És akkor

 

…és akkor


Bolyongtam céltalanul…
Mint széltõl sodort, száraz falevél
csapódtam ajtónak, falnak
magamat kitéve rút nyerészkedésnek,
hazugságra épült sokféle bajnak
Az ár magával sodort,
mint sebes folyó a korhadt ágakat
Szívemben vihar dúlt,
széttépte az egykori álmokat
Reménytelenség kergetett, kínozott
Mint hegyrõl lezúduló áradat
kegyetlenül szétnyomott, összetört
eltemette még pislákoló vágyamat.
Rémisztõ üresség kongott szívemben,
mint monoton, véget nem érõ esõ
Rám szakadt magányomban sötétnek,
sivárnak tunt fel a jövõ

…és akkor megfogtad kezem,
szemembe néztél, s azt mondtad:
Ne félj! Segítek gyermekem.
Egy pillanat alatt eltûnt a sötétség
Mosolyod ragyogása felitta könnyemet
Megrendülten, boldogan néztem Rád,
s Te átölelted remegõ szívemet