Szent István idején a győri püspökség birtokához nem csak földek, hanem falvak is tartoztak. Az uradalom földjeinek megmunkálása a falu jobbágyaira hárult. Egészen 1848-ig. Ekkor a jobbágyok felszabadításával eltörölték a robotot. Az uradalmaknak a földjeik művelésére cselédséget kellett fogadniuk. A cselédek mindegyikét magyar vidékről szerződtették ide, a német nyelvű település közelébe. Három család a Fertő előtti Virágosmajorban lakott, kilenc család pedig Piuszmajorban. A gazdaságot az uradalmi gazda vezette, az intéző rendelkezései szerint. Az 1850-es évektől kezdve az uradalom által megművelt terület több mint 300 holdra emelkedett. Ebből kb. 70 holdnyi szántó és rét a Fertő partján, 240 holdnyi szántóterület az észak-nyugati határán, a községtől elég nagy távolságra feküdt. Mindkét helyen egy-egy major létesült cselédházakkal, istállókkal, melléképületekkel. A Fertő partinak Virágos major, a távolabbinak Pius major volt a neve. Zalka püspök 1868-ban mindegyik majorba kápolnát is építtetett: a Virágos majorba a Boldogságos Szent Szűz (Sarlós Boldogasszony) tiszteletére 1872-ben szentelték fel (tornyán a nevét magyarázó mondás: "Ego sum flos campi", azaz "Én vagyok a mezők virága"), a Pius majorba pedig V. Szent Pius címére és tiszteletére. Egyébként az előbb említett mondás a bejárat felett volt látható, a renováláskor valószínűleg lefestették. Meg kell említeni, hogy állítólag még két kápolna is létezett Rákos határaiban. Az egyik a Mithras szentély felé vezető út mellett volt, a másik az ehhez közeli erdőben, egy kovácsműhely mellett állt. Az elmondások alapján, a két kápolna a 1960-as években már erősen romos állagúak voltak, azóta pedig már nyomuk sincs. Keletkezésük körülményeiről egyelőre semmit sem lehet tudni, szintúgy a Pius majori kápolnáról sem. A fent említett kápolnák imádkozó helyként szolgáltak a lakóknak, istentiszteletet nem tartottak bennük. Mindegyik kápolnát haranggal is ellátták. A Pius majorban később egy boltos is meg tudott élni, mert a közeli soproni puszta lakói is nála vásároltak. A cselédek az akkoriban szokásos konvenciókban (egyezményekben) és előnyökben részesültek. A függő viszonyt és az egyszerű életkeretet leszámítva jó dolguk, biztos megélhetésük volt, és mivel rendszerint emberségesen bántak velük, meg voltak elégedve.

Az idők során a Virágos majori kápolnát is a történelmi viharok tönkretették, melyet (1992-ben) Huber Csaba Renováltatta, így újra visszanyerte eredeti szépségét. A kápolnánál Szekeres János atya és Imre atya Sopron város plébánosa tartott koncelebrált szentmisét. A Virágos-majori kápolna falára emléktábla került.

„A Boldogságos Szűz Mária tiszteletére és annak emlékezetére, hogy a rákosi hívek a kiszáradt Fertő medrén át 1869. október 3-dikán tartották Boldogasszonyba az első búcsú zarándoklatot”.

A kápolna bejárata felé belülről latin nyelvű felirat olvasható:

„Praedio Virágos anno 1872 suscitato anno 1873 sacellum hoc in lacu Fertı primum addidit et 8. Septembris eiusdem anni solemni ritu benedixit Joannes Zalka Episcopus Jaurinensis”