Repülőmodellezés

Valamikor a kilencvenes évek derekán kezdtünk el repülni az első, akkor még a Graupner által építődobozban forgalmazott teljesen faépítésű Cosmic-al. Egy barátom kapta születésnapjára, és a reptéren mindannyian kipróbáltuk. Mi az, hogy kipróbáltuk! Egymás kezéből vettük ki a rádiót, hogy repülhessünk vele. Tapasztaltabb RC pilóták lévén rögtön megéreztük a modell rendkívüli tulajdonságait. Kis idő elteltével már három ilyen modellel is repültünk. Az akkor feltörekvő generáció, a fiam és néhány hasonló korú siheder is a Cosmic által tapasztalta meg elsőként a modellvezetés rendkívüli élményét.

A műanyag törzsű Cosmic születése

A szikra akkor pattant ki a fejemből, amikor már kezdtek leamortizálódni a fa sárkányszerkezetek. Elkészítem a modell törzsének sablonját! Az üvegszálas törzsű Cosmic elképzelése azért is volt csábító, mert gyakorlatilag örökéletű darab. Így némi műhelymunka után megszületett az első üvegszálas műanyagtörzsű Cosmic.

Akkoriban az elektromos motorhajtás még gyerekcipőben járt, és a vaskos 600-as motorokhoz való ormótlan NiCd akkuk is elriasztottak. A robbanómotoros volt az egyedüli életképes lehetőség. 2,5 ccm-es OS Max motorral, három normál méretű szervóval, jókora vevővel, NiMh vevőakkuval szerelt modell súlya 1200 gramm körül volt. Mindössze gáz, oldal és magassági kormánnyal rendelkező gép kiváló repülőtulajdonságokkal rendelkezett. Egészen kis sebességtartományokban is jól lehetett vezetni, egy cseppet sem volt rosszindulatú. Szelesebb időben is repülhető volt, noha nem rendelkezett csűrővel. Összesen tizennégy változatban épült meg. Megépítettük 3,5 ccm-es motorral is, készült belőle csűrős szárnyú és hidroplán változat is. Repültünk vele nappal és éjjel, modellbemutatókon, felszálltunk a földről, és a Holt-Körös vizéről is. Modellpilóták új nemzedéke kapott szárnyra a Cosmic által.

Egy jó történet

A Comic kedvenc játékunkká vált, amit az alábbi történet is bizonyít: Szokásos társaságunk repített a kis repterünkön. Kinézett hozzánk egy modellezés iránt érdeklődő szimpatizáns, foglalkozására nézve hentes cimbora. Még nem sejtette mi vár rá. A beetető kör a Cosmic egy „normál” repülése volt, úgy, hogy páciensünk végig mellettem állt. Felszállás, egy-két kör, majd leszállás. Tankolás után megkérdeztem a fiút, nem volna-e kedve kipróbálni a modellvezetést… Természetesen volt! Motorindítás, start majd miután biztonságos magasságba emelkedtem, átadtam a rádiót barátunknak. Csak óvatosan mozdítsd a botokat, tanácsoltam, s alig bírtam visszatartani magamból a kitörő nevetést. Pár másodpercig a Cosmic unottan szelte a levegőt, ám hirtelen elkezdett pörögni lefelé. Alkalmi pilótánk azonnal nyomta volna vissza a kezembe a rádiót, de én elhárítottam: nagyon jó, ez egy tökéletes dugóhúzó, repülj csak tovább! Ilyet csak hosszú gyakorlás után lehet kivitelezni, és neked elsőre sikerült! A Cosmic persze még a föld felett kijött a dugóhúzóból, mert nem botcsinálta pilótánk, hanem a fiam vezette a háttérből… J A távirányító, ami a megtréfált kezébe adtam, egy kikapcsolt másik adó volt… Gyengéden megfordítottam a teljesen elképedt srácot, csak azt látta, hogy mindenki fetreng a röhögéstől! Azért becsületből a következő felszálláskor valóban megízlelhette a modell vezetését az előző startban alaposan megizzadt barátunk.

Új verzió születik.

Régi robbanós Cosmic-om közel tíz év repülés után egy modellezőtársam tulajdonába került. Sokat gondolkoztam, hogy építek egy újabb, tökéletesített verziót ebből a remek kis gépből. 2010 elején, egy havas téli napon kentem ki a saját modellem törzsét. Eltökéltem, hogy igyekszem minél könnyebb modellt építeni. Az eredeti kb. 1200 grammos súlyhoz képest kisebb, 8-900 grammos tömeget terveztem. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, a szárnyat és a csillapítófelületeket depronból építem meg. Így megspórolható a fa felületek bevonása, festése. A szárny csűrővel és féklappal lesz szerelve,ami jelentős eltérés az alap trénermodell jellegtől. De elképzeléseim szerint egy ilyen kis modellel szerencsésebb elkezdeni a féklappal való leszállás technikáját, mint egy 5-6 kilós repülővel… A kor szellemének köszönhetően csakis elektromos erőforrásban gondolkoztam. Mindezek után már csak a gyakorlati kivitelezés volt hátra.

Küzdelem a grammokkal

Már a törzs kikenésénél is fokozottan figyeltem a súlyra. Sehol egy felesleges csepp gyanta, sehol egy megfolyt ragasztás. A törzs eredetileg kettő plusz egy réteg üvegszövetből állt. A mostani egy plusz egy réteg, és a jelentősebben igénybevett csomópontoknál erősítésként betétdarabok. Egyedül a 3mm átmérőjű futószáron nem akartam spórolni, mert ez mindenképp szükséges. Viszont a választott kerekek habkönnyűek. A futószárak a törzsbe laminált csőben támaszkodnak, alul pedig alumínium áthidalókkal rögzülnek. A törzs vége egy könnyű műanyag csúszóval kerül kapcsolatba az anyafölddel. Az eredeti modellen az akkor még normál méretű 40 gramm körüli szervók most 9 grammosra „zsugorodtak”, és ezek sem hosszú tolórúddal adják át a mozgást, hanem közvetlenül a kormányok elé, vagyis a farok részbe vannak beépítve. Épp a motor beépítésén törtem a fejem, amikor egy jó barátom rábökött az orrburkolatra: miért nem csavarozod be az elejébe? Tényleg, így nem kell motorágy, megspórolható a körülményes központosító játék, hogy a motor ott bújjon ki a burkolatból, ahol kell. Ráadásul az orrburkolat sablonba annak idején szerencsére belecsiszoltam a lefele húzatás hozzávetőleges szögét, így ezzel sem lesz gond. Mindössze az eredetileg igen vékonyra kent orrburkolatot kellett egy pár újabb réteg üvegszövettel megerősíteni. Talán félóra munkámba se tellett, s hopp, a motor már a helyén is volt. A hűtőlevegő útvonalának kifundálása azért egy kicsit tovább tartott. A tervezett tömeg meghatározza a hajtáslánc teljesítményét is. Kezdetnek egy Dualsky XM-400-as háromfázisú motort, és egy szintén Dualsky 18/25 Amperes szabályzót építek be. Az akku helyét a modell elkészülte után lehet csak megállapítani, mintegy beállítva ezzel repülő helyes súlypontját. Terveim szerint a gép 1300 és 2200 mA-es háromcellás LiPo akkukkal repülne, de behelyezhető volna akár egy 3000 mA-es is egy hosszabb repüléshez. Egy olyan, mágnesekkel és stiftekkel rögzülő akku tartó sínt eszeltem ki, amin a fentebb felsorolt akkuk mindegyike elfér, és szinte a motor végétől a súlypontig eltolható. A törzset hagyományos fényező módszerrel, szóró gittel alapozom, vizesen csiszolom, majd fehér színre fújom. A kabin imitáció, és a dekoráció színes Oracal fólia.

A szárnyat és a csillapítófelületeket 6 mm-es depronból építettem meg. Az elején azt hittem, hogy ezzel a húzással jelentős súlyt spórolok meg. Tévedtem. De lássuk miért. A farokfelületek lap profilok, a belépőn lekerekítéssel. Maga a depron lap formában igen hajlékony, mindenképp ki kell merevíteni. 2 mm-es szénszál a vízszintesbe, 1,5 mm-es a magassági kormánylapba. A belépőt üvegcsíkkal borítottam, hogy ne sérüljön. Mindezek után fehér Oracal fóliával borítottam be a felületeket, hogy valamennyire védjem a koszolódástól és karcolásoktól. A farok rész érdekessége, hogy egy stifttel és egy M3 csavarral rögzül a törzshöz, így bármikor könnyedén leszerelhető. Ez akár szállításnál, akár egy esetleges javításnál jól jöhet.

A szárny Clark-Y profilú, könnyen építhető. A 6 mm-es depron szerkezethez több trükköt is be kellett vetnem. Szerkesztettem egy csiszolósablont, hogy a szárnyszerkezet alsó felét úgy tudjam megcsiszolni, hogy a felső torziót ráragasztva tökéletes profilt alkosson. Tehát egy depron téglalap az alsó fél, ezen kivágva a féklap és a csűrő szervó szerelőnyílása. Egy 8x2 mm-es fenyőléc a főtartó, majd 4 mm-es kemény balza bordák. Azért balza, és nem depron, mert így az erősen meghajlított felső torzió kevésbé tudja majd felhajlítani az alsót, ezzel megváltoztatva a profilt. Ennek a hatásnak a csökkentésére, mint a halat, beirdaltam a felső borítást belülről. Fémvonalzó mellett egy köszörült fűrészlappal, 8-10 mm-ként egy kb. 2-3 mm mély metszést ejtek. A felső torzió felragasztása előtt azonban még vastag szívószállal becsövezem a szárnyat, hogy a szervók vezetékeit könnyű legyen behúzni. Az alsó és felsőrész összeragasztása után profilra csiszolom a belépőt, szalagfűrészen kivágom a csűrőket, féklapokat. A két félszárny, mivel csűrőt is kapott, kisebb „V” állású lesz, mint a csak oldalkormányos változatok. A szárny középrész és a belépő üvegszövet erősítést kap, hogy bírja felerősítő gumi szorítását és a száraz kórók rohamát. A csűrő és féklapok forgáspontjait becsiszolom, Kavan mini zsanérral szerelem. Végezetül a jellegzetesen alulról feltört, csepp alakú szárnyvéget csiszolom ki, Austrotherm szigetelő habból. A szárny is fehér Oracall borítást kap. A csűrő és féklap szervók kábeleit először szétvágom, majd megtoldom. Zsugorcsövezés után behúzom a szívószálakba. A szervók két oldalon ragasztós szivacsra rögzítve kerülnek a helyükre. Az 1,5 mm-es acélszál tolórudak egyik felén „Z” hajlítással, a másikon bowdenvéggyűrűvel csatlakoznak a szervóhoz és a kormányemelőhöz.

A Cosmic dekorációja pontos mása a tíz évvel ezelőtti robbanós testvérének. A vidám színű betűket Oracal fóliából vágom ki. A rádióprogramozás előtt rádöbbenek, hogy nincs több 2,4-es Futaba vevőm, így egy 40 MHz-es Jeti kerül bele. A kitérések vissza fogottak, egy ilyen jellegű modellnek megfelelően. Egyedül a féklap nyílik le kb. 60 fokra. De erre szükség is lesz.

Berepülés

A modell elkészülte egybe esett a kikelettel. A jó idő megérkezte a reptéren talált. Egy kivételesen szélmentes tavaszi napon került sor a Cosmic-E első felszállására. Bár a modell teljesen új, mégis régi jó ismerős. Egy csepp izgalom sincs bennem. Előérzetem beigazolódni látszik, amikor a modell gázadás után a levegőbe emelkedik. Trimmelni sem kellett, ahogyan szemre beállítottam, úgy repül. Márpedig ez igen ritka. Egyedül a motor húzóerejével nem vagyok megelégedve. De hamar kiderül, hogy nem a motorral van a baj. A kétéves akku van elfáradva. A következő startban egy ugyanolyan kapacitású, de újabb kerül a modellbe. Így már sokkal dinamikusabb, pár méter nekifutás után levegőben van, és igen határozottan emelkedik. Új élmény számomra a csűrővel ellátott Cosmic. A régi verziók oldalkormánnyal is tökéletesen fordulóztak, de csűrővel azért határozottabbak a fordulók. Pár átstartolást követően a jóval megszokott besiklási magasság fölött jövök be. Leveszem a gázt, kissé megnyomom az orrát, és kinyitom a féklapot. Folyamatosan nyomom a botot, a leszállási úthossz kb. a felére csökken, - kétszer olyan magasból! Ez már valami! Nem is csinálok mást, csak le és felszállok. Egy modellezőtársamnak is demonstrálom, hogy mi a különbség, a féklapos, és az a nélküli leszállások között… Már ezért megérte, hogy féklapot építettem a modellbe. Egy felszállás után jó magasra emelkedem, leveszem a gázt, elkoptatom a sebességet, majd koppig belépem az oldalkormányt. Dugóhúzónak kellene következni, e helyett a Cosmic enyhén süllyedő spirálba kezd. Többször is megpróbálom, ugyanilyen sikerrel. Mindenképp pozitívum egy trénergép esetében, hogy nem dugóhajlamos Oldalkormányos elődeit is csak egy agresszív felrántást követő teljes oldalkormány belépéssel először egy dobott orsóba kellett kényszeríteni. A pörgés lassulása után dugózott csak be a modell. Alapból, a hagyományos módon bevinni képtelenség. A modellel 8-10 perc igen dinamikus repülés után az egyik 2200 mA-es akku 53%-ra, a másik 37%-ra merült. Tehát a ha jól választunk légcsavart a motorunkhoz, és csínján bánunk a gázzal egy 2200-as háromcellás akkuval negyed óránál többet is repülhetünk.

Tanulságok

Annak idején a Graupner által piacra dobott, és általam továbbfejlesztett Cosmic egy igazán jól bevált trénermodell. Nem csak repülni tanulni, hanem a tudást továbbfejleszteni is tökéletes. Így csűrővel és féklappal ellátva pedig egy új oldaláról mutatkozik be. Mindenképp ajánlatos pár óra féklapozást gyakorolni annak, aki nagyobb modellekkel kívánja később megtenni mindezt. Kisebb rizikófaktorral, de ugyanazt gyakorolhatjuk. Az építés sarkalatos pontja volt a kísérletképp épített depron szárny és csillapító, amik nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt: megépítésük közel annyi munkával járt, mintha balza szerkezetet készítettem volna, súlyban pedig minimális a különbség. Viszont a depron még így fóliával sem annyira időtálló, és közel sem olyan szép, mint egy épített fa szárnyszerkezet. Már a műhelyasztalon sikerült egy-két benyomást ejteni a felületén, amikor repteret még nem is látott a madárka.

Flymen

Műszaki adatok

Fesztáv: 1200 mm

Hossz:

Súly: 960 gramm

Profil: Clark-Y

Felhasznált kiegészítők

Motor: Dualsky XM-400

Légcsavar: 9x3,8 APC

Szabályzó: Dualsky 18/25 A

Akku: 2200 mA 3S 25C LiPo

Szervók: Tower Pro 9 gramm 6 db

Vevő: Jeti 7 40 MHz

Valamint 1 db „Y” kábel, 2 db 30 cm-es hosszabbító kábel, és 1,5 m szervőkábel.