Menekülj!
Menekülj!
Ha sötét viharfelhõ támad,
morajló dörgés gyûrûzik végig
a tájon,
sebesen zúgó szél tördeli a fákat,
szíved szorongásai gyötörnek fájón…
Ha beborít,
kísért a múlt,
és megkötöznek régi sérelmek,
ha gyönyörû álmod porba hullt,
s halálra rettentenek félelmek…
Menekülj!
Oda,
hol pihentetõ csend van és nyugalom,
hol élõ vizek folydogálnak,
ahol áldó szeretet kísér utadon,
s szíved gondolatai békére találnak
Hagyj mindent hátra!
– szaladj, repülj!
Jézus karjaiba menekülj!
