Repülőmodellezés

A modellezésben nemrég bekövetkezett elektronikai forradalom, elérhető áron vásárolható háromfázisú elektromotorok, mikró szervók, vevők, és nem utolsósorban az új generációs LI-PO akkuk megjelenése átformálta eddigi szemléletem. Balsán és vászonfeszítő lakkon nevelkedett modellező lévén kissé csóváltam a fejem a depron nevű anyag megjelenése láttán. A legjobban a nagyáruházak húsos tálcáihoz hasonló hablapok egyben izgalommal is töltöttek el: könnyű, jól munkálható, ám sajnos korántsem olyan tartós, mint a fa szerkezet. A Neten böngészve számos modell építését és repülését tanulmányozva kompromisszumos döntéseket kellett hoznom. A széles körben elterjedt depron építésű lap törzsű és szárnyú repülőmodellek, amelyek az oldalukra „tixózott” szervókkal repülnek kissé elborzasztottak. Itt a fő szempont a súly 300 g körüli tartása. Tehát minden végtelenül egyszerű, puritán módon van megoldva. Szinte sehol egy csavar, zsanér, snapper. Elhatároztam, hogy egy Netről letöltött lap Cap-232 modell rajzát kissé áttervezve, kezdem el a kísérletem. Szimmetrikus profilos szárny 900 mm-es fesztávval, doboz törzs, amelyben helyet kap az elektronika. 400 g körül becsültem a leendő modell súlyát.

Beszereztem az elektronikát: AXI 2212/34 háromfázisú motor, Jeti Advanced 18 szabályzó, és 1200 mA LI-PO akku. A vevő Jeti FM-REX7, a szervók GWS Naro tipusúak.

Viharos széllel küzdve „cipeltem” be a depron táblákat a klubhelyiségbe. Először oldalnézeti sablonokat készítettem kartonból a törzshöz, majd vetületi sablonokat a profilos szárnyhoz.

A szárny építésével kezdtem: 4 mm-es bordás depronból kivágtam a leendő félszárny héjszerkezetét, úgy hogy a bordák a belépővel párhuzamosan fussanak. Egy-egy záró borda, 6 mm-es depronból, és két balsa főtartó képezik a félszárny főbb szerkezeti elemeit. A szárny összeállítását sík bútorlapon kezdtem el. A belépő vonalát az anyag sima oldalán papír ragasztószalaggal bevontam, majd egy tompára kerekített bambusz rúddal bordás oldal belépő körüli mélyedéseit megdolgoztam. Ezek az előkészületek az orrgörbület meghajlítását segítik elő. Papírcsík nélküli hajlításnál hajlamos az anyag eltörni, és ekkor tetemes mennyiségű lesz a selejt! Az orrgörbület meghajlítását két székre tett, kb. 15 mm-es keményfarúdon végeztem. Ezek után elérkeztem a főtartó beragasztásához. Ehhez Purex nevű, kifejezetten hablapok ragasztásához ajánlott anyagot használtam. Kétféle létezik: lassú és a gyors. Én a gyorssal dolgoztam, ez kb. 30 perc alatt már jól megköt. Egyetlen hátránya az intenzív habosodás, ezért csak nagyon vékonyan hordjuk fel a ragasztandó felületre! Különben erősen kitüremlik az illesztéseknél, és a teljes száradás után nehéz szépen eltávolítani, lecsiszolni. A depron ragasztható epoxi ragasztókkal is. A bútorlapra tett kiterített félszárnyat, amikor a beragasztott fő és segédtartó már meghúzott, visszahajlítottam, és a kilépőnél illesztve lesúlyoztam. Ekkor került a helyére a két záró borda. És ezzel tulajdonképpen elkészült egy fél szárny. Száradás után a csűrő kivágását szikével végeztem, majd 4 mm-es depron lappal beszegtem, és kivágtam a csűrő szervók és a leendő kábelek helyét. A két félszárny összeragasztását következően álltam neki a törzs elkészítésének. Először pár fő teherviselő elemet készítettem el: a tűzfalat, (első törzsbordát) amire a motor kerül, 2 mm-es rétegelt lemezből, a futótuskót 15x10 mm-es keményfából. A törzs oldala 6 mm-es depronból lett szikével kivágva. Egyszerű doboz szerkezet lévén igen gyorsan haladtam. A vezérsíkok és a kormányfelületek szintén 6 mm-es depronból készültek. Derékszögbe való beállításuk, és beragasztásuk figyelmet igénylő munka. Igen csúnya, ha szemből nézve máshogy áll a szárny és a vízszintes csillapító. Futószár hajlítás, majd a szervók beszerelése következett. A csűrők két szervóval mozognak, hogy a különböző mix, exp, és aszimmetrikus kitéréseket beállíthassuk. A csűrő, magassági és oldalkormány felületek nem zsanéron forognak, hanem erős, üvegszálas ragasztócsík rögzíti őket a forgásponton. Nem sokkal később el kezdett élni a darab, ellenőrzöm a teljes kitéréseket. Fel kell adnom eddigi ismereteimet, a kormányok maximális kitérése bizonyos esetekben hajólapátokhoz hasonlóan, akár 45-60 fok is lehet! A kabin rögzítését tépőzárral oldottam meg. Egyedüli problémát az akku orrba való „tuszkolása” jelentette. Ezt egy depron csíkkal oldottam meg, amivel előrecsúsztattam az akkut. A dekorációt két napig készítettem, mindent szikével vágtam ki Oracal fóliából. A Depron Cap startsúlya 440 g lett, ez valamennyivel több a tervezettnél, viszont nem lobognak rajta a kábelek a szélben… A rádió beállításainál először igen óvatosnak mutatkoztam: a lehetséges kitérések 40-50%-át állítottam csak be… Először repüljünk csak hagyományosan, aztán majd ha minden OK, jöhet az új stílus!

A modell első repülését leginkább egy cikázó denevérhez tudnám hasonlítani… Két-három start után kezdtünk csak összebarátkozni, és kezdtem beélesíteni a kormánybeállításokat. Mindenképpen szükséges legalább 20-25 % exponenciális beállítás, mert e nélkül szinte lehetetlen vele egyenesen repülni. A előzőleg a Neten olvasott szakmai ajánlásoknak megfelelően a súlypontot úgy állítottam be, hogy a modell ne legyen túl orrnehéz. Ez viszont a leszállásokhoz való bejövetelnél olyan instabilitást eredményezett, hogy kilebegtetésnél állandóan kitört az irányból. Sajnos, mivel az akkut már nem tudtam előrébb helyezni, 30 g ólom kellett az orrába. Ekkor ez a kellemetlen jelenség teljesen megszűnt. Ettől kezdve kezdtük el csak igazán megkedvelni egymást. A futószárat is leszereltem, mert a fűben nem igazán érvényesült a 25 mm-kerék… Kézből indítom függőlegesen, és hasra szállok le vele. Szépen repülhetők vele a hagyományos figurák, remekül orsózik, dugózik. Különösen látványosak a dobott figurái. De az új irányzatot (3D) még sokat kell gyakorolnom. Némi átalakítás is szükséges lesz majd, mert a lógatásnál és a lassú figuráknál kevés az oldalkormány. Maga a depron, csodálatos anyag: könnyen munkálható, gyorsan és szépen lehet belőle építeni. De egy szezon alatt leamortizálódik a gép, még fatális hibák nélkül is. Az öntapadós üvegszálas csík és az Oracal dekoráció is az UV. Sugárzás hatására rideggé válik, törik, szakad. Időnként, főleg a kormánylaprögzítéseknél ellenőrizni kell az állapotukat. Maga a Depron repülőgép sárkány is kiállta a próbát. Egy fotózáshoz való bejövetelnél igen szép cigánykereket hánytam vele, s mindössze a szárnyvég rogyott meg, hála a kis tömegnek. Ezt egy hagyományos balsa modell nem élte volna túl… A szezon végére több mint kilencven startot repültem vele, de a tél sem állíthat meg! A következő Cap már nélkülözni fogja a fentebb leírt hiányosságokat.

Tehát Uraim, depronra fel, ez az új idők szele. Egy modell anyagköltsége nem haladja meg a háromezer Forintot, természetesen elektronika nélkül, és pár nap alatt elkészíthető.