Horváth Miklós emlékére, aki a kassai 34. gyalogezredben szolgált.

A történészek nagy része és a közvélemény csak „caporettói csodának”, a német, az osztrák és a magyar hadtörténeti irodalom csak flitsch-tolmein-i (karfreiti) áttörésnek, vagy tizenkettedik isonzói csatának nevezi a központi hatalmak 1917 októberében az első világháború olasz frontján végrehajtott legnagyobb szabású támadó hadműveletét. Minden tekintetben különbözött a korábbi isonzói csatáktól, most az osztrák-magyar fél támadóként lépett fel. Az offenzíva jelentős hadászati sikert hozott, de - ellentétben az orosz fronton az osztrák-magyar és német szövetségesek által 1915. május 2-án elért gorlicei áttöréssel - döntően nem változtatta meg a hadszíntéren a kialakult helyzetet, és az olasz hadsereg a harcok elülte után is lekötötte az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének nagyobbik részét.

….A központi hatalmak hadosztályainak felvonultatása az offenzívához szeptember 15-től egy hónapon át tartott és október közepéig megtörtént. Kétezer négyszáz száztengelyes szerelvénnyel (kb. százezer vasúti kocsi) nyolc vasútvonalon szállították a csapatokat, a szükséges harceszközöket, a felszerelést, a lőszert a kirakodó állomásokra, majd onnan néhány hegyi úton a hegyekben található megindulási körletekbe……

…..A Boroević-hadseregcsoport két hadseregében összesen 15 hadosztály és 6 tartalék hadosztály várta a jelet a támadásra. A Johann Henriquez gyalogsági tábornok vezette 2. Isonzó-hadseregben (melynek tartalékát az 57. /a kassai 34. és a székesfehérvári 69. gyalogezredek egy-egy zászlóaljával/, a 9., a 28. és 29. császári és királyi hadosztály képezte) Ferdinand Kosak altábornagy csoportját a 60. (a pécsi 52. és a Péterváradi 70. gyalogezredek zászlóaljaival) és a kolozsvári 35. közös hadosztály, a Karl Lukas gyalogsági tábornok irányította XXIV. hadtestet a 24. és az 53. magyar népfelkelő hadosztály, az Alois Schönburg-Hartenstein herceg, lovassági tábornok vezette IV. hadtestet a 43. lövész és a 20. honvéd had-osztály alkotta……

…. Támadási sávja Selótól a Monte San Gabrieléig terjedt……

…1917. október 24-én reggel nagyon rossz idő volt, a támadás helyszínéül kiszemelt völgyekben esett az eső, az azokat kísérő magaslatokon erősen havazott. A tájon uralkodó köd miatt rövid távolságokra is alig lehetett ellátni, amely szinte lehetetlenné tette a saját és az ellenséges tüzérségi célmegfigyelést. Az áttörés sikere pedig alapvetően a tüzérség eredményes működésétől függött. A meglepetés eléréséhez a hadvezetés a nagy erejű és rövid ideig tartó tüzérségi előkészítés mellett döntött…. 

…Október 25-én az olaszok ellentámadásokkal próbálták megállítani a szövetségesek előretörését, kísérleteik azonban kudarcot vallottak. A központi hatalmak csapatai a heves ellenállás leküzdése után lendületesen folytatták a támadást….

… A Josef Hrozny vezérőrnagy irányította 57. hadosztály (benne a 34. gyalogezred II. és a 69. gyalogezred III. zászlóaljával) elővédjei Ronzinát vették be….

… Október 29-én a Krauss-hadtest 55. hadosztálya Nimistől északra vonult fel. Az 50. előző helyén maradt. Az 1. hadosztály 86. szabadkai gyalogezredének egy zászlóalja már Udine külvárosában harcolt. A Boroević-hadseregcsoport a Palmanova-Cervignano vonalat érte el aznap...

…. Mindenképpen ki kell hangsúlyoznunk, hogy az osztrák-magyar csapatok nagyobb teljesítményt nyújtottak a hadművelet során, mint a kitűnően felszerelt és tüzérséggel, munícióval bőven ellátott német hadosztályok, hiszen kisebb létszámmal, kevesebb löveggel, szerényebb felszereléssel és ellátmánnyal is képesek voltak ugyanolyan harci teljesítmények végrehajtására, sőt komolyabb eredmények elérésére. Bizton állíthatjuk, hogy a Magyarország területéről kiegészített alakulatok helytállása bajtársaik számára is példamutató volt….