"Azon töprengek, ki lehet-e törölni a tudatunkból kétezer év történelmét, kereszténységét, kísérletezni lehet-e azzal, hogy elképzeljük ilyen rég volt emberek szokásait, viselkedését, mítoszait, s közben ne tegyük örömtelen moralizálás, ítélkezés tárgyává, ne legyenek fenntartásaink, előítéleteink, gátlásaink velük szemben?
... A történelmi hűség, tehát a könyves adatok, a tetszetos, művelt anekdota, a szerves elbeszélés semmi hasznára sincs egy olyan történetnek, mely rég volt személyeket akar életre kelteni, meglepetésszerűen rajtakapni, hasonlóan ahhoz, ahogy szabadon, a dzsungel sűrűjében mozognak, egymásnak esnek, csatáznak, születnek, halnak a vadállatok, amikor nem is sejtik, hogy meglesik őket."

Federico Fellini: Mesterségem, a film, Gondolat, Bp. 1988.

Fellini fanyar fifikával veszi elő a "posztmodern-jellemző" töredékességet az antik múltból. A minden leporolást szándékosan és következetesen nélkülöző Satyricon helyszíne az első századi Róma. A film Gaius Petronius Arbiter azonos című könyvéből készült, mely töredékekben maradt fenn. A diák Encolpio és Ascilto szürreális kalandjait meséli el: szexualitás és impotencia, perverz színházi eloadás, mitológiai szörnyek és történelmi alakok keverednek a képekre. Alejandro Jodorowsky kegyetlen kannibáljelenetét a Satyricon tovább csavarja, s e romokon is sarjad majd 20 év múlva Peter Greenaway vadhajtása - A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője.

Lakoma életre-halálra...

...terítve asztal, medence, ravatal...

Fellini ’69-es "orgiafreskója"

Ha beszabadulnak a disznók...

...felszabadulnak a latin gerjedelmek...

...és elszabadulnak a falak és szerteszaladnak a lovak...