Szerettem...

 

Szerettem…

Szerettem, ha csendes esõ áztatta a földeket,
mint sûrû ködfüggöny borult a tájra
csöppnyi erejével göröngyöket tört szét,
s új élet sarjadt a nyomába’

Szerettem, ha arany ragyogás áradt le a Földre
mint melengetõ kéz simogatta arcomat
a magasban pacsirta vidám dala zengett
e határtalan, azúrkék Ég alatt

Szerettem, ha széltõl zúgott az erdõ,
hajlongtak és susogtak a fák,
s én elbûvölten, boldogan hallgattam
e mesterien összehangolt, égi szimfóniát.