Repülőmodellezés

Legyen autó, hajó vagy repülőmodellező az ember, sokszor felmerül az igény, hogy egy gyengébb kivitelű, általában vákuumformázással készült gyári karosszéria, hajótest, vagy orrburkolat helyett hogyan készítsünk üvegszálból tartósabbat, erősebbet?

Érdemes előre gondolnunk, és a modell megvásárlása után rögtön készítsünk mintát e kényes és törékeny alkatrészről, aminek pótlólagos beszerzése nem kis anyagi áldozatot kíván. De akad olyan is, amit külön nem tudunk megvásárolni. A formakészítés menete viszonylag egyszerű. A vákuumozással készült kasznik, testek, orrburkolatok szerencsére már egyszer elkészültek, így most ezek töltik be majd a pozitív sablon szerepét. Itt már a mesterdarab részleteire nem kell különösen figyelnünk, hisz ez már egyszer kijött a sablonból. Így a formakészítés legnagyobb ellensége, az alámetszés, kizárható. (ez esetben nem tudjuk a darabot kiszedni a formából) Egyedüli problémát a vákuumformázott elem vékonysága okozza. Ennek merevítésére a legegyszerűbb megoldás a modellgipsszel történő kitöltés. Elsőként a hátára fordítjuk az alkatrészt, oldalról hungarocell csíkokkal kalodába zárjuk, s ragasztópisztollyal rögzítjük. Mindezt azért, hogy a gipsz tetemes súlya, ne deformálja el az eredeti alakot. Bekeverjük a gipszet, majd óvatosan feltöltjük a formát. A gipsz hamar meghúz, de egy pár napra félre kell tennünk, kiszáradni. A formát, benne a gipsszel kiszedjük a kalodából, majd óvatosan addig feszegetjük, amíg a gipsz mag kijön a helyéről. Ekkor a magot visszatesszük, az alját szükség szerint egyenesre csiszoljuk, és a kiöntött felével lefelé egy síklapra rögzítjük. Ehhez a szilikon alapú ragasztót használjunk. Egy újabb nap múltán jöhet a formaleválasztás. Erre azért van szükség, hogy a műgyanta ne ragadjon hozzá majd a pozitív sablonunkhoz. A kereskedelemben többféle profi formaleválasztó kapható borsos áron. Ám nekünk megteszi az egyszerű, hagyományos kerekdobozos színtelen cipőpaszta, ami valójában viasz. Puha ronggyal, vagy puha szőrű finom ecsettel bekenjük a forma teljes felületét, és a síklap azon részét, ahová műgyanta kerül. Itt különös figyelemmel kell lennünk, mert egy-egy eldugott részlet kihagyása esetén később előfordulhat, hogy nem tudjuk majd kiszedni a formát a szerszámból. Ezzel a forma (pozitív sablon) előkészítése befejeződött.

A következő fázis a negatív sablon elkészítése. Készítsünk szabásmintát puha papírból, hogy a forma minden részét fedje. Ez általában több apró darabból áll össze, és a negatív sablon esetében legalább 5-6 réteg. Hajlatoknál ejtsünk bemetszést, hogy a szövet könnyedén felvehesse az alakot. Előre vágjuk ki az üvegszövet darabokat, mert később a gyanta bekeverése után erre kevés időnk marad. A gyanták edzőtől függően általában 30-50 perc alatt húznak meg, eddig lehet velük dolgozni. A műgyantát az edzővel az előírt arányban összekeverjük. Az összekevert gyantából elválasztunk egy kisebb mennyiséget, egy másik edénybe, és abba töltőanyagot keverünk. Ennek sűrűsége akkor megfelelő, ha nem, vagy csak nehezen tud elfolyni. Az éles sarkokat, kisebb bemélyedéseket először ezzel a töltőanyaggal kevert műgyantával töltjük ki, kenjük be. Vigyázzunk az ecsettel, csak finoman dolgozzunk a választós felületen, hogy a viaszréteget ne sértsük meg. Ezután a híg műgyantával a forma teljes felületét kenjük át. Ne lepődjünk meg, ha a viaszrétegen a gyanta nem áll meg. Első rétegnek a vékonyabbik, finomabb szövésű üvegszövetet kell felhelyezni, és az ecsettel a műgyantát finom mozdulatokkal beleitatni. (laminálni) Különösen figyeljünk arra, hogy minden felületrészre kerüljön az első finom rétegből. Ekkor már jól látszik, hogy hol kerültek levegőbuborékok a szövet alá. Ecsettel addig nyomogatjuk, amíg ezek teljesen ki nem szorulnak onnét. Pontról pontra haladunk, mindez nagy figyelmet és türelmet igénylő, aprólékos munka. A vastagabb üvegszövet darabokkal még ugyanezt a műveletsort megismételjük, egészen addig. Amíg, mind az öt-hat réteg felhordásra nem kerül. Érdemes az anyagot kétszer, kisebb mennyiségben bekeverni, mert az egyre húzó gyantával igen kellemetlen dolgozni, s a ragacsos ecsettel könnyedén leránthatjuk az előzőleg felvitt rétegeket. Az üvegszövet lapokat egymásra mindig átfedéssel helyezzük! Meleg, 22-24 fokos helyiségben is legalább egy napot kell várnunk arra, hogy alkotásunk megszilárduljon.

Másnap minden kiderül! Lapos, széles csavarhúzóval először az alaplapról próbáljuk az egészet lefeszegetni. Általában ez a könnyebbik része a dolognak. Az előzőleg már egyszer kiszedett, csak a merevítésre szolgáló gipszmagot ismét kikocogtatjuk. Ekkor már csak a vékony, rugalmas vákuumforma van az üvegszövet negatív sablonban. Ennek kicsalogatása is türelmet igényel, de a rugalmassága miatt viszonylag könnyen megy. Ekkor tárul elénk először a negatív sablon belseje! Ha jól dolgoztunk, akkor nincs benne levegőbuborék okozta lyuk. Ha van, az se gond, a kisebbeket, sűrítőanyaggal kevert 5 perces műgyanta ragasztóval kozmetikázzuk.

Ha az elkészült negatív sablonunk nem áll meg stabilan a munkaasztalon, akkor habkockákból, ragasztópisztoly segítségével készítsünk lábakat neki. Ez igen fontos, mert egy ide-oda billegő sablonban igen nehéz dolgozni. Az első másolat elkészítéséhez ismét választóanyagot, színtelen cipőviaszt használunk. Sablonunk belsejét, annak peremeit, sarkait is gondosan bekenjük. Amíg a viaszréteg megszárad, előkészítjük az üvegszövet darabokat, csíkokat. Ehhez is érdemes szabásmintát szerkeszteni, főleg, ha több darabot szeretnénk majd készíteni. Egy kicsivel nagyobbra, 15-20 mm ráhagyással vágjunk ki mindent, hogy később, a majd megszilárdult elemen a kivételnél fogást vehessünk. Ekkor érdemes jól átgondolni, hogy leendő alkatrészünk hol kíván esetleges erősítéseket. Ide külön üvegszövet csíkokat, kockákat helyezhetünk. Egy átlagos karosszéria, orrburkolat 2-3, esetenként 3-4 réteg üvegszövet rétegből áll, és ehhez természetesen pluszként jönnek a kívánt erősítések rétegei. A sablon készítéséhez hasonlóan járunk el, a bekevert gyantát kétfelé választjuk, az egyik felét töltőanyaggal sűrítjük. A sarkokat, éleket ezzel az anyaggal töltjük ki először, majd jöhet a híg gyanta, a vékony, majd vastag üvegszövet rétegek, közéjük pedig, az esetleges erősítések. Itt is figyelnünk kell a levegőbuborékokra, addig kell nyomkodni az ecsettel a környéküket, amíg azok el nem tűnnek. Az egy nap száradási időt mindig várjuk meg, bármennyire is kíváncsiak vagyunk a végeredményre! A sablonból kilógó üvegszövet daraboknál vegyünk fogást, és óvatosan kezdjük el mozgatni, feszegetni. Ekkor jól látszik, ahol elválik a szerszámtól a héj. Ezt egészen addig tegyük, amíg a darab ki nem jön a szerszámból. Makacsabb esetekben, finom kocogtatással, ütögetéssel segíthetünk. Mindezt puha eszközzel, műanyag nyelű csavarhúzóval, vagy gumikalapáccsal tegyük! A formából kilógó fölösleges részeket levágjuk, lecsiszoljuk. Előttünk a kész darab, ami jóval erősebb és tartósabb a vákuumformázott elődjénél!

A festéshez való előkészítést a viaszréteg eltávolításával kezdjük. Egy kiadós forró fürdő, erős zsíroldó szerben, szivaccsal vagy kefével dörzsölve. Ezután finom csiszolópapírral megcsiszoljuk a felületet. Töltőalapozó, vagy nito szóró gitt felvitele a festés előtt utolsó fázis. A fényezést bármilyen palackos spray-vel elvégezhetjük.

Szükséges anyagok:

Az előkészítéshez: hungarocell csíkok, kockák a kalodához, modell gipsz a forma kitöltéséhez. Ragasztópisztoly a rögzítéshez, színtelen, dobozos cipőpaszta, vagy padlóviasz a formaleválasztáshoz, sima felületű lap a sablon felragasztásához, szilikonos ragasztó.

A negatív sablonhoz és a testhez epoxi alapú kétkomponensű műgyanta, kétféle vastagságú üvegszövet, (finomabb és egy durvább szövésű) töltőanyag (mikroballon) nitro hígító a tisztításhoz.

A fényezéshez: zsíroldó mosószer, finom csiszolópapír, töltőalapozó, vagy szóró gitt, festék.