikor egy Luigi Lucheni nevû olasz anarchista egy hegyesre fent reszelõvel szíven szúrta. A temetési szertartás a spanyol etikett szerint ment végbe.  Kapucinusok kriptájába temették el a többi Habsburg mellé.

A történet utolsó fejezetét nem Kellner írta, mert akkor már elfogták a németek és megölték. Helyette egyik munkatársa zárta le a történetet.