A falu helyén és a községhatár északi részén az emberi beavatkozás elõtt cseres-tölgyes erdõk állhattak. Mivel a letelepedésre a Bakonyalja vonzó terület volt, így már a kõkorszakból, bronzkorból is vannak emberi településre utaló nyomok. A vaskor illír és kelta népei után szlovák népek telepedtek meg itt, akik a közeli Vinyén vasolvasztót vagy kovácsmûhelyt mûködtettek, mint a telep neve is elárulja azt (vinye-vasolvasztó).
A Bakony a honfoglalók vadászterülete és védelmi övezete volt. Fenyõfõt már egy 1237-bol származó oklevél említi "Feneufey" formában. A magyar eredetû helységnév a fenyõ és a fõ szó összetétele. Jelentése fenyõvel benõtt magaslati település vagy fenyves borította völgy kezdeténél épült falu. Az erdõ királyi birtok volt e korban melynek élen a bakonyi erdõispán (Comes Bakonyiensis) állt, aki erdõsávokkal védte a területét.
Mint királyi birtokot kapja meg Csák bán örökös bakonyi ispán V.Lászlótól. A XIV. század elején valószínûleg a Csákoktól elvett nagy itteni birtokokkal együtt a királyhoz kerül vissza. 1258-ból egy birtokhatár vitát eldöntõ oklevél említi Vinyét és Fenyõfõt is. Királyi emberként 1358-1372 között peres ügyekben Fenyõfõi Beke illetve János jár el.

A falu a XV. század végén, legkésõbb 1408-ban kerül a Garai család birtokába. Az 1488. évi adólajstrom szerint hét volt. Ugod várához tartozott.
A falu a törökök bejövetele után nem sokkal elpusztult, 1557-ben már elhagyott. A török idõkben földjei egy részét az ácsteszéri, csóti, ugodi jobbágyok mûvelik robotban.
Fenyõfõt 1773-ban német anyanyelvû szabad menetelû jobbágyokkal telepítették be.
1784-ben lakóinak száma 437 volt, 1829-ben 529-en lakták. Esterházy grófi család birtoka a falu.
Az új telepesek a földmûvelés mellett meszet égetnek, és ezzel, meg a tüzifával kereskednek.
1852-ben Fenyõfõ német falu Veszprém vármegyében, 561 katolikus lakja.
1961-ben országos jelentoségû bauxit mezõt fedeznek fel. Ekkor jut a falu villanyhoz, sõt ezt követõen kultúrháza, orvosi rendelõje, postája is épült. A közösség kulturális és társadalmi élete gyakran kapcsolódik rendezvényekkel Bakonyszentlászlóhoz. Ez egyrészt közös közigazgatást, másrészt pedig a fenyõfõi általános iskolásoknak történõ bejárása indokolt.

A község mindig nagyrészt római katolikus hitû volt.
Templomuk 1771es építése során, román kori alapokra épült.
Felújítását 1995-ben fejezték be. A templomban tiroli fafaragású oltár,
valamint Závory Zoltán festõmûvész stációi és freskója látható.