Benned
élek
Egyszer csak ott találtam magam a semmiben,
mert nem teljesült - véltem -, amit mondtál.
Csak álltam szárnyaszegetten, némán
mint földtõl az ég, oly messze voltál.
Majd valami egészen halvány vágy kélt szivemben:
mégis... jó lenne, ha most beszélnél velem,
de csak üres csend volt, rezzenéstelen.
Ó, bárcsak zendülne az Ég,
hogy valamit - jót-rosszat -, de hallanék
S e sivár magányban kezembe vettem a Könyvet,
de szavad nem szólt, szelíd hangod hiába kerestem,
ebben az irtózatos semmiben nem tudtam sírni sem.
Oly
sokszor mondtam el Neked Jézus, hogy Te vagy életem,
és most nélküled átéltem, mit jelentesz
nekem.
S hirtelen meleg fénysugarat küldtél, s visszatért
az élet,
lelkünk összeforrt, szétszakíthatatlanul, végleg.