Rámosolygott egy napsugár

 

Rámosolygott egy napsugár

Õszi szelek fújdogáltak,
a lomb lehullt.
Egy sárguló levél
ott fenn, a fa tetején
még dacol a széllel.
Borzongató hideg jött és esõ
de õ
akkor is maradt.
Látta szomorú sorsát
társainak a fa alatt.
Élni! Élni!
amíg csak lehet,
kiharcolni a „lehetetlent”.
Ruháját már rongyosra
gyötörte a szél…
Fájt!
Szép, sárga színét
barnára csípte a dér.
De egyszer csak rámosolygott egy napsugár
Simogató szellõcske szárnyára vette,
- lám, nem hullt le az avarba -
s gyöngéden átölelve vitte-vitte
a ragyogóan kéklo, végtelen magasba…