Piliscsaba

A Pilis flórája

Pilisi len (Linum dolomiticum) Fotó: Kalotás Zsolt

BORBÁS kivételes felkészültségét mutatja, hogy azt is felismerte, az újonnan talált növényfaj legközelebbi rokona egy görögországi lenfaj, a Linum elegans. BORBÁS VINCE emlékét a Szénások ma is őrzi, a terület egyik legértékesebb dolomithegyét Borbás-gerincnek nevezik.

A pilisi len görög rokona a Linum elegans (fotó: Molnár V. Attila)

A Budapest környéki flóra kiemelkedő kutatóját, BORBÁS VINCÉT gyakran emlegetik a „legmagyarabb botanikus”-ként. Megérdemli a kitüntető címet, hiszen számos pannóniai bennszülött növényfajt írt le. Felfedezettjei közül a legtündöklőbbet, a pilisi lent (Linum dolomiticum) a Természettudományi Társulat 1897. január 13-án tartott ülésén mutatta be

Csiky János - Bódis Katalin

A Pilisjászfalui Kis- és Nagy-Somlyó flórája

A szerzők 1996 óta végzik megfigyeléseiket Pilisjászfalu területén, elsősorban florisztikai szempontok alapján. A vizsgálatok célja a ritka és védett fajokban gazdag élőhelyek védelem alá helyezésének előkészítése és a botanikai szempontból érdekesebb fajok élőhelyeinek ismertetése volt. Pilisjászfalu községhataárai alapján a Pilisi medencék nevű kistájhoz tartozik. A vidék medence jellegű alacsonyabb területeit a Pilis sasbércei fogják közre, mint pl. a Kis- és Nagy-Somlyó is. Pilisjászfalut klimatikus szempontból a környező tájnak megfelelően erőteljes szubmediterrán hatás éri. Mint a flórát befolyásoló alapvető tényezőt, az alapkőzet helyi változatosságát is érdemes kiemelni, hiszen meszes márga, dolomit és dachsteini mészkő mellett mészmentes oligocén kori homokkövet, pleisztocén löszt és homokot is találunk itt. A hegyek lábainál elterülő település két flórajárás, a Kisalföld (Arrabonicum) illetve a Pilis-Budai- hegység (Pilisense) határain fekszik. A hegylábi felszínek és völgytalpak egy részén az Alföldre jellemző homoki vegetáció tenyészik. A lejtők alján és a sasbérceken a Pilisre jellemző cseres-kocsánytalan tölgyesek, molyhos tölgyes karsztbokorerdők és ezzel mozaikos nyílt és zárt dolomit sziklagyepek, sziklafüves lejtősztyeppek, illetve kisebb foltokban gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, hársas törmeléklejtő erdők, mészkerülő tölgyesek állnak. Nagy területeket borítanak akácosok, töviskesek és túllegeltetetett gyepek, szántóföldek, felhagyott gyümölcsösök és beépített területek is. A hegyek lábánál, a Kenyérmezői-patak mentén értékes mocsárrétek és láprétek következetes felszámolása történik. A település határain belül (megk. 7 km2) található fajok száma meghaladja a hatszázat. A Nagy-Somlyó védett és értékesebb fajai a következők: Adonis vernalis, Allium sphaerocephalon, Allium moschatum, Carduus collinus, Centaurea triumfetti, Cephalanthera damasonium, Cephalanthera longifolia, (Corispermum canescens: élőhelyét beépítették), Corispermum nitidum, Coronilla coronata, Cotoneaster integerrimus, Dictamnus albus, Doronicum hungaricum, Draba lasiocarpa, Erysimum odoratum, Festuca vaginata, Fumana procumbens, Inula oculus-christi, Iris variegata, Jovibarba hirta, Jurinea mollis, Lilium martagon, Limodorum abortivum, Linum tenuifolium, Onosma arenarium, Orchis purpurea, Polygala major, Pulsatilla grandis, Ranunculus illyricus, Seseli leucospermum, Stipa joannis, Stipa pulcherrima, Vinca herbacea, Viscaria vulgaris stb.. A Kis-Somlyó védett és érdekesebb fajai: Adonis vernalis, Agrostemma githago, Allium sphaerocephalon, Carduus collinus, Centaurea triumfetti, Corispermum nitidum, Dictamnus albus, Erysimum odoratum, Festuca vaginata, Fumana procumbens, Helichrysum arenarium, Inula oculus- christi, Iris pumila, Iris variegata, Jovibarba hirta, Linum tenuifolium, Orchis morio, Phlomis tuberosa, Platanthera bifolia, Ranunculus illyricus, Stipa borysthenica, Stipa pulcherrima, Vinca herbacea stb...

A területet ábrázoló első térképek egyike, a II. József korabeli I. Katonai Felmérés (1782-1785) alapján e vidék elnéptelenedett volt, az erdőterületek a mainál kiterjedtebbek voltak. Már ekkor is jelentős volt azonban a fátlan területek aránya, melyen a legutóbbi évekig extenzív legelőgazdálkodás folyt, sőt a Nagy- Somlyó DK-i lábánál szőlőt is termesztettek. Az ezt követően készült térképek alapján megállapítható, hogy a település a 19. század óta fokozatosan terjeszkedett az erdős területek rovására. A 20. század elején beindult kőbányászat, közúti és vasúti fejlődés is bizonyos esetekben csökkentette a természetközeli élőhelyek kiterjedését. A hegylábakon megbolygatott homokos felszínen azonban pionír és évelő homoki fajok terjedtek el. A jelenleg is tartó nagyszabású építkezések hatására ma is újabb élőhelyek keletkeznek pl. a Silene conica, Gypsophila paniculata, Corisermum nitidum, Salsola kali, Polygonum arenarium, Kochia laniflora stb. számára. A legeltetés hatására megtelepedett fajok némelyike, így pl. a Corynephorus canescens azonban eltünőben van.

A területről 1:10.000-es léptékben aktuális vegetációtérkép, a védett fajok elterjedéséről (hasonló léptékben) pedig ponttérkép készült. A védett fajok pontjainak térbeli sűrűsödései kirajzolják a természetvédelmi szempontok szerint legfontosabb, védendő területeket. A vizsgálatokhoz szükséges térképezést és számításokat az Arc/Info 7.0.3 szoftver felhasználásával végeztük.

Az ötvenes években készült légifelvételeken igen szembetűnőek a maihoz képest ritkább erdők (a bányászat előtt e hegyoldalakat legeltették). Bár a kőfejtők időközben megszűntek, a település azonban a hegyek derekáig ért, a dolomit flóra- és vegetáció a még le nem bányászott felszínekre szorult vissza. A terület nemzetközi szempontból is kiemelt értékeinek megóvása érdekében sürgetővé vált a Kis- és Nagy-Somlyó hatósági védelem alá helyezése.