TEMPLOMUNK TÖRTÉNETE

Kicsiny falunk a vulkanikus ásványok / pl. obszidián / és természetes védettsége / Hegy-Füzér / miatt már az őskorban is lakott volt. Egyházközségünk egyidős egyházmegyénkkel. Szent István rendelkezése / 10 településnek egy központi parochia / egyházi központtá tett bennünket az Árpád-korban. Az alapító első szent királyunk emlékét templomunk titulusa őrzi, búcsúnk augusztus 20.

A román stílusú templom maradványait a 90’-es évek renoválási munkálatai során fedezték fel. Mint a többi Árpád-kori templomot, a füzérit is kerítőfallal vették körül és apró lőrésszerű ablakokkal látták el, hogy ellenséges időkben a falunak megfelelő védelmet nyújtson. (lásd a két fotót Bodrogolaszi templomáról, amely alapján képet alkothatunk arról, miként nézhetett ki templomunk a barokk átépítés előtt)

A vár ekkor még csak a mindenkori uraság igényeit és kényelmét szolgálta ki. Védelmi szerepet inkább a tatárjárás után kap igazán.

Az ősi templomot körben temető vette körül, erre utal a templomtér ma is használatos elnevezése: Cintér / caemeterium=temetőkert /. További bizonyíték, hogy a kőfal újjáépítésekor munkásaink emberi csontokat találtak a templom alapját képező domb anyagában.

A belső restaurálási munkálatok újabb meglepetést hoztak: reneszánszkori freskótöredékek kerültek elő, melyek párhuzamot mutatnak a többi egykorú felvidéki, zempléni és abaúji / Ragály, Abaújvár, Kassa, Bodrogszög, Felsőregmec, Vizsoly… / templomok belső festésével.

Az északi falon / balra / Kálvária –jelenet töredékét, Veronika kendőjét, a kivégzés néhány eszközét: szivacs, lándzsa, továbbá a feltámadás sírkövét és a mennybemenetel létráját láthatjuk a levett köpennyel / „Köntösömre sorsot vetettek…”/. Szent György és a sárkány küzdelmét alig látjuk a töredéken. A „Hic fuit”= „Itt volt” bemetszések szerint a 17. sz. első feléig a freskókat még nem takarták el meszelésekkel, csak napjaink tárták fel a freskók igazi titkait.

A déli oldalon feltételezések szerint Szt. Miklós püspök portréjával, Szt. Ilona trónusával és a bizánci egyház más egyéb szentjeivel találkozhatunk.

A pálosok és tiszteletreméltó Csepellényi György pálos vértanú hatása

Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, Első Remete Szent Pál / OSPPE / pálos rendje Boldog Özséb esztergomi kanonok nevéhez fűződik, aki a pilisi remetéket Remete Szent Pál mintájára szerzetesi közösségé formálta.

A pálos lelkiség megéléséhez kiváló terepadottságot jelentettek a bükki, abaúji és zempléni hegyek adottságai / Martonyi, Szentlélek, Göncruszka, Gönc, Hollósház (=Hollóháza klastoricko, Klastrom - dűlő), Füzér /Remete-hegy/…

A táj mai állapota tükrözi a pálos rend csendes egyszerűségét és nem utolsó sorban nemzetünk sorsának jobbra fordulásáért közbenjáró igényességét.

Egész Abaúj-Zemplén területe a középkor idején a pálos rend felügyelete.

A török időkben és a nehéz történelmi helyzetekben a pálosok tartják a lelket és a lelkületet az elkeseredett lakosság körében, hogy kitartásra neveljék őket.

A XVII. századi ellenreformációs hitviták vértanúja volt Csepellényi György pálos szerzetes, füzéri plébános, aki 1626-ban született a Trencsén megyei Biccsén és akit 1674. március 26-án a Szalánci várból zsold nélkül elbocsátott protestáns hajdúk az akkori füzéri plébániáról elhurcoltak és bosszúból megkínoztak. Jézushoz hasonló szenvedései közepette üldözőiért imádkozott, mire fogva tartói közül többen megtértek és javasolták szabadon bocsátását. Végül 1674. május 24-én a Szőke –pusztán, a mai Egerfarmos melletti Barát-völgyben, szablyával lefejezték. Halálához írott forrásos bizonyítékok alapján több csodás esemény fűződik, de boldoggá és szentté avatása a különféle történelmi helyzeteknek megfelelően mindig bizonytalan folyamat maradt / pálos jogszokás, ökumenikus egyeztetés, perköltség, egyéb okok /. Csepellényi György ma a nyitott párbeszéd és a reális egyházkép közbenjárója. Vértanúságán kívül már puszta életvitele alapján is szentté lehetne avatni: alázat, humor, közvetlenség, emberség, alkalmazkodás, kommunikációs készség, helyzetfelismerés, inkultúrációs törekvés, egység és megbékélés. Nyughelye 1689-től a sátoraljaújhelyi pálos-piarista templom kriptája.

Egyházközségünk naponta imádkozik boldoggá és szentté avatásáért.

Csepellényi György 1672-74-ig volt füzéri plébános, több falut sikerült visszatérítenie a katolikus hitre. Kivégzése után a templom mégis református kézre került és csak 1737-ben szerezte azt vissza Dessewffy Ferenc a katolikusoknak.

A barokkosítástól napjainkig

A templom barokk átépítése 1808-ban fejeződött be, melynek során a jelenlegi torony és a mai szentély hozzáépítésével bővítették, a román kori részeket pedig ráfalazással, ablakbontással eltüntették.

A közelmúlt renoválási munkálatai felfedték az ősi állapotok nyomait. Az előkerült pasztoforium kis fadobozkájában érdekes iratok voltak. Az egyik latinul a barokkosításról szól, a másik az 1854-es tűzvészről, a harmadik az 1895-ös templomfestésről és tetőjavításról.

Az oltár 1875-ben, az orgona 1887-ben készült el. A Jozef Gubalski által festett főoltárképen Szent István felajánlását láthatjuk.

A két mennyezetfreskó közül az egyik Csepellényi György vértanúságának, a másik a Szent Korona őrzésének emlékezete.

A szentély mennyezete a Szentháromságot, a sekrestye ajtó feletti festménye a Szűzanya fatimai megjelenését ábrázolja.

A mellékoltáron Ács István egri segédpüspök, pálos szerzetes fényképét láthatjuk, akit füzéri plébánosként neveztek ki püspöknek és éppúgy sokat tett a faluért, mint annak idején Csepellényi.

Vida Márta kutatómunkája alapján összeállította: Tóth Gábor plébános