Repülőmodellezés

Minden ember álmodozik valamiről. Nekem is vannak kedvenc formáim, repülőgépeim. Régen, még kezdő modellező koromban elhatároztam, hogy építek majd egy kétmotoros modellt. Akkoriban az amerikai DC-3-as, vagy az orosz megfelelője, a Li-2-es volt a favorit. Az évek múlásával azonban változik az ember ízlése is. Maga a gép, még most a harmadik évezredben is remek forma. De idővel számos gyártó legalább fél tucat ilyen gépet dobott a piacra. Én pedig valami különlegességre, unikumra vágytam, amit magam építhetek meg, a semmiből. Miért dolgoznék olyasmivel, amit már mások megalkottak? Hetek, hónapok teltek el, mire egy véletlen folytán ráakadtam a Lockheed Electrára. Noha a gép szerkezetében sok hasonlóságot mutat a DC-3 és a Li-2 típushoz, mégis más. Talán a legszembetűnőbb az osztott függőleges vezérsík. A világhálón kutakodtam, korabeli fotókat, filmeket töltöttem le. Így akadtam rá a sztorira is, ami ezt a típust igazán ismertté tette.

A Lockheed Electra Amelia Earhart által lett közismert. A kétmotoros gép a föld körberepülése közben eltűnt az óceán felett, a csinos sztár pilótanővel és navigátorával. Tucatnyi könyv, és egy most bemutatott mozifilm (Amelia) dolgozta fel e történetet, és nemrégiben egy tudományos tévécsatornán is egy órás műsorban gyártottak teóriákat. Hogy mi történt valójában, gyanítom, soha, senki nem tudja meg. De modellezőszemmel nézve nem a story, hanem maga a gép szerkezete az, ami érdekes. Valami egyedit, érdekeset szerettem volna. Így lett a Lockheed Elektra szerelem első látásra.

Az eredeti repülőgép

A repülőgépek között kevésbé ismert Lockheed Electra 12A alsószárnyas, 16,7 méter fesztávolságú kétmotoros, fémépítésű, osztott vezérsíkos, 6-10 fő szállítására képes kis utasszállítógép. A két Pratt & Whitney csillagmotorral ellátott, 4580 Kg felszálló tömegű gépet több amerikai légitársaság, és a hadsereg is használta. Speciálisan átalakított változatával indult utolsó, föld körüli útjára Amelia Earhart. Manapság már a hetvenes éveikben járó megmaradt példányok Old Timer bemutatókon méltán élvezik az utókor csodálatát.

Előkészületek, tervezés

Először fotók alapján készítettem rajzokat, de nem voltam kellőképp elégedett. Később egy ismert belvárosi modellboltban egy barátom akadt rá az Elektra műanyag modelljére. Erről a modellről már könnyen ment a mértarányos rajz elkészítése. Egy tolómérő és egy számológép segítségével, 4,5 szorzószám alkalmazásával kezdett alakot ölteni a rajz. Egyre jobban tetszett a repülőgép, amint a részleteket megrajzoltam. Az eredetihez képest persze kissé át kellett szabni a dolgokat. Ez egyszerűség és a könnyű szerelhetőség a legfontosabb szempontok számomra. A szárnyprofil egy kis fejtörést okozott, végül NACA 2413-re esett a választás. Egy számítógépes profilszerkesztő program segítségével rajzoltam meg a kívánt húrhosszú bordasablonokat. Eleinte habanyagokból, austrotherm és depron habszerkezetben gondolkoztam. Minél jobban átgondoltam a dolgot, rájöttem, hogy ennyi munkát beleölni csak egy tartósabb konstrukcióba érdemes. A habszerkezeteket ugyan könnyű megmunkálni, jól lehet haladni az építéssel, de nem tartósak, sérülékenyek. Egy év repülés után egy habrepülő elég szépen leamortizálódik. Hosszas vajúdás után eldöntöttem, hogy üvegszálas héjszerkezetből készül a modell! Nehezen rászántam magam a pozitív sablonok elkészítéséhez. A modell három fő üvegszálas egységből fog állni. Ezek a következők: a törzs, a szárny középrész a két motorgondolával, és a motorburkolatok. A sablonkészítés menete hosszú, sok töprengést igénylő folyamat, ennek részleteivel most nem untatnám a Kedves Olvasót. Egy biztos, alaposan feladtam a leckét magamnak. A szárny csűrővel és féklappal lesz ellátva, ráadásul az erősen trapéz alakú forma igencsak megnehezíti majd a sablonépítés menetét. De mivel a formakészítés a legkedvesebb elfoglaltságaim közé tartozik, könnyedén ment minden. Csak tőmondatokban: először a pozitív sablon a mag, majd ennek a fordítottja a negatív sablon, és abból pedig az üvegszálas héjszerkezet készült el, ami már maga a gép teste, vagyis sárkánya.

A modell építése

Amikor már az asztalomon állt az elkészült üvegszálas törzs, szárny középrész, és a két orrburkolat, akkor jött csak az igazi agytorna. Mi hová is kerüljön? Minden eddigi modellépítői tapasztalatomat igyekeztem most exportálni az Elekcra építésébe. Maga a tervrajz, amit hagyományos módon, papíron ceruzával készítettem, valójában csak egy körvonalrajz. Hogy mi hová kerül, milyen megoldással, milyen anyagból, az mindig csak a soron következő művelet előtt született meg a fejemben. Kívülálló azt hihette, hogy csak ábrándozom a rajz előtt. Holott anyagok, formák, megoldások sora kavargott bennem, mire a végső megoldás megszületett. Sokszor órák, napok teltek el így. De nézzük a konkrétumokat.

A szárny középrész a legbonyolultabb alkatrésze a modellnek. Ebben a szerkezeti elemben kap helyet a két motor és szabályzó, a két főfutó, az ívelőlapok és szervóik. Gondoskodni kell a két külső szárny félhez való csatlakozásról is, amit még a laminálást követő két fél összeragasztása előtt be kell építeni. Két 8 mm-es széncső a teherviselő, két fém stift a pozicionáló elem, és két nagy erejű Neodinium mágnes biztosítja a szétcsúszás ellen a szárny feleket. A futószárakat két erős, jó minőségű 5 mm-es rétegelt lemez borda rögzíti a motorgondolában. A háromfázisú motorok felerősítéséhez nem találtam olyan méretű gyári tartókeresztet, ami megfelelő lett volna, így ezt is magamnak kellet kivágni alumíniumból. A motorburkolatok két stifttel és két mágnessel rögzülnek a motorgondolákhoz. Levenni őket egy pillanat műve, ha véletlenül szükséges volna. Látványelem a burkolatok alatt rejlő csillagmotor imitáció. Ez egy vákuumozott műanyag alkatrész, aminek fémből esztergált szerszámát egy hozzám hasonlóan lelkes klubtársam készítette el, nem kevés idő ráfordítással. Alaposan át kellett gondolni, hogy a levegő kellő helyen hűthesse a motort és a szabályzót. A vezetékek elhelyezése, és a könnyű befűzhetősége is fontos szempont volt.

A törzs előkészítését az ablakok kivágásával kezdtem, majd a szárny törzscsatlakozási pont kialakítása következett. Két alucső stift és egy műanyag csavar ad biztos kötést e két fő elemnek. A gép második legbonyolultabb része az osztott vezérsík. Azt hiszem ez volt a legnagyobb kihívás a gép építésének menetében. Mindenképp leszerelhető farokfelületet akartam, hogy a tárolást, szállítást megkönnyíthessem. A vékony, 4 mm vastag balzából épült vezérsíkban nem volt lehetőségem elrejteni a mozgatást végző szervókat. Ezek a farok rész alsó, törzs által takart szegletében kaptak helyet úgy, hogy két csavarral kiemelhető legyen az egész egység. Mindössze a két hosszabbító kábelt kell széthúzni a szétszereléshez.

A sárkányszerkezet befejező munkálatai a két balza fél szárny megépítésével fejeződtek be. Ez amolyan igazi klasszikus modellező famunka, a végén vászonnal borítva, és feszítőlakkal lakkozva. Ettől lesz a műhelyben igazi „modellező illat”. A két csűrő szervó beépítése és tolórudazása már rutinművelet, az extra pedig a szárnyvég villogóinak bekábelezése.

Végkifejlet közeledtével nálam alapszabály, hogy az épülő modell minden kormánymozgásának, minden alkatrészének még festés előtt funkcionálnia kell legalább egyszer, a meglepetések elkerülése végett. Kis izgalommal vizsgáltam a már repülőgép kinézetű darabot: hová esik a súlypont? Szerencsére a számára kinézett akkumulátorral, megközelítőleg jó helyre! Pontosabban az orr rész legelejébe. Fájdalmas, de szükséges műtét következett: levágtam a gép orrából egy akkora darabot, amin be és kifér majd a 3300 mA-es LiPo akku. Így az akkucseréhez nem szükséges mindig szétszedni a modellt. Az orr rész így, a motorburkolatokhoz hasonlóan két stifttel, és két mágnessel rögzül. Maga az akkut tartó panel is két stifttel és egy darabka tépőzárral kerül rögzítésre. Szükség esetén ki lehet húzni, mint egy fiókot, az akkuval együtt.

Motortesztek és elektronika

Az elektronika próbáját azonban először barátom laboratóriumában kezdjük. A kétmotoros gépek esetében a legfontosabb a motorok húzóerő szinkronja. A modellbe szerelendő motorok sorban mérőpadra kerülnek. Először az adott motorhoz való legideálisabb légcsavart választjuk ki. A legkisebb áramfelvétel mellett a legnagyobb húzóerő a fő szempont Már a legelején kitűnik, hogy a fotózásokkor igen jól mutató háromágú GWS légcsavarok sajnos itt használhatatlanok. A mérések szerint a 9x3,8 APC húz a legtöbbet, a legkisebb áramfelvétel mellett. Viszont azon mindketten meglepődünk, hogy az egy időben beszerzett AXI 2212/26-os motorok között jelentős húzóerő különbség mutatkozik. (580-630 gramm) Így egy másik, hasonló kategóriájú motor a Dualsky XM-400-at teszteljük. Itt már nincs ekkora eltérés, ám a 720 grammos húzóerőt még feljebb tornázhatjuk két XM-450-es beépítésével. Ezek fejenként 800 grammot húznak, kevesebb, mint 14 A áramfelvétel mellett. Az elektronikai szeánszot a fedélzeti áramellátás megbeszélésével zártuk. Mindenképp javallt egy külön vevőakku beiktatása a hat szervó miatt, engedett útjára barátom.

Festés és dekoráció

Számos világhálón fellelhető Lockheed Electra verzió szemrevételezése után, az egykori TWA társaság baráti köre által üzemeltetett NC 18137 lajstromjelű, kutató laboratóriumnak átalakított gép festése és dekorációja mellett döntöttem. Bár az ezüstszín nem tartozik a legjobban látható festések közé, mégis egy ilyen gépnek ezüstnek kell lennie! A piros orrburkolatok és dekoráció valamit azért javítanak a láthatóságon. Ez azért szempont, mert mi itt lent állunk majd, és nem a gépben ülünk… A festés a megszokott módon először alapozással, vizes csiszolással, kezdődik, majd színre fújással folytatódik. Az igazi időrabló művelet a burkolatok piros dekorációjának kitakarása. Egy másik segítőkész barátom készíti el Corel-rel a dekoráció betűit, ábráit, és vágja ki lézerrel. Ezek felragasztása is figyelmet igénylő művelet. A legvégén beragasztom a celluloid ablakokat belülről, szilikonnal. Még egy korabeli rádióantenna kap helyet a pilótakabin felett. Ennek elkészítése is beletelik pár órámba. Gondolkodom még a belső berendezésen, de az ülések sorsát gyorsan eldönti a digitális mérleg kijelzője. Sokkal több, mint terveztem. Az előre becsült 1500 grammos súly 1720 gramm lett…

Visszatekintés

Elkészült a gép, másfél év után. Látványa közelíti az eredetit, motorpróbákat tartok, rádiót programozok. Közben próbálom megbecsülni a munkaórát és beépített anyagok és technika árát. Úgy 3-350 munkaóra és kb. 150 Ezer Forint… Úgyhogy Uraim, ez a modell nem eladó… J

A modell építése közben rengeteg sablont készítettem, ezek most megtöltenek egy hatalmas zacskót. A gép megalkotásához alkatrészeket Budapest szinte összes modellboltjában vásároltam, így ebben a kérdésben tökéletes volt a piacgazdaság. Máshonnét került bele vevő, akku, szervó, motor és szabályzó.

Remélem, hogy sikerült valamiféle ízelítőt adnom a repülőmodellezés igazi arcáról. Amikor az alkotó ember megálmodva a semmiből készít el egy bonyolult szerkezetet, külön-külön megdolgozva annak minden egyes alkatrészéért. Az elmúlt három évtizedben több hasonló saját tervezésű és építésű modellt alkottam, de a Lockheed Electra mégis felülmúlja mindegyiket. Bízom benne, hogy nem szegtem senki kedvét, hanem inkább ellenkezőleg: minél több modellező választja ezt a nem mindennapi élményt nyújtó hobbit.

Köszönet a segítségért

Külön szeretnék köszönetet mondani barátaimnak, akik segítsége nélkül ez a modell nem készülhetett volna el. A csillagmotor imitációjának munkáiért Kupa Antalnak, az elektromos mérésekért és tanácsokért Szerencsi Józsefnek, a dekoráció grafikai munkáiért és az ihletet adó műanyag modellért Pásztor Gábornak, valamint a Múzsámnak, aki kitartóan csókolta a homlokom… J

Műszaki adatok

Fesztáv: 1280 mm

Hossz: 920 mm

Súly: 1720 Gramm

Profil: NACA 2413

Felhasznált anyagok, a teljesség igénye nélkül: A pozitív sablon: Austrotherm hablap, epoxi ragasztó, glett anyag, csiszolópapír, vizes bázisú festék.

A negatív szerszám: pozdorja lap, Austrotherm hablap, gyurma, választóanyag, üvegszövet, epoxi gyanta. 30 db M3 csavar, benyomós anya.

A törzs, szárny és orrburkolatok: epoxi gyanta, üvegszövet, rétegelt lemez, alucső, alulemez, nyáklemez, Epoxi és ciános ragasztók, celluloid lemez, szilikon ragasztó, mágnesek, balzafa, fenyőléc, Organza függöny selyem, japánpapír, vászonfeszítő lakk, nitró higitó.

Festéshez: szórógitt, DupliColor ezüst és piros festék, csiszolópapír.

Dekorációhoz: Oracall fólia, fekete és piros.

Egyéb tartozékok: 2 db 9x3,8 APC légcsavar, futószár 3mm-es rugóacél, kerekek, rögzítő gyűrűk, farok futó, rugó, 20 db mini zsanér, 1,5 mm-es acélszál, 2 mm-es szénszál, 8 db mini tolórúdvég, tépőzárak, M3 és M4 csavarok.

Elektronika: 2 db Dualsky XM-450 motor, 2 db 18 A szabályzó, 5 db normál, 1 db fémfogaskerekes 9 grammos szervó, Futaba 617FS vevő, kapcsolókábel, 1 db 4 cellás 2000 mA-es NiMH vevő akku, 1 db 3300 mA-es háromcellás LiPo meghajtó akku, 2 db 40 cm-es, 2 db 30 cm-es hosszabbító kábel, szilikon akkukábel hosszabbító, villogó elektronika, 3 db LED dióda, kábelek, csatlakozók.