Az Árpádházi királyok idején a község földrajzi elhelyezkedésénél fogva magas, a rómaiak által pedig függőlegesre és simára lecsiszolt sziklafal természetes védelmet nyújtottak. Egyébként is, minden irányból a megközelítés (a távolság miatt is) nehéz terep volt mindenki számára. Még napjainkban is. Így, az erre merészkedőknek csak a jól belátható utakat kellett választania.
A falu területén több diszkút található, ezeknek különlegessége, hogy a régi időkben ilyen kutakból vételezték a vizet, mivel a házakban még nem volt vezetékes víz. Ilyen kutakkal több helyen is találkozunk a fő utcán, a szikla soron, valamint egy kerekes díszkút a patak sor Thiesz malom felől eső részén. Ez utóbbi az új híd alapjának ásásakor kifordult a helyéről.
Szent István idején a győri püspökség birtokához nem csak földek, hanem falvak is tartoztak. Az uradalom földjeinek megmunkálása a falu jobbágyaira hárult. Egészen 1848-ig. Ekkor a jobbágyok felszabadításával eltörölték a robotot. Az uradalmaknak a földjeik művelésére cselédséget kellett fogadniuk.
.jpg?PHPSESSID421678045536574=5cd95eb466c104dae0623571fd65b45b)
