Sopronkőhida és Fertőrákos határában emelkedik a Kecske-hegy. Rajta feltehetően középső bronzkori földvár található. A kevésbé meredek oldalán, ahol a Szárhalmi erdő található, kettős sánc fedezhető fel, rajta tám kövekkel és cölöpnyomokkal. Mindkettő előtt árok is megfigyelhető. Elszórtan innen kerültek elő például kőkori kőbalta, vaskohó létezésére utaló salakdarabok és kelta pénzérmék.

A legszenzációsabb leletek mégsem ezek, hanem a kőhidai medencében találtak. A homokbánya létesítésekor nagy területen dolgoztak földmunkagépekkel. Ahogy írták - Az emberi érzéketlenség következtében mintegy ötven sír elpusztítása után kezdhettek csak hozzá a régészek a feltáró munkához. A bánya területén egy, s ettől nem messze további tizenhárom, részben rongált Hallstatt kori sírra bukkantak. A Hallstatt-i kultúra egy régészeti gyűjtőnév, ami az elnevezését a felső-ausztriai Hallstatt településről kapta, melynek közelében a 19. század közepén több mint 900 kora vaskori (ie. 750–450 körüli időszak) sírt tártak fel. Feltehetően tumulusokat (dombokat) hordtak rájuk a temetkezők. A temetőt valószínűleg a kelta korig használták. Erre a jelenleg érvényes kormeghatározás a korai vaskor második fele. Az elterjedt nézetek szerint a lajtamészkövet a rómaiak kezdték el bányászni. Az innen származó köveket építőanyagként használták fel, s számos, ma is álló épületet emeltek fel belőlük. Hogy a lehetséges lelőhelyek közül honnan származnak, egyelőre még nem megállapított, mint ahogy az sem, hogy valóban a rómaiak kezdték el a bányászatot. Találtak viszont római majorokat és útmaradványt, nem beszélve a Mithras-szentélyről. Sajnos ezek nem bizonyítják, hogy abban az időben volt e település Fertőrákos jelenlegi területén. Az egyik major a falutól északra lévő Golgota-völgyben feküdt, s 1964/1965-ben folytattak ott ásatásokat.

A másik római villa (major) Fertőrákostól délkeletre, a tó közelében épült egy dombra. Szőlőtelepítéshez készítették elő a talajt, amikor kövek hengeredtek a felszínre. Bejelentés alapján foghattak hozzá a feltáró munkához. Sajnos a mélyen szántó eke addigra már nagy pusztítást végzett a fűthető központi épülettel és számos melléképülettel rendelkező „villában”. Feltehetően a Markomann-háború során pusztult el. Ettől a majortól északra, a bányagödör szélén római téglaégető kemencére leltek. Mellette északi irányban út vezetett a mai országhatáron álló Mithras-szentély felé. Egy szakaszát kiásták. Az út a Fertő partján épült római villákat (többet találtak osztrák területen) kötötte össze, de még a IX. században is használhatták.