Menü
Kezdőlap
Amikkel repülök
Jót repültünk
Épülő modellek
Javítások
PMK Modellező S.E.
Saját műhelyem
Egy kis derű
Szép képek
Írások
Bemutatkozó
Cosmic
Depron Cap
Depron vadászok
Éjszakai repülés
Formakészítés
Hidroplán
Lockheed Elektra
Mini Mag
Nieuport 24
Ördögszekér
Pille
Szelek szárnyán
Szu-27
Tanácsok
Team Racing
Ubi
Veszélyes üzem 1
Veszélyes üzem 2

Referenciák
Roncs Ranch
Tapolca Airport

Belépés
Belépés

Szu-27 A depron csapásmérő…

Szu-27 Flanker

 

 

Forrás: RC Games magazin      Írta: Surgán Ferenc /Flymen/

 

 

A depron illúzió

 

Nemrégiben egy jó barátom, Sanyi megkért, hogy repüljem be a depronból készült saját készítésű Szu-27 modelljét. A végtelenül egyszerű, laptörzsű szerkezet repülése, és látványa annyira megtetszett, hogy elhatároztam, én is megépítem. A tőle kapott vázlatokkal a hónom alatt besétáltam a modellezőklubba, és nekiláttam a gép elkészítésének.

Az egyszerű, lapokból összeállított modell hajdan volt gyermekkorom „kivágós” repülőivel rokon szerkezet. Akkoriban a több rétegből álló oldalnézetet kivágva egyszerű papír siklómodelleket ragaszthattunk össze a mámorító „Technokol Rapid” nevű csodaszerrel. A lényeg itt is ugyanaz: lapok, amelyek egymást néhol átfedve, alkotják a modell szerkezetét. A vázlatokról először megszerkesztem a magam verzióját. Az eredeti vadászgép NET-ről letöltött három nézeti rajzát vizsgálva elhatározom, hogy a lehető legjobban ügyelek a részletekre. Ez mókásan hangzik, egy lap modell esetében, de azt hiszem, ráéreztem a dolog lényegére. Maga a modell, illúzió… Igen, illúzió, de a tökéleteshez közelítő a megjelenése a levegőben. Barátom modelljéről készített fotókat, videókat nézve látszik mindez a legjobban. A kis habgép egy komoly vadászgép benyomását kelti. Legjobban a filmgyári épület díszletekhez tudnám hasonlítani: ránézel, és elhiszed, hogy igazi. Pedig csak homlokzata van szépen kidolgozva, hátul deszkák tartják, és innen nézve, egy tákolmánynak tűnik. Ez lesz a mottó, Szu-27 depron csapásmérő elkészítésekor is.

A modell elkészítését a kivágó sablonok elkészítésével kezdtem, amik kemény kartonból készültek. A modell anyaga 6 mm-es depron lap. A szárny, a hat darabból álló törzs, és a vezérsíkok kivágását követően összeillesztési próbák következnek. Ettől a pillanattól kezdve, lelassult a munka, és a kéz munkáját az agyalás veszi át. Miként oldjam meg a vezérsíkok mozgatását? Hová kerüljenek a szervók? Hogyan fogassam fel a motort? A barátom modelljéről készült fotókat nézegetve, néhány apró változtatást eszközölök. A vízszintes vezérsíkok egy tengelyen forognak, azaz balansz megoldásúak. Tengelynek 2 mm átmérőjű kerékpárküllőt választok, majd ezt ciános-aktivátoros ragasztóval beragasztom a jobb és a bal oldali vezérsíkba, külön-külön.. A törzs hátsó részére kerül a csapágyazás, ez műanyag cső, (bowdenház) ebben forog majd a két tengely. A kormányemelő kar, egy a kerékpárküllő tengelyre rögzített bowdenvég gyűrű, amelynek a menetes felére egy tolórúdvillát csavaroztam. A törzs hátsó részén, a sugárhajtóművek kiömlőnyílásait imitáló két kormányfelület, a tengelyre ragasztva együtt mozog a vezérsíkokkal. Ezeknek a kis sebességű repülésnél lesz nagy jelentőségük, hisz a légcsavarszél áramvonalában lévő két felület ekkor teszi igen hatásossá a kormányokat. A szárnyakra csűrőt nem építek, hisz a vízszintes vezérsíkok majdnem a szárny kilépőnél kezdődnek. A vezérlés úgynevezett „delta mix” megoldású. A függőleges vezérsíkokon nincs oldalkormány. Így a kormányzás mindössze két 9 grammos szervóval elvégezhető. Szempont az egyszerűség, kis anyagköltség. A szervók paneljei 2 mm-es rétegelt lemezből készülnek, ezek a törzs felső részére ragasztva tartják a szervókat. A tolórudak bowdenvég gyűrűbe csatlakozó 1,5 mm acélszálak. A törzs felső, oldalnézeti részére kerül a motort tartó bak. Ennek anyaga 1mm-es és 3 mm-es rétegelt lemez. Maga a motor a modell tömegközéppontjába esik, és egy toló légcsavarral van felszerelve. A modell méretei miatt 7 Collnál nagyobb átmérőjű légcsavar elhelyezése nem lehetséges. A törzs orr része is 1 mm-es rétegelt lemez erősítést kap. 2 db 5x5-ös fenyőléc merevíti kis a törzs elejét. Az alkatrészek legyártása után megkezdődik az összeállítás. A hab-fa felületeket kétkomponensű epoxival, a hab-hab felületeket pedig a már fentebb említett ciános-aktivátoros ragaszóval végeztem. A szervók és a motor csavarozva a rétegelt lemez bakokhoz, a szabályzó és a vevő szivacsos kétoldali ragasztócsíkkal lettek felragasztva. Amikor már minden a helyén, a modell súlypontjának a beállítása következik. Ezt a rendelkezésre álló akkumlátorral végeztem el, hisz ez a legnagyobb tömeg a modellben. A motor mögé kerül, a törzsoldalt kivágva és 1-1 plusz depron lappal megerősítve alakítom ki a helyét. Az akkunak szorosan kell a fészekbe illeszkedni, hogy ne tudjon kicsúszni repülés közben. Az elektronika beszerelése után elkészült a darab. Lassan alakot ölt a test, de nagyon csupasz, nagyon esetlen így szegény. Optikai tuningon elmélkedem, amik feldobják: rakéták, dekoráció! Nem is említettem, de már három napja építjük a modellt… Barátaim gyártják a rakétákat, amik briliáns módon 3 mm-es depron lapokból készültek, s egy lépést hátrálva, már tökéletes hatást keltenek. A szárnyvégeken két kisebb, a szárnyak alatt nagyobbak. Ezekkel teljesen élethű a modell! A dekorációt a festékboltokban kapható, diszperzit típusú festékek Aquacolor színező pasztájával festem. Az orosz vadászgép, mint eredetiben is sokszor, sárga lesz, piros orral, kék kabinnal. A rakéták orra is piros, fekete alkoholos filctoll csíkokkal. Az igazi oroszos külsőt a csillagok és az oldalszámok adják meg. Szintén alkoholos filctollal húztam ki az oldalkormányok, csűrők, ás a turbina kiömlőnyílás körvonalait. Ezt tanácsos még lap állapotban elvégezni, mert összeállítva már kissé körülményes a rajzolás. A modell a mérlegen 460 grammot nyom. Felülről, oldalról ránézve, pedig szinte tökéletes az illúzió! Egyedül az alján látszanak az alkatrészek, kábelek.

Nyakunkon az ősz, a maga szeleivel. Egy alkalmas pillanatot kell kivárni a berepüléshez. Amikor a szellő se rezdül. Október 21-én, egy közelgő hidegfront előtt sikerül három startot repülni a modellel. Az első eldobáshoz mindenképp érdemes segítséget igénybe venni. Start után mindössze 3 „riccenést” kell a magassági trimmen húzni, és a Szu-27 magától repül. A beállított kis kormánykitéréseknek köszönhetően egy cseppet sem ideges, végtelenül nyugodtan szeli a levegőt. A látvány szinte tökéletes, egy orosz vadász húz át előttünk, teljes fegyverzetben! Egyedül a fülsértő dübörgés marad el mögötte… Teljes gázon igen fürge, megcáfolva minden eddigi aerodinamikai tapasztalatomat. Itt leginkább a lekerekítetlen belépő élekre gondolok… Ijesztő mértékben hátranyilazott szárnya ellenére kis sebességgel, húzva is jól repülhető, nem akar leborulni. Megpróbálok függőlegesen is emelkedni vele, ám a kis átmérőjű légcsavar, és az oldalkormány hiánya miatt egy idő után kifordul. Viszont az orsó és amerikai forduló is jól repülhető vele. Leszálláskor kb. 30 fokos szögben volt túlhúzva a kilebegtetés előtt, ami azt eredményezte, hogy a modell szinte helyben szállt le. Ezt látva már azt is elhiszem, hogy a zsíros kenyér is tud repülni… J

Összegezve tehát: aki rövid idő alatt, kis költséggel, egyszerű elektronikával akar egy rendkívül lassú, és jóindulatú, strapabíró modellt építeni, az ne habozzon! Vágjon bele! – a depronba…! A modell tervrajzát megtalálhatjátok magazinunk mellékletében. Az építéshez technikai segítséget az érdeklődők flymen@freestart.hu email címen kérhetnek.

A berepülés után következik az első harci bevetés, a depron vadásszal és depron rakétáival csapást mérünk a feltételezett ellenség föld alatti bázisaira, a reptér sarkában található vakondtúrásokra… J Hmmm, de egy fórumtársam ki is igazított rögtön, a Szu-27 elfogóvadász…

Lapzárta után: szerkesztőinknek hála, egy számot csúszott a cikk. Így magam is megdöbbentem, mennyi komoly embert megfogott ez az egyszerű kis modell. Látván repüléseit, többen is megépítették több verzióban. Jómagam is építettem még egyet, mikroelektronikával. A felszálló súly így 170 (!) gramm alatt maradt. A kicsi Szu-27 repülési tesztjeinek a beköszöntött tél vetett véget, legalábbis, egyenlőre…

 

 

Hosszúság: 1080 mm
Fesztáv: 700 mm
Súly: 460 gramm
Kategória: parkflyer
Meghajtás típusa: háromfázisú, elektromos

 

A szükséges kiegészítőket a PACO modell bocsátotta rendelkezésemre: 2212/10 Welgard háromfázisú motor, 7x4-es légcsavar, 18-25 A szabályzó, 3 cellás Li-Po akku, 2 db 9 grammos szervó, minimum 4 csatornás vevő, és egy „V” vagy „delta mixet” tudó rádióadó.

 

Pozitívum: kis anyagköltséggel megépíthető, látványos, jól vezethető, strapabíró modell.
Negatívum: autó nélkül és viharos szélben kissé nehezen szállítható…

 

 

Kapcsolat: Flymen Webdesign: Attila