Egészen speciális forma, western a lélek homokdűnéin Alejandro Jodorowsky El Topo-ja (A vakond). A film hőse eltökélten tör célja felé, minden akadályt leküzd, legyen az a sivatag négy mesterének legyőzése, szerettei (el)árulása avagy az elnyomottak felszabadítása: isteni szerepben tetszeleg, majd megváltóvá lesz, de csak pusztulást képes okozni mindkét hivatással. A rendező is elszántan halad célja felé, amelyet többször megsemmisítve korábbi önmagát, A szent hegy című művében ér majd végleg el, ami már tisztán spirituális utazás. Az El topo lelki útkeresés sokkolóan őszinte eredményekkel, bátraknak.
Az élmény lényege a zsúfolt telítettség, a bőség szédülete, amint Huszárik Zoltán Szindbádjának is - 30 éve sikerült, ami azóta sem: Krúdy írásainak páratlanul szép és gazdag világa megszületett a filmvásznon! A nagy nőcsábász históriáját elmesélő történet egyáltalán nem kerek, a sok képfüzér és merész vágás, képtársítás mégis sokkal hitelesebb képet ad, mint egy sima mese; A Szindbád nem elbeszélő, de ábrázoló film, a képeket és sorrendjüket a képek kompozíciójából, a váltások ritmusából fakadó szerkesztés határozza meg.
Stanley Kubrick "gépi balett" filmjében, a Gépnarancsban (Mechanikus narancs - A Clockwork Orange) a történet oda és vissza is megtörténik, van bujkáló alteregó, ínyenceknek doppelgänger, motívum Alex és Alexander figurájában, nyoma sincs viszont Anthony Burgess könyve "optimizmusának"; a film vége inkább körforgásra (időspirálra) utal. Az elbeszélő szerkezet elképesztően pontos – akárcsak egy óramű.
A Frenzy (Őrület) kakukktojás, de milyen! Thriller a javából, ugyanakkor egy útifilm (London, az igazi), híradó (politikai és bulvárhírek), ismeretterjesztő film (férfiak és nők eltérő szexuális indíttatásai), kameramozgás-lecke… színes és nagyon kívánatos, de egyben üldöző és borzalmas is – Alfred Hitchcock utolsó mesterműve.
| <= | => |