Harmatcsepp

Harmatcsepp

Kicsiny Harmatcsepp hûs nyári reggel
Egy fûszálon ébredt
átlátszó ruháján a felkelõ Nap bíborszíne fénylett.
„Milyen szép itt minden és olyan jó itt lenni” – gondolta Harmatcsepp
De jaj, komor felhõk gyülekeztek, s eltakarták a Napot,
ruhája már nem csillogott
Süvítõ szél ingatta jobbra-balra,
majdnem a földre hullt, úgy cibálta.
Segítség! – kiáltott Harmatcsepp – elpusztulok!
A felhõk szétfutottak, a szél hirtelen elállt, s a Nap újra ráragyogott.
Símogató fényében sütkérezett
Boldog volt.
S ahogy a Nap egyre emelkedett,
Harmatcseppnek nagyon melege lett,
s aztán történt vele egy csoda:
A Napban felolvadt lénye,
befogadta õt a tündöklõ Nap fénye
S lett belõle gyönyörû fénysugár,
Ki ráragyogott új Harmatcseppekre, s magával egyesítve
Áldást sugároztak az emberekre