Pipacs |
|
Olyan
kedvesek és felüdítõek számomra a tavasz
elsõ hírnökei, az egyszerû, hófehér
ruhájukban pompázó hóvirágok. Míg
csodáltam õket, elgondolkodtam azon, miért is adta
Isten nekünk a virágokat. Õk csak úgy vannak,
lelkünk gyönyörûségére ? Ezért
is. De ha nem lennének, akkor nem élhetnének a különbözõ
rovarok , bogarak, lepkék, nem lenne eledel a méhek számára
sem, nem teremne illatos, zamatos gyümölcs, és szívfájdítóan
sivár lenne az életünk nélkülük.
De vajon észrevesszük-e õket a mindennapok rohanásában ? Megállunk-e egy kirakat elõtt, ahonnan sok-sok virág egyszerre mosolyog ránk, megcsodáljuk-e a selymes fû közt szerényen megbúvó kék ibolya báját ? És eszünkbe jut-e Teremtõ Istenünk, ha tavaszi sétáink során egy-egy virágzó akácfa megajándékoz kellemes, felüdítõ illatával ? Sok szép
emlékem kapcsolódik valamilyen módon virágokhoz.
Egyet most elmesélek. A világ másik végén,
Koreában jártunk férjemmel, s egy délutáni
sétánk során egyszercsak egy csodaszép parkban
találtuk magunkat. Addig még nem ismert árnyas
fák, különleges bokrok és sok-sok apró
tó ámított el bennünket. S ahogy egy terebélyes
bokor mögé kerültünk, a hirtelen elénk
táruló látványtól a lélegzetünk
is elállt. Hatalmas, hosszú száron lengedezõ
virágok sokasága integetett felénk, s csak az itt-ott
megcsillanó víz árulta el, hogy egy tavacska lakói
ezek a gyönyörû, rózsaszínû lótuszvirágok.
Én akkor láttam elõször ilyen virágot,
de nemcsak láttam, hanem kaptam is egy szálat. Az egyik
parkmunkás fiatal nõ kihozott a vízbõl egy
kinyílt virágot, és kedvesen átnyújtotta
nekem. Egymás nyelvét persze nem értettük,
így a kölcsönös mosoly volt a kommunikáció
egyetlen lehetõsége. Ez a megható figyelmesség
- egy távoli országban - megvidámította
és bearanyozta ott töltött napjaimat. Milyen kevés
is kell ahhoz, hogy egyik ember a másikat boldoggá tegye. Tavaly nyáron
egy napra vendégem volt városi barátnõm
öt éves kislánya. Délutáni programként
sétálgattunk kertünkben, és azzal töltöttük
az idõt, hogy "elemeztük" a virágokat.
Megszámoltuk szirmaikat, megállapítottuk színüket,
élveztük illatukat és összehasonlítottuk
leveleik zöld színének sokféle árnyalatát.
Beszélgettünk arról, hogy ezek a gyönyörû
virágok pici barna magocskákból lesznek. A kislány
odafigyelt minden szavamra és láthatóan lenyûgözte
a számára nem mindennapi élmény. Aztán
még megcsodáltuk a kert végében pompázó
pipacstengert, s miközben visszafelé indultunk, édes
kis vendégem feltette a nagy kérdést: A barna magból
hogyan lesz piros színû virág ? Tudod, az úgy
van... - gondolkodtam a válaszon -, hogy Isten a piciny magokban
elrejtette a virágszirmok formáit, illatukat és
a színüket is.
|
|
Ciklámen Ciklámenem
kibontotta De
ez az egy tündöklõ-szép Nem
is tudom, mit mondhatnék Ám,
amit õ nékem mondott, "Azért
vagyok itt e Földön, Annyi
csak a feladatom, Hála Aranyló
sárga napsütésben Körös-körül
sok-sok virág Szívemet
most Eléd viszem |
Almafa Zöld
rügyekbõl kipattan a fehér virág Séta közben Áprilisi
alkonyatban bolyongok, s hirtelen
|