Fényecskék gyúljatok

 

Fényecskék gyúljatok!

A föld kiszáradt, mint lázas száj, repedezett.
Egy sárga kikerics próbál élni még,
de csakhamar õ is lehajtja bágyatag fejét.
Madárka sem dalol, csak gubbaszt a száraz ágakon,
az ember fáradtan, reményvesztetten, görnyedve vándorol…
A világ a vesztébe vánszorog!
Fényecskék gyúljatok!
Világítsatok!
Kiáltsátok a háztetõkrõl:
„Isten szereti e bûnös világot!
Csak hívd, csak kérd, Õ megsegít,
letörli fájó könnyeid!
Odavisz, hol örök boldogság terem.
Könyörül az emberen!”
Fényecskék gyúljatok!
Imádkozzatok!