Egy kis történelem

1999-ben a tájékozódási versenyek 100 éves évfordulóját ünnepeltük. Az első versenyeket Skandináviában rendezték meg, ma is ez a régió a sportág Mekkája. Itt a legeredményesebb, a legtöbb embert itt mozgat meg a sportág. Hazánkban az első tájékozódási versenyt 1925-ben rendezte Ripszám Henrik, bólyi festőművész, aki az orosz hadifogságból Skandinávián keresztül való hazatértében "fertőződött meg" a tájfutással. Néhány éves Csipkerózsika-álom után a negyvenes évek elején indult újra útnak a sportág, és erősödött napjainkig. Két irányzat alakult ki: az egyik a tájékozódási feladatok megoldására fektette a hangsúlyt, ez vezetett a mai túraversenyekig; a másik irányzat a sportág fizikai oldalát, a gyors feladatmegoldást is fejlesztette. A Magyar Tájékozódási futó Szövetség 1970-ben vált önállóvá, kilépett a természetbarátok akkor már szorongatónak érzett kötelékeiből. Ebben a munkában oroszlánrészt vállalt Skerletz Iván, sportágunk legmeghatározóbb egyénisége, aki 1996-ban bekövetkezett haláláig a szövetség főtitkára volt.

A mai napig három felnőtt világbajnoki aranyérmet szereztünk (1972-ben Monspart Sarolta, megtörve a skandinávok hegemóniáját; 1991-ben és 1995-ben Oláh Katalin, az első Skandinávián kívüli, aki ismételni tudott). A Junior VB-k történetében is szolgálunk legekkel, Domonyik Gábor az 1995-ös VB-ről két, egy évre rá egy arancyéremmel tért haza.

VB-t 1983-ban és 2009-ben, veterán VB-t 1991-ben, katonai VB-t 1993-ban és főiskolás VB-t 1986-ban és 1996-ban, Junior VB-t 2001-ben. 2007-ben Európa legjobb ifjúsági korú versenyzői voltak Eger vendégei az Ifjúsági Eurpóa-bajnokság keretében, míg 2011-ben a világ legjobb szenior korú tájfutó mérik össze erejüket a pécsi Szenior Tájékozódási Futó Világbajnokságon. A tájkerékpárosok pedig 2012-ben Veszprémben találkoznak a felnőtt, szenior és junior VB keretében. Magyarország az IOF (International Orienteering Federation) kilenc alapító tagjának egyike.