Ha emlékeztek még a Bolond Pierrot-ra, abban menekül ki egy párizsi értelmiségi civilizációból a szerelem felé. A végén "játékból" dinamitrudakat kötöz a fejére. . .

Jelen filmünk hőse középkorú tervezőmérnök egy vegyipari kombinátban. Jócskán túlórázva vegyvédelmi ruhát tesztelnek a gyárban, majd hazaindul a pezsgő mediterrán város izgalmas dzsungelében. Otthonában ősi kultúrák és a szintetikus modern világ keveredik. A fejében is. Lenge öltözékben az ágyon hevero fiatal, csinos kedvese altatótól ájultan alszik. Leugrik vacsorázni a konyhába, azonban a hűtőben talált ételek az egészséges étrend hisztéria illusztris példányai, színük, illatuk és állaguk alapján nem sokban különböznek a vegyi gyár termékeitől. Tevékeny és kreatív ember lévén egy békebeli szakácskönyv segítségével elkezd valami ehetőt, valami emberit főzőcskézni. Az éjszaka szórakoztató sütés-főzésbe fordul, sőt a fűszerek után a lomosszekrényből előbukkan egy régi-régi valódi revolver is.
Emberünk ezután-eközben Erósz energiáitól duzzadva mézzel kenegeti a pajkosan öltözködő szobaleány hátát. . . Vajon mikor és mi sül ki (vagy el) ebből??

Marco Ferreri 1969-es alkotása filmtörténeti klasszikus. Az új hullámoknak, mindenféle egyéb forradalmaknak ekkorra vége. Ferreri, a tehetséges fiatal olasz rendező, a neorealizmus hanyatlásakor Spanyolországba ment, ott kezdődött igazi pályája. Sokszor hasonlítják Buńuelhez, ő maga sem tagadta nyilvánvaló rokonságukat. Nem véletlen, hogy a spanyol nagymester mellett is dolgozó Rafael Azcona volt legtöbb filmjének forgatókönyvírója. E sokat vitatott műben a világhírnévre szert tett gengszter képe csak egy régi újságban jelent meg, szelleme azonban végig áthatja a mozit.

John Herbert Dillinger az amerikai alvilág talán leghírhedtebb alakja Al Capone mellett. A rendőrséggel folytatott "tűzpárbajban" vesztette életét, miután elárulták és csapdába csalták. Halála egy fejezetet zárt le Amerika történetében. A húszas években tobzódó szeszcsempészet nagy bandái és független hősei hihetetlen magasságokba emelkedtek. Az 1929-es világválság csak fokozta a gengszterek befolyását: a nyomorgó hétköznapi kisemberek modern Robin Hood-ként fogadták az őket becsapó és a gazdagok pénzén ülő bankok, valamint a nyomor kontrasztjaként ordító ékszerboltok kirablóit. Ők képesek voltak valóra váltani a Nagy Amerikai Álmot az érvényesülésről, ha kissé másként is. . . Az amerikai gazdasági válságon az 1932-ben elnökké választott F. D. Roosevelt új gazdaságpolitikája lett úrrá. Rend lett. Szigorú és "tiszta". A gengszterek és gengszterfilmek napja leáldozott. 1934-ben Dillinger meghalt, a nyomozó, aki lelőtte, évtizedekkel később ugyanazzal a fegyverrel lett öngyilkos.

Stukk-stukk-stukk – marad a gyerek, ha játszik?

"Csak egy hajtó vagyok, ne lőjetek" - Hobo

Dillinger é Morto - Dillinger halott, a társadalmon kívüliségnek vége, nincs kilépés, fogyasztani kell a semmibe vivő körkörös út kilométereit és kilokalóriáit. A címével a húszas-harmicas évek gengszterfilmjeire utaló mozi stílusban is azt a korszakot idézi: jószerével az egyetlen nézhető "futurista" film. A hatvanas évek végének fogyasztástól megcsömörlött létérzése átfordul a hetvenes évek reménytelenségtől ordító világába. Közeleg A nagy zabálás. A semmi történik Marco Ferreri filmjében, de olyan szépen, ízletesen és izgalmasan, hogy le sem bírjuk venni a szemünket a vászonról.

Megmenekülésünk képe homályos...

A film záró snittje azóta is fogalom.

Marco Ferreri:

. . . a negatív utópiákon is röhögött . . .