Jake Gittes házasságtörésekre szakosodott magánnyomozó Los Angelesben, a 30-as évek végén. Egy csinos nő, aki Evelyn Mulwray-nek mondja magát, megbízza hitvese hűtlenségének bebizonyításával.
A férj a helyi vízmű ártalmatlannak tűnő főmérnöke, így Gittes jó pénzért elvállalja a munkát, és hamarosan sikerül is kiváló bizonyítékokat szereznie.
Feltűnik azonban az igazi Evelyn Mulwray és magyarázatot követel a történtekre. Gittes rádöbben, hogy csúnyán átverték, de ekkor még nem is sejti, mi vár rá. Bőszen nyomozni kezd, törvényes és más eszközökkel törve magát előre az emberi kapcsolatok kiszámíthatatlan dzsungelében.
Kemény helyzetekbe bonyolódik, egyszer még az orrát is majdnem otthagyja, de rábukkan egy kiterjedt telekspekuláció nyomaira.
Polanski ezzel a mozijával újradefiniálta a film noir fogalmát: egy múltban játszódó történettel mutat rá a jelen gyilkos korrupciójára: a Watergate itt water-gate... Aki kinyitja a száját, azt éppolyan brutálisan hallgattatják el ebben a világban, mint egy véres hardboiled ponyvában.
A neo-noirral nagykorúvá lett műfaj legitimitását a történelem hozta meg: a hetvenes évekre a mindenkori nixonok által uralt világban Raymond Chandler és Dashiell Hammett kíméletlenül sötét könyveit sikerült hétköznapi valósággá tenni. Miért is nézzük ezeket a zordon filmeket? Költői képeik mellett bennük legalább tárgyiasul a gonosz, és van egy - esendő - hős, aki felveszi vele a harcot...