Kubrick ezt a fimjét a Mechanikus narancs és A ragyogás között készítette. Angolszász nyelvterületen a fentiekhez hasonlóan fogalom a Barry Lyndon is. Páratlanul szép XVIII. századi kosztümjei mellett a különleges fényképezése is filmtörténeti jelentőségű. Annyi műfaj és olyan szépen ad itt egymásnak randevút, hogy csak erről könyvet lehetne írni ... ugyanakkor elénk tárul egy élet története, ami több, mint tanulságos.

Lady Lyndon, az első impressziók...

Schubert, Händel, Mozart, Bach és Vivaldi klasszikus opuszai mellett tradicionális ír és brit dallamok hallhatók a meseszép képek alatt. (Még Nagy Frigyes egy indulója is elhangzik.) Zene és kép páratlan összhangja kizárólag a Mechanikus narancs tökéletesen feszes szerkesztéséhez hasonlítható.

A szerelem múlandó ...

A szegény és gyámoltalan ifjú Redmond Barry-t a szerelem ejti csapdába. Hihetetlen kalandok és becsülete árán szabadul, és felnőtt férfiként immár a pénz és a hírnév ígérete hajtja változatos kalandjai felé a történelem színpadán és a színfalak mögött. Néhány meghitt jelenetben együtt gyönyörködhetünk vele szépség és öröm mézédes perceiben is.

Barry csak erre vágyna?

A három órás film minden perce lebilincselő: az impresszionista festményeket idéző, különleges optikával felvett gyertyafényes belsők és Írország mesés zöldjei, a tarka csatajelenetek, párbajok, vacsorák, szerelmi légyottok... a szép tiszta párbeszédek, a tetteknek megadott méltóság és az aljasság feszes ellentétei, a hús-vér emberi alakok átérezhető motivációi a nézők számára feledhetetlen emlékké teszik a Barry Lyndont.

... hmmmmm ...