A Mithras-szentély a Fertőrákost Fertőmeggyessel összekötő út mentén található, közvetlenül a határátlépőnél. A feltételezések szerint római kori emlék, Mithrász isten kultuszához köthető misztériumvallás egykori szertartási helye. A szentély maradványait 1866 júliusában, heves esőzések után, két fiatalember, a soproni ifj. Stornó Ferenc és Malleschitz György, meggyesi kőfaragó fedezte fel, egymástól függetlenül.  A Mithraeum feltárását id. Stornó Ferenc végezte. Egy feliratos kultuszképet, három oltárkövet, két oroszlánszobrot, 27 db halotti hamvakat és érméket tartalmazó hamvasztásos sírt, és egy csontvázas sírt talált. Faragott mészkőből boltozatot építtetett a szentély fölé, hogy megvédje azt. A szentély kialakításának időpontját a feliratok, valamint az urnákban talált pénzérmék alapján állapították meg, azt a 3. század elejére teszik.

A felfedezés körülményei

A soproni ifj. Storno Ferenc barátjával kirándult, megpihentek egy kövön és észrevették, hogy a kő faragott, festett. Ez a kő valószínűleg a heves esőzések miatt kerülhetett a felszínre. Ifj. Storno Ferenc értesítette édesapját, aki műemlékek restaurálásával foglalkozott. Az apa csak két hét múltán tudott a helyszínre menni. Ott már meggyesi emberek ásták a szentélyt Mallesitz György kőfaragó vezetésével, hozzáértés nélkül. Nem lehetett megállapítani, hol helyezkedtek el a kőemlékek, eredeti helyükön voltak-e egyáltalán. Az egymásba fordított peremes téglákból kialakított hamvasztásos sírok a szentély mélyebb részében, az ún. cellában helyezkedtek el hármasával, kilenc oszlopban. Mindegyikükből került elő pénz, összesen 28 darab. Ezek Simor János püspök gyűjteményét gyarapították. A Simor-gyűjteménybe került pénzek az idők folyamán elvesztek. Kenner az érmek kopottságát nem vizsgálta, ezért sírba kerülésük időpontját tekintve csak feltételezésekbe lehet bocsátkozni. A csontvázas sírnak csak romjait találta meg Storno, aki a bécsi műemlékvédő szervezet megbízásából átvette a munka irányítását és elkészítette a feltárás dokumentációját. A kőemlékek Sopron 1867-ben alapított múzeumába kerültek, a sziklába faragott fő kultuszkép kivételével, hiszen az mozdíthatatlan. A szentély fölé Storno kőboltozatot emelt, a két oldalt húzódó pódiumokat elbontotta, a járószintet téglapadlóval burkolta.

A mithras istenség ábrázolása és eredete

Rákosi Mithras-relief hasonlít a Római Birodalom többi Mithras istenség ábrázolások kultuszképeihez. A dombormű kétszer másfél méter magas. Mithras istent színes perzsa palásttal ábrázolja. Térdével bikát nyom a földhöz, s közben tőrét beledöfi. Alulról kutya és kígyó látható, a bika alatt a skorpió pedig mindkét ollójával belecsíp a bika heréjébe. Jobbról és balról két fáklyás emberalak látható: Cautes és Cautopates (pirkadat és az alkony) szimbóluma. A barlangi jelenet égi hátterét a nap és a hold szimbolizálja. A kompozícióban az ősiség jelképeként fedezhetők fel az egyenlő oldalú háromszög és a pentagramma. Ezek jelentőségét még nem sikerült megfejteni. A Mithras kultusz keletkezésének időpontja vitatott, a hagyomány az őskor kezdetére teszi (ie. 30 000), néhány kutató szerint i. e. 3. évezredi, de ma már bizonyos, hogy az ie. 1. évezred kezdete után keletkezett, sőt inkább az ie. 8. század után. Az árják megjelenésének időpontjához kötik. A proto-indoiráni istenség nevét és a hozzá köthető mítoszok egy részét felhasználó, mesterséges Mithrász-kultusz rendkívül elterjedt misztériumvallás volt a Római Birodalomban a 2. és 4. század között.

Az első hitelesítés és ásatás

A feltárási munka egy nagy részét Storno Ferenc már 1866 után elvégezte. A főoltár és az áldozati oltárokon szereplő feliratokat megfejtette, a szentély romjai közt talált tárgyakat feljegyezte. Tulajdonképpen a szentély fölé épített védőfallal be is fejezte a munkát. 1866 szeptember 5-én a Pesti Napló folyóirat Paur István cikkét közölte a Mithrasról, nyilván azért, hogy megelőzze a kortárs magyar lapokat. 1867-ben Király Pál régész írt cikket a bécsi Der Wanderer lapban, Friedrich Kenner ugyanebben az évben, a Münz- und Antikenkabinet munkatársa közölt publikációt Storno jelentésére és Simor püspök útmutatása szerint. A mű máig az egyetlen tudományos igényű feldolgozás a szentély leletanyagáról.

A szentélyben egy sírt lezáró kisebb, 1,47 m magas, 1,03 m széles, feliratos márvány sztélé, valamint három-négy oltárkő is volt, rövidített felírásokkal, amelyeket Theodor Mommsen, Paur Iván és Storno Ferenc a következőképpen fejtettek meg:

A vasfüggöny felhúzásával a kutatási munka nem volt lehetséges. 1948-tól aknazár, majd az azt felváltó drótkerítés akadályozta meg, hogy bárki megtekintse. A múzeum szakemberei sem juthattak ki Mithras szentélyéhez. Az eltelt idő alatt a kultuszkép megrongálódott, a szentély belseje agyagos sárhordalékkal telt meg. Az 1989-es rendszerváltást követően a szentély pusztuló állapotára Dr. Tóth István hívta fel a szakma figyelmét "Pusztuló műemlékek" című írásában. A Mithras-szentély 1991-es hitelesítő ásatását Gabrieli Gabriella, soproni régész végezte. Kovács György szobrász-restaurátor művész állította helyre a kultuszképet. A védőépület H. Vladár Ágnes alkotása. 1992-ben befejezték a szentély ásatását és hitelesítését.