Repülőmodellezés

Az éjszakai repülés Exupery-től vonult be a köztudatba. A sötétségbe vesző, ismeretlen, minden ember fantáziáját kellőképp felborzolja, még a földön is. Hát még a levegőben! Aki repült már éjjel, az tudja, mit is jelent megpillantani a kifutópálya fényesen kivilágított csíkját. Mi modellezők is libabőrösek leszünk a gondolattól: éjszaka repülni, -modellel!

1987 táján egy ismerősöm újságolta, hogy egy éjszakai repülőmodell bemutatón volt Németországban. A program este tízkor kezdődött… Az ott látottak elmesélése doppingszerűen hatott rám: akkoriban volt egy nagyon kezes, jóindulatú, majd kétméteres fesztávú motoros modellem. Izgatottan elkezdtem fellámpázni, próbálgattam, hogy is lehetne a legegyszerűbb megoldást találni. Amikor elkészültem, öreg este volt. De nem bírtam elaludni, csak forgolódtam, forgolódtam! Végül nem bírtam tovább, felkeltem, és elkezdtem készülődni. A párom félálomban megjegyezte: te megőrültél! S valóban, a modellezés ilyesforma változata kóroshoz közelítő állapot… Szép holdas éjjel volt a Dunakeszi repülőtéren. Gyomromban enyhe remegéssel szereltem össze a modellt, kapcsoltam be a fényeket. Némi sötétben matatás, motorindítás, start! Csodálatos látvány volt a sötétségben „úszó” kivilágított modell. Örömöm két-három percig tarthatott mindössze, mert a lámpák hirtelen kialudtak. Az izzók sajnos nem párhuzamosan, hanem sorba voltak kötve, így egy égő kiégésével elaludt az összes… Magam sem tudom hogyan, de szerencsésen lebotorkáltam az égről. A hold sokat segített ebben… Szerencsére volt nálam tartalékégő, így repülhettem még egy startot. A 8-10 perces repülés közepén járhattam, amikor frászt hozva rám, megszólalt egy hang a hátam mögül a sötétből: azért ezt nem gondoltuk volna! A reptéren táborozó, kint alvó repülőnövendékek jöttek ki, a nem mindennapi látványosságra. Pár szót váltottunk, majd a hajnalpír megjelenésével egy időben, elmondhatatlanul büszkén és mámorosan autóztam haza.

Akkor még nem gondoltam, hogy ez az esemény mennyire meghatározóvá válik. Szinte állandóan sóvárogtam az éjszakai repülés után. Rendszeresen évi több alkalommal repülök éjszaka. Általában a nyári táborozásunk fénypontja az éjszakai repülés. A technikai megoldásokat persze tökéletesíteni kellett. Ezentúl szóba se jöhetett a motor rezonanciájától könnyen kiégő elemlámpa izzó. LED-ekkel próbálkoztam, sajnos akkoriban még nem voltak ennyire erős fényűek, mint manapság. Elsőként a szárnyvégeken két zöld, a függőleges vezérsíkon pedig egy piros LED-del tettem kísérletet. Ezzel a megoldással csak teljes sötétben lehetett repülni. Izgalmas volt, mert jó esetben mindössze a három kis fénypont derengését lehetett látni. Nagyon figyelni kellett, mert a fordulókban a külső szárnyvégen lévő fényforrás mindig „eltűnt”. Ezzel a megoldással több helyen is repültem az országban, de a legtöbbször Dunakeszin, Mátyásföldön, és a Tapolcai repülőtéren. Ezek közül talán a tapolcai volt a legemlékezetesebb. Egy éjszakai fényekkel felszerelt Fokkerral az ezernyi csillag alatt fordulózva, szinte elszédültem. De nem csak az én fantáziámat mozgatta meg ez a különleges élvezet. Ismerőseim közül is többen belekóstoltak ebbe a műfajba. Volt, aki a legszerényebb modelljét „áldozta” fel, de olyan is akadt, aki a nyolc kilós repülőjét világította ki. Például egy PZL Wilga, a szárnyvégeken 3-3, a vízszintes vezérsíkokon 2-2 lámpával lett kivilágítva. A szinte teljes megvilágításban lévő modell olyan volt, mintha nappal látnánk. Elvezetése így nem is volt nagy kunszt, viszont a „repülő csillár” nagyon látványos volt a levegőben! De akadt ellenpélda is: Egy mátyásföldi repülőnapon, ahol az éjszakai repülés is szerepelt a programban, több száz néző várakozott a műsorra.. Egy túlzott optimizmustól fűtött modellezőtársunk, kezesnek épp nem mondható, pulzáló sugárhajtóművel felszerelt igen gyors géppel szeretett volna bemutatót tartani. A modell a sötétben is épp hogy csak derengő, horgászúszókat is megvilágító kis pálcikákkal volt felszerelve. A pár másodperces, első fordulóig tartó repülés szerencsére nem végződött belesettel, mindössze a lezuhant, és kigyulladt modellt kellett poroltóval eloltani. Egyre többet látva, és tapasztalva megpróbálom összegezni az éjszakai repüléshez szükséges technikai és egyéb kívánalmakat.

A modell: Elsőként lehetőleg stabil, jóindulatú repülőt válasszunk. Ilyenek például a felsőszárnyas „tréner” jellegű modellek. Fehér, vagy világos színű repülők előnyben.

Világítás: Mindenképp kis fogyasztású, erős fényű LED, szétcsúszás biztos elektromos csatlakozással. Folyamatosan világítson, mert a villogás zavaró, így nehezen tudjuk követni a modell repülési pályáját, megítélni térbeli helyzetét. Szerencsés, ha nem csak a fénypontok látszanak, hanem maga a modell körvonalai is. Ha van rá mód, más színnel világítsuk ki alul, és mással felül. Napjainkban több kifejezetten erre a célra készített világítástechnikát kapni. Ilyen a fénykígyó, de az erősebb fényű, eltörhető világító rudak is jók. Ez utóbbiak minden energiaforrás nélkül, több órán keresztül is erős fénnyel világítanak, és több színben is kaphatók.

Helyszín: Lehetőleg nagy kiterjedésű szabad terület, (reptér) robbanós modellek esetében minél távolabb a lakott területtől, hogy ne zavarjuk az alvókat. Dunakeszin egy morgós Öregúr a görbe botjával hajkurássza az ilyen modellpilótákat… J

Időjárási körülmények és repülési gyakorlat: Válasszunk szélcsendes, lehetőleg holdas éjjelt. Repülési tudásunk legalább haladó szintű legyen.

Eszközök: Elemlámpa, segítőkéz, nyáron szúnyogriasztó…! Érdekes képeket készíthetünk, ha viszünk fotóállványt.

Tanácsok: Az összeszerelést és a motorindítást segítő igénybevételével végezzük, lámpafénynél. Egyszerűbb és legfőképp halkabb elektromos modellel repülni. Egy kis ideig szoktassuk szemünket a sötétséghez, a felszállást már teljes sötétben végezzük! Kerüljük az olyan helyeket, ahol egy távoli fényforrás elvakíthat!

A világhálón böngészve számos ötletet találhatunk a modellek kivilágítására. Egészen egyszerű, de igen látványos az átlátszó borítású antik jellegű modellek belülről történő kivilágítása. Láttam csupaszárny modellt fénykígyóval körbeszegve. A legprofibb megoldások közé tartozik, a helikopterek forgószárnyainak a fénytechnikája.

Hideg téli estéken fülledt nyáréjszakákról ábrándozunk. Ne csüggedjünk, hamarosan itt a kikelet! Egy jól sikerült reptéri összejövetel, nyárssütés után vegyük elő az éjszakai repülésre gondosan előkészített modellünket a kocsiból, és próbáljuk ki, mit tudunk, mit merünk! Az érzékek próbája is egyben egy ilyen kihívás. De psssszt! Csak titokban tegyük mindezt, mert ha ennek híre megy, az UFO hívőkben egy világ omlik össze, hogy ezek modellek…