Vízparton

 

Vízparton

Pajkos szellõ borzolt fodrokat a vízen
apró fények szikráztak a hullámokon…
Ott álltam egy göcsörtös fuzfa ölelésében,
s gyönyörködtem a légben körözõ galambok röptében
Lábam elõtt a homokban hevertek
szép mívû kagylók és csigaházak
a víz felszínén garmadában
mókás molnárkák ugráltak
Egy picinyke szelet a világból,
mely megörvendeztette szívem,
csodálkozó, s hálás érzések suhantak át lelkemen

Mekkora volt az isteni szeretet?
mikor a Föld – neked, s nekem – megteremtetett!