Magyari János (szül. idő:1914.02.27. Füzér), 1937.10.05-én vonult be Sárospatakra, a 7. határvadász zászlóalj állományába, itt 1937.12.20. teljesített szolgálatot. Beosztása lövész volt, majd őrvezető és egyben rajparancsnokként esett hadifogságba.

Az elkövetkező években az alábbi időszakokban teljesített szolgálatot:
1938.10.01.-1939.;1939.03.10.-1939.09.10.;1940.05.01.-1940.10.01.;
1942.08.01.-1943.02.28.; 1943.08.07.-1944.01.20; 1944.07.01.-1945.03.18

1945. március 18-án Tüskevárnál (Mo.) esett hadifogságba:

            „1945. március 18-án, Dunántúlon, Tüskeváron estem Orosz fogságba, két hétig voltunk gyűjtő lágerben, majd úgy hogy visznek bennünket, Debrecenbe az első 2000 emberrel a Krím félszigetre Szevasztopolba vittek. Innen 1945. június 20-a táján Feudozi kikötő városba kerültünk, itt dolgoztunk a tengerparti kikötőn (villamos energiát építettünk), 1947-ig. Amíg a lágert fel nem számolták itt dolgoztunk, innen az utolsó 100 embert szállításkor elvittek egy Karabáj nevű faluba, a kolhozba, itt 1948 márciusáig voltunk. Majd egy hónapig voltunk Szinferopol központi lágerében. 1948. május 1-én elvittek a Jaltai kikötőbe, itt olvasták fel a hazamenetelt. 1948. június 22-re értünk haza.”

Sajnos János bácsi sokat mesélhetne (gyerekkoromban sokat találkoztam vele) már nem él, és csak ennyi maradt meg hagyatékából, ezért külön köszönet Margitnak, aki rendelkezésemre bocsátotta őket.