Agyagocska
története
Agyag
voltam. Az út szélén hevertem.
Esõcseppek koppantak rám, vagy Nap melege égetett
engem
Ha sár voltam, rám tapostak,
ha kemény agyag, belémrúgtak
De egyszer valaki markába vett,
simogató volt e kéz és meleg
Megszeppentem, ilyen még nem történt velem.
S aztán valami szédítõ körforgás
következett,
lágyan simogattak kedves kezek…
De jaj, egy kés is belém vágott,
fájt, s én sírtam, míg formázott
De még ennél rosszabb is következett,
forró kemencében kiégetett !
Fájdalmamban teljesen elaléltam.
Arra ébredtem, hogy két kéz lágyan újra
átölelt
és halk, szelíd suttogást hallottam:
„Szép lett, hibátlan, tökéletes”
Ez én vagyok! – suhant át rajtam a gondolat,
örömömben Mesteremre néztem,
és rám mosolygó szeme tükrében megláttam
magam:
Gyönyörûszép, hófehér virágváza
voltam