Repülőmodellezés

Az embert ősidők óta foglalkoztatja a madár röpte. Ez első kísérletek is a madarakat akarták utánozni. Már Leonardo da Vinci is komoly tanulmányokat folytatott, hosszú ideig tanulmányozta repülésüket. Műszaki alkotásai között találhatunk csapkodó szárnyú repülőszerkezetet. Jó ideig nem hittek a levegőnél nehezebb szerkezetek levegőbe emelkedésében. Otto Lilienthal volt az, aki az elsők között végzett sikeres siklórepüléseket, egy mesterséges dombról. A kezdeti próbálkozásokkal párhuzamosan fejlődött a vitorlázó repülőmodellek építése is.

Motor nélküli modellt építeni ma is a legegyszerűbb, nem szükséges hozzá sok technika. A rádió nélküli siklómodellek kézből eldobva messzire repülnek jó beállítás esetén. Ennél már kissé bonyolultabb szerkezetűek az A-1 és A-2 modellek, amik damillal felhúzva több percet is képesek a levegőben tölteni. Hogy a légáramlatok nehogy elvigyék őket, időzítő szerkezetet építenek beléjük. Ennek működésbe jöttével a modell körözve leliftel. Ezek a kategóriák a mai napig sok fiatalt vonzanak a versenyekre.

A szabadon repülő modellektől már csak egy ugrás a rádió távirányítású (RC) vitorlázó modell. Itt alapvetően két különböző irányba válik a vitorlázás. A termik, és a lejtővitorlázásra. Mindkét esetben mások a követelmények. Úgy műszakilag, mint vezetéstechnikailag. Más-más felépítésű modell szükséges mindkét repülési feladathoz.

A termikvitorlázáshoz alapvető meteorológiai ismeretek szükségesek, mert tudnunk kell, hogy mit keressünk, és hol. A nap sugaraitól felmelegedett levegő felfelé irányuló mozgását használja ki a madár, és a termikvitorlázó modell is. Ezért is érdemes a területen élő madarak röptét figyelemmel kísérnünk, mert modellünket alájuk vezetve, és ugyanazt a köríven való spirálozást követve, majdnem biztos a siker. Általában előny a könnyű, kis felületi terhelésű gép.

Egyedüli gond, a vitorlázómodellek levegőbe juttatása. Erre több módszer is kialakult, de ezeket lassan kiszorítja az elektromotorok robbanásszerű térnyerése. A legegyszerűbb megoldás a levegőbe való felhúzás. Ez általában a modell méretének megfelelő vastagságú damillal történik, egy segítővel. Ezt lehet hatékonyabbá tenni, úgynevezett csigás felezővel, ami megduplázza a felhúzási sebességet. Valamivel több technikai hátteret igénylő módszer, a gumiköteles indítás. Itt egy 40-45 méter hosszú ujjnyi vastag gumikötélre 80-100 méter damilt kötnek. Ennek egyik vége biztonságosan le van szúrva a talajba, a másik végén pedig egy kis ejtőernyő, vagy zászló és egy fémkarika található. A kifeszített gumikötelet a modell alján található startkampóba akasztjuk, és az összehúzódó gumikötél húzza fel a modellt a magasba. Versenyzők használják a profi gyári, vagy saját készítésű elektromos csörlőiket. Ebben az esetben egy földbe szúrt fordítócsigával közel 300 méter damilt mozgatnak. Mindegyik módszer jelentős hátránya, hogy tekintélyes méretű hely kell hozzá, és a szél forgásával esetenként változtatni kell a csörlési irányt. A gumiköteles indítás hátránya még, hogy kötélszakadás esetén balesetveszélyes is lehet. Továbbá a kifeszített gumikötél hosszával négyzetesen arányos az abba belegabalyodott kerékpárosok száma… J El kell döntenünk, hogy mire ruházunk be. Egy pár ezer Forintért gumikötélre, damilra, illetve egy pár tízezerért motorra, szabályzóra, és akkura. Elnézést kérek, hogy a robbanó segédmotoros verziót meg sem említem, de még ez is egy lehetőség… Bemutatókon vontatnak nagyméretű motoros modellel vitorlázó modellt. Ez annyiban különbözik az „igazi” vontatástól, hogy a vontatókötelet (damilt) nem a vontatógép farok része alá kötik be, hanem a modell súlypontjához közel, általában a szárny fölé. Mivel a két pilóta nem a gépben ül, hanem a földön áll, így a „magasan követés” módszert alkalmazzák, s így a vontatott vitorlázómodell nem tudja orra állítani a motoros modellt.

Az emelést megtalálni, és abban maradni nem lebecsülendő művészet. És aki egy damilos vagy gumiköteles startból sík vidéken egy óránál is többet repül, az, maga a sikerélmény!

A lejtővitorlázás a másik olyan módszer, amellyel huzamosabb ideig a levegőben maradhatunk. A termik vitorlázással ellentétben itt nem szükséges a nap sugarainak jótékony melengető hatása. A lejtőrepüléshez két dolog kell. Lejtő és szél. A lejtő legyen minél simább, minél hosszabb és meredekebb, a szél meg fújjon tisztességesen. A lejtő és a szél találkozásánál csak szél az, ami ki tud térni a lejtő elől. És csak arra, amerre a lejtő emelkedik… Felfelé! Ha ebben a közegben repülünk modellünkkel, akkor együtt emelkedünk felfelé. A lejtőre nézve, széllel szemben startolunk. Az erőteljes eldobást követően egy kis ideig kifelé utazunk, és már itt érezhető a lejtőszél emelő ereje. Szemmel láthatóan kiemel! A lejtővel párhuzamosan nyolcasozunk, úgy, hogy a fordulók mindig a lejtőtől kifelé irányuljanak. A nyolcas szárain oldalszélen irányt tartva repülünk. Vigyázat, a gerinc mögé sodródni, hátszélben a lejtő irányába fordulni tilos! A gerinc mögött erős turbulencia, leáramlás kényszeríti veszélyes földközelbe modellünk. Ilyen esetekben gyakori, amikor csak hosszas keresés után találjuk meg modellünk az erdő fái között. Tanácsos névjegykártyát a gépbe tenni. Lejtővitorlázni egészen erős szélben is lehet, akár télen is. Erős szélben lassú, könnyű modellel ne repüljünk, csak nagyobb felületi terhelésű, gyorsabb modellel, amely képes előrehaladni. A lejtővitorlázás volt az, ahol az első komoly időtartamrekordok megszülettek. A harmincas években a Hármashatár-hegyen nagy géppel Rotter Lajos repült 26 órát. Igen, ez azt jelenti, hogy éjjel is repült! Mentségére szóljon, hogy holdfény volt, és egy erős fényű zseblámpával is fel volt szerelve… A nyolcvanas évek vége felé több modellező, így Takács Béla is repült több mint 7 órát az Északnyugati lejtőn. Jómagam másfél óra után, sajgó nyakkal feladtam. Budapest környékén a Hármashatár-hegy az egyik legkiválóbb lejtővitorlázó terep. Az Északnyugati, Nyugati szélirány esetén a legjobban vitorlázható. A repülőtér Természetvédelmi Terület, a gépkocsival való behajtáshoz engedély kell, és egy vizsga alapvető repülőtéri és légi közlekedési ismeretekből. A lejtővitorlázáshoz, ha azt egyszerre többen űzik, komoly figyelem és a szabályok betartása szükséges. Mert egyszerre repül madár, modell, siklóernyő, sárkány, és vitorlázógép…

Az RC vitorlázó modellezés a kellemes kikapcsolódáson kívül versenysport is egyben. Több kategóriában időtartam, sebességi, távolsági és célleszállási feladatok teszik próbára az indulók tudását. Itt már csúcstechnikát használ mindenki. A sebesség, a terhelés mindezt megköveteli.

Aki vitorlázó repülőmodellt épít, vagy vásárol, el kell döntenie, hol kíván repülni. Célszerű ennek megfelelő modell kiválasztása. A hazai kínálat szerencsére igen bőséges. Kezdéshez mindenképp gumizott szárnyfelerősítésű modellt ajánlanék. Itt egy csúnyább leszállás, netán bokornak, fának repülés is megúszható törés nélkül. A gumizott szárny elcsúszva az ütődéstől, elemészti az ütközési energia jelentős részét. A csavaros szárnymegoldásnál is érdemes műanyag csavarokat használni, mert ezek is eltörnek bizonyos terhelés után, nem sérül annyira a modell. A fix főtartós szárnyú modellek esetében a legrosszabb a helyzet. Itt a főtartó a törzsön keresztül megy át, kizárva az elmozdulás lehetőségét. Ezek a modellek általában nagy, akár több méter szárnyfesztávolságúak. Egy ilyen felépítésű modellel egy rossz leszállás a modell végét is jelentheti. Tehát csak haladóknak! RC vitorlázó modelleket 1,4 métertől 6-9 méteresig lehet vásárolni. Sokan megcsodáljuk az impozáns több méteres modelleket, ám ezek üzemelése, tárolása, szállítása komoly kihívás. Tehát az optimum egy elektromotorral felszerelt 2-3 méter közötti szárnyfesztávolságú vitorlázó modell. Szétszerelve elférnek egy kocsi hátsó ülésén, vagy egy vászonzsákban. És ha egy hegyre kell felmászni vele, akkor ez sem egy utolsó szempont. A levegőbe juttatáshoz sem kell körülményes technika, segítő, és két-három akkupakkot felváltva használva, pedig szinte folyamatosan repülhetünk.

Legyen melengető nyár, kövér cumulus felhőkkel, vagy hideg tél, süvítő széllel, a vitorlázórepülés szerelmesei mindig találnak örömet ebben a csodálatos időtöltésben. Mert motor nélkül repülni, a szél suhogását hallgatva, a természet erőit kihasználva, már nem csak a madarak tudománya. Igaz csak a földön állva, egy rádióval a kezünkben… J