Nyíregyháza megjelenítése a versekben

Krúdy a nyíri táj első irodalmi megszólaltatója, műveinek állandó visszatérő motívuma a Nyírség, Nyíregyháza. Krúdy teljes munkásságát átszövik a városhoz, a tájhoz kapcsolódó szálak, hisz minden pályaszakaszában fellelhető a nyíri kötődés.

I. Pályaszakasz – 1892-1900

Ebben a periódusban a naturalista színezetű városi-polgári irodalom vonulatához sorolható a munkássága. Erre utal témaválasztása: városi kisemberek, kereskedők, hivatalnokok lesznek elbeszéléseinek szereplőivé.

Igazán nyírségi témát viszonylag ritkán találunk ebben a szakaszban, mintha az író menekült volna saját közvetlen élményeiből, inkább irodalmi mintaképeit követte.

Ahogy elkerült hazulról (1895), megszólalt benne a honvágy, az otthon, a szülőföld iránti különös nosztalgia. A debreceni újságíróskodás korszakából való Levél haza című írásában vall érzéseiről:

„Milyen szép lehet otthon az ősz. A méla napsugár enyhén csillan meg az ősziesen tiszta októberi levegőben. Hosszan úszik a pókfonál, s csend, józan nyugalom van az egész tájon. A vén eperfák levelei zizegve simulnak le a földhöz, zizegve, csendesen, hervadtán... Ah, hogy meglep néha a honvágy! Haza! Haza szeretnék menni: otthon maradni, s boldognak lenni. Járnám a mezőket, a deresedő tarlót délutánonkint, hol megrettenve fut a tapsifules nyúl, vagy ülnék otthon a nyitott tornácon a nagy székben...”

Ha ritkán is, azért már a pályakezdés éveiben is születnek olyan írásai, amelyekben szülőföldjének tájait és embereit ábrázolta. Eleinte ugyan meglehetősen bátortalanul, áttételekkel szólaltatta meg ifjúkori élményvilágát, de már korai elbeszéléseinek kisváros-rajzain is egyre felismerhetőbben ütött át a századvégi Nyíregyháza képe.

„Már megint otthon vagyok. Miért térek én mindig, mindig haza, kísérteni girbe-gurba utcás kisvárosomba, járkálni a patak partján, pitypangból fonni koszorút és aztán végigkullogni azon a temetőn…, hol minden sírdomb egy-egy emlék, az én emlékem, amit eltemettek mélyre az élet szelei?”/Ifjúság/

A Hamu című kisregény az első kísérlet családi emlékeinek feldolgozására. Alakjait szinte kivétel nélkül saját családjának tagjairól mintázta, s ha a cselekmény színhelyéül szereplő kisvárost nem is nevezi meg, abban nem nehéz felismerni az író szülővárosát. A pontos környezetrajz és a zug, félreismerhetetlenül erről tanúskodnak.

II. Pályaszakasz – 1900-1910

1900 táján változás következett be Krúdy pályáján, Mikszáth irányába kanyarodott el. Érdeklődése a
dzsentri-világ felé fordult. Körülbelül 10 évig tartott ez a kitérő Krúdy művészetében, amelyet általában a
Mikszáth-hatás korának szoktunk nevezni.

A Mikszáth-hatás végeredményben nem elnyomta, hanem felszabadította Krúdy egyéni mondanivalóját.
Felszínre hozta gyermek- és ifjúkorának egyik legmélyebb élményforrását, a dzsentri-világot, s ezzel
kapcsolatban figyelmét még inkább szülőföldje, a Nyírség felé fordította, amely aztán egész további munkásságának legállandóbb ihletője lett. Legtöbb ekkori novellájában a hétszilvafás nyírségi nemesek életét mutatta be.
Az álmok hőse, A pajkos Gaálék, A szakállszárítón, a Nyíri csend, a Hét szilvafa című kötetek elbeszélései szinte kizárólag ezt a világot ábrázolják.

A nyírségi dzsentri nem volt gyökeresen különböző, mint a más vidéken élő, de a század végén és a
századforduló idején sehol sem voltak már talán olyan tisztán, olyan sűrített formában megtalálhatók ezek a dzsentri-típusok, mint éppen a Nyírségben. Másutt a dzsentriréteg egy része akkorra már felszívódott a
kialakuló polgárságba, a Nyírségben azonban még évtizedek múlva sem akarták elhinni, hogy eljárt felettük
az idő. Krúdy maga így jellemzi egyik művében a nyírségi dzsentrit:

„A Nyírség az a hely, ahol legtovább volt agaruk és vizslakutyájuk a tönkrement gavalléroknak….
Itt mindenki a múltjából akart megélni. Abból, hogy valamikor volt valami az apja vagy a nagyapja.
Furcsa, hetyke, legénykedő, virtuskodó Magyarország itt hortyogott, ásítozott, unatkozott,
dologtalankodott, nyomorgott a legtovább. Máshol már beletörődtek az emberek, hogy vége a
régi világnak, dolgozni, tanulni, igyekezni kell, hogy megélhessünk.”(N.N.)

Krúdy dzsentri-szemlélete ellenségesebb, sötétebb, mint a Mikszáthé, a dzsentri-réteget már végzetes
dekadenciájának állapotában ábrázolja.

Egyik legjellemzőbb idetartozó novellája Az aranysarkantyús vitéz legendája. Hőse Bikky Pál,
falusi hétszilvafás nemes, aki már teljesen elszegényedett, de azért úgy él roskadozó udvarházában, mint egy kiskirály.

Ide sorolható A lord című novella is. A Krúdynál gyakran szereplő híres és kiterjedt nyírségi dzsentri-család, a Gaálok világra szóló pompával megrendezett lakodalmáról szól, ahol olyan fényűzést fejtenek ki, mintha legalább is Eszterházyak volnának. A díszes ruhákat a színtársulat ruhatárából, a rozsdás kardokat a múzeumból kölcsönzik, az asszonyok nyakán ragyogó drága ékszereket a zálogos adja kölcsön egy napra. Sőt még a lovasok, a díszbe öltözött hajdúk, a hintó mellett lépkedő huszárok, a szolgák sem igaziak.

Ezekben a dzsentri témájú művekben jutott Krúdy legközelebb ahhoz, hogy igazi kritikai realistává váljék. Sőt egyes írásaiban ezt el is érte. S ezek a társadalombíráló művei jól illeszkednek irodalmunk Mikszáthtól Móriczig húzódó vonulatába. Pályájának következő szakaszában azonban művészete nem ebben az irányban fejlődik tovább.

III. Pályaszakasz – 1910-1933

1910 körül ismét valami új kezdődött nála, ekkor találta meg a maga egyéni hangját, ekkor fejlődött ki annyira jellegzetes, senki mással össze nem téveszthető stílusa.

E korszakában is több kifejezetten nyírségi témájú műve született, de sok helyi vonatkozást találhatunk
más jellegű írásaiban is. Szindbád, a romantikus keleti hajós nemcsak a behavazott szepességi kisvárosokba
utazgat, gyakran ellátogat a Nyírségbe is. Alvinczi Eduárd szimbolikus vörös postakocsija nemcsak a pesti
belváros utcáin dübörög végig, a szülőföld tájain is gyakran átrobog.

A Szindbád ifjúsága és A vörös postakocsi nem kimondottan nyírségi regények, de már ezeket is át meg
átszövik a nyíregyházi diákévek s az ifjúkori szerelmi kalandok emlékei.

A Napraforgó, az N. N., Az utolsó gavallér és a Valakit elvisz az ördög című művek cselekménye
pedig mindvégig Nyíregyházán és a Nyírségben játszódik, A tiszaeszlári Solymosi Eszter című műve
pedig regényes korrajz a századvégi Nyíregyházáról.

Ugrás a lap tetejére