Jani
bácsi
70 év nyomja már vállát,
dolgos keze ölében megpihen
miközben mesél..., s mirõl mesél ?
hogy mit dolgozott éltiben
Kora
tavasszal járta a földeket,
ismerte minden göröngyét,
a zöldellõ búza végtelen tengerében,
s vidám réteken lelte meg örömét
Kedves,
mókás történetek is
felsejdültek a régi idõkbõl
hol mosolyt, hol meg könnyeket
csaltak ki szemünkbõl
S
most, élete alkonyán
szorgos keze száz gyümölcsfát ápol
kedvesen kínálgat, s mi válogatunk
ezerféle finomságból
A
kerítés mellett tarka virágok
a lenge szélben felénk integetnek
Lili kutyus méltósággal sétál,
õ az õrizõje e gyönyörû kertnek
A
Nap is idemosolyog,
ránk ragyog békessége.
Egy áldott, melegszívû ember
a kert legszebb ékessége