Amit a goldenről tudni kell...

Az összes retriever fajta közül, a Golden retriever eredetét ismerjük a legpontosabban:

A fajta Angliából származik, Lord Tweedmouth hozta létre. 1868-ban egy skót főnemes, Sir Doudley Coutts Marjoriebanks Nous nevű sárga hullámos szőrű retriever kanját pároztatta egy vízispániel szukával, Belle-lel.

Ezt a fajtát az akkoriban májszínű, hullámos szőrű kutyaként írták le, amely egy kis retrieverre hasonlított. Az összes ma élő Golden rokonságban van ezzel a két kutyával. Lord Tweedmouth ezt a vonalat 1868 és 1890 között gondosan továbbtenyésztette. Az idők során két fekete retrievert, egy homokszínű vérebet, valamint egy további tweed water (vízispániel) spánielt vont be a tenyésztésbe.

Erről és a kenneljében történt összes pároztatásról Lord Tweedmouth évtizedeken át pontos nyilvántartást vezetett. Unokája 1952-ben találta meg a régi feljegyzéseket, 1960-ban az angol Kennel Klub ezeket eredetinek ismerte el. A század egyik legbefolyásosabb golden tenyészete, Lord Harcourt "Culham" kennele, melyet Lord Tweedmouth tenyészetéből származó kutyákból épített fel. Ez lehetett úgyszólván minden golden retriever "bölcsője". A legfontosabb jellemzőkre vonatkozófajta leírást 1987-óta a Nemzetközi ebtenyésztők katalógusa rögzíti. Magát a fajtát már 1913-ban hivatalosan elismerték.

 

GOLDEN RETRIEVER STANDARD
FCI 111/8.1

Általános megjelenés: szimmetrikus, harmonikus, élénk, erőteljes, kiegyensúlyozott mozgás; barátságos, kedves kifejezés.

Karakter: engedelmes, intelligens, természetes hajlammal a munkára.

Vézen: mindig barátságos, emberekkel és más állatokkal egyaránt. Szeretetre méltó és bizalomteli.

Fej és koponya: kiegyensúlyozott és jó formájú, arányos. Széles fejtető, anélkül, hogy durva lenne, erős, széles és mély fang. A pofa körülbelül olyan hosszú, mint a koponya. Kifejezett stop, fekete orr.

Szem: sötétbarna, egymástól távol illesztett szemek, sötétszínű szemszélekkel.

Fül: közepes nagyságú, körülbelül a szem magasságában tűzöttek.

Harapás: erős állkapocs, tökéletes, egyenletes és teljes ollós harapással, a metszőfogsor rés nélkül nyúlik az alsó elé, és a fogak az állkapocsra merőlegesen helyezkednek el.

Nyak: jó hosszúságú, száraz és izmos, toka nélkül.

Mellső rész: a láb egyenes, erős csontozatú, a váll jól hátranyúlik, hosszú lapocka egyforma felkarhosszal, így jól a törzs alatt áll. A könyök a testhez simul. Elölről nézve a láb és a könyök egyenes, sem befelé, sem kifelé nem fordul. A mellső lábak csontozata erős, melyek könnyedén viselik a kutya súlyát. A hát egyenes vonalat képez a martól a farok tövéig, nem ereszkedő, de nem is felhúzott.

Hátsó rész: az ágyék és a láb erős és izmos. Az alsó comb jó hosszúságú, jól szögellt térdizületek. Mély csánk, mely hátulról nézve egyenes, nem ki- vagy beforduló. A tehénállás legkevésbé sem kívánatos. Az ágyék tájékának erős izomzata az ugyanolyan erős hátsó lábakba megy át. A felső comb széles és izmos, az alsó comb hosszú, a csánk és a mancs közti csontok rövidek.

Mancsok: kerekek és zártak, nem túl nagyok. A lábujjak nem túl hosszúak, jól görbülnek, a talppárnák fejlettek és erősek. Macskamancs.

Farok: a hátvonal magasságában tűzött és tartott farok, a csánkig ér, a végén kunkor nélkül. A farok töve egy vonalban van a háttal. Egyenesen tartja, vagy a hát magasságában, esetleg kissé felette, de sem tól magasan a hát fölött, sem a hátsó lábak közé lógatva. Alsó oldalán zászlós szőrzettel.

Mozgás: erőteljes, jó előretolással. Egyenes és párhuzamos az első és hátsó lábaknál. Térölelő és szabad előrelépés. Mozgásban folyamatos, térnyerő járást kell mutatnia nagy tolóerővel a hátsó részről. Mellső lábát eközben nem emeli meg túlságosan, a mancsok és a mellső lábközép sem be sem ki nem fordul. Mindkét láb párhozamosan mozog.

Szőrzet: sima vagy hullámos, dús zászlókkal. Tömött és víztaszító aljszőrzettel.

Szín: az arany- vagy krémszín minden árnyalata, nem vörös és nem is mahagóni. Néhány fehér szőrszál a mellkason megengedett.

Nagyság: a kanok marmagassága 56-61 cm, a szukáké 51-56 cm.

Hibák: az említett pontoktól való minden eltérés hibának számít, melyet az eltérés mértékével egyenes arányban kell értékelni.

Megjegyzés: a kanoknak két nyilvánvalóan normálisan fejlett herével kell rendelkezniük, amelyek tökéletesen leszálltak a herezacskóba.