Repülőmodellezés

Egy (idehaza) feledésbe merült kategóriát szeretnék bemutatni, főleg a fiatalabb korosztálynak. A ’60-as évektől egészen ’90-ig sikerkategóriának számító, kifejezetten technikai sport akkoriban nagyon népszerű volt. Számos hazai és külföldi versenyen értek el sikereket magyar sportolók, és motorok. A MOKI (Modell Kísérleti Intézet) által fejlesztett TR szériájú motorok, minden versenyző számára hozzáférhetők voltak. Abban az időben a rádió távirányítás még kevesek kiváltsága volt, így nem csoda, hogy ezeken a versenyeken igen sokan indultak. A hazai motorgyártás, és az akkoriban viszonylag egyszerű faépítésű modellek, kiépített versenypályák miatt ezek a versenyek sok versenyzőt vonzottak. Az izgalmas versenyek emlékezetesek voltak versenyzőnek, nézőnek. A technika fejlődésével, azonban új szelek fújtak. A fát részben az üvegszálas héjszerkezetek váltották fel, az élvonalbeli motorok pedig megrendelésre, kis szériákban készülnek. Így csúcstechnika kevesek kiváltsága lett, és manapság már csak egy maroknyi fanatikus űzi ezt az igazán izgalmas sportot.

De kezdjük az alapfogalmakkal. Körrepülő modell: két acélhuzallal és egy vezetőfogantyúval vezérelt robbanómotoros modell. A FAI (Nemzetközi Repülőszövetség) minősítése alapján négy versenykategóriát különböztethetünk meg. F2A sebességi modellek, (Speed) F2B műrepülő modellek, F2C túra, (Team Racing) és a F2D Combat, (szalagvadász)

Ezek közül mi most az F2C túra kategóriát, közismertebb nevén a Team Racing-ot mutatjuk be. A FAI sportkódex rendkívül pontosan meghatározza a versenymodell paramétereit.

A motor

Maximális lökettérfogata 2,5 ccm lehet. Bár a versenyszabályzat nem tiltja, de ebben a kategóriában nem használnak izzógyertyás motorokat, csak hangtompító nélküli öngyulladásosokat. A résvezérlésű Diesel rendszerű motorban a robbanás az üzemanyag egyik különleges összetevője, az éter alacsony lobbanáspontja miatt jön létre. Kenőolaj, (ricinus vagy szintetikus) finomított petróleum, és éter a legfontosabb összetevői az üzemanyagnak, amit még teljesítménynövelő adalékokkal egészítenek ki. Az ilyen keverék illata szinte rabul ejti a modellezőket, nem úgy, mint asszonyaikat… A motor beszabályozása sem a megszokott: a hengerfej tetején lévő menetes csavarral állíthatjuk az ellendugattyút, vagyis tetszés szerint növelhetjük-csökkentetjük az égéstér méretét, vagyis a kompressziót. Természetesen minden sűrítési helyzethez más és más porlasztótű állás szükséges. A hőskorban az indulók a MOKI TR (4-9) szériájú motorokkal versenyezhettek. Később a versenymotor készítésében fantáziát látó osztrák Bugl kezdett először a piacra versenyképes motorokat gyártani. Ezt követte később az amerikai Nelson. Manapság az orosz Mazniac és Suraiev motorok érik el a legjobb eredményeket a versenyeken.

A légcsavar

A légcsavar alakítja át a motorteljesítményt húzóerővé: egy ilyen kihegyezett kategóriában ritkán használnak bolti alkatrészeket. Így a légcsavarok is általában saját készítésűek. Az üvegszál és karbon erősítésű műanyag légcsavarok egyedi műremekek. Egy motorhoz általában egy sor légcsavar készül, ezek hatásfokát próbapadon mérik. A megfelelő légcsavar kiválasztása taktikai döntés, egy verseny kimenetele is függhet tőle

A modell:

Meg van határozva a kipufogónyílás maximális területe a modellen, és az üzemanyagtartály mérete. Csak egy tartály alkalmazható, aminek maximális térfogata 7 köbcenti… A motort leállító berendezéssel kell felszerelni, hogy azt a pilóta leállíthassa, az üzemanyag kifogyása előtt. A modell hordfelületének minimum 12 négyzetdeciméternek kell lennie. A maximális teljes súly 500 gramm lehet. A modellnek repülőgépszerűen kell kinéznie, a motornak és a kipufogónak rejtve kell lennie. A modellbe egy élethű pilótafejet kell építeni, meghatározott méretekkel, (20x14x14 mm) úgy, hogy az előre kilásson a kabinból… Itt, a pilótabábu helyénél, a modell törzskeresztmetszete is meg van határozva: nem lehet kisebb 100x 50 mm-nél. A gépre futóművet kell szerelni, és a kerék mérete is adott, minimum 25 mm átmérőjű. A huzalok átmérője 0,3 mm, hosszúsága, vagyis a repülési kör sugara 15,92 méter. Ezt a modell hossztengelyétől a vezetőfogantyú tengelyéig mérik. Ez így első olvasatra is sok, és ráadásul a verseny előtt biztosítani kell, hogy a modell paramétereit a verseny rendezősége megmérhesse. Hát bizony, ez kőkemény műszaki feladvány, és ekkor még nem tudjuk mi vár ránk, kint a pályán.

A pálya:

Négy koncentrikus körből áll. 19,6 méter sugarú a külső, repülési kör, amit a mechanikusok használnak. Ez hat 60 fokos szektorra van felosztva. Minden szektornál egy méter hosszú szerviz területet jelölnek ki. Itt tankolják, indítják, és szerelik a modelleket. A biztonsági kör 19,1 méter sugarú, amelyen túl már a mechanikus sem nyúlhat be a modellért. A központi kör három méter sugarú, ezt a pilóták használják, ennek közepét egy harminc cm-es fehér folttal jelölik. A belső kör a neve annak a két méter sugarú körnek, amiben a pilóták vezetés közben tartózkodnak.

A verseny:

A Team Racing egy olyan verseny, amelyen az előfutamokat elődöntők, majd döntő követi. Három különlegesen épített modell repül egyszerre, ugyanabban a körben, mindegyikkel egy csapat versenyez, amely pilótából és mechanikusból áll. Tehát három pilóta, Három mechanikus, három modellel. Az előfutamok és az elődöntők száz körből állnak, ami tíz km-nek felel meg. A döntő kétszáz körös, ami húsz km-t tesz ki. A verseny alatt a pilóták a kör középpontjában maradnak, egyetlen feladatuk a modellek irányítása. A mechanikusok a repülési körön kívül helyezkednek el. Feladatuk a motor indítása, beszabályozása, tankolása. Nekik egy erős védősisakot is viselniük kell, a balesetek elkerülése végett.

Minden csapathoz három időmérőt jelölnek ki. Feladatuk az időmérés és a körszámlálás. Először kilencven másodperces motormelegítés következik. Harminc másodpercet adnak a végső felkészülésre, (tankolás) az utolsó öt másodpercet visszaszámlálással jelzik. Ekkor a mechanikusoknak felegyenesedve kell a modelljük mellett állni, a pilótáknak pedig a központi kör szélén kell guggolni, a vezetőfogantyút alacsonyan tartva, a másik kezükkel pedig a talajt érintve. A startjelre, ami általában egy pisztolylövés, indul a verseny! A mechanikusok csak kézzel indíthatják a motorokat.

Innét nagyon felgyorsulnak az események! A modellek elképesztő sebességgel a levegőbe emelkednek. Alig egy kör alatt elérik a maximális 200-230 km-es sebességet. Itt kerül előtérbe a súly, a könnyebb modellek hamarabb gyorsulnak fel. A mérges darázzsá vált gépeket csak az előírt két-három méteres magasságban szabad vezetni. Előzni, csak a másik modell felett szabad maximum hat méteres magasságban. Az alulról történő előzés tilos, kizárás jár érte. Gép, gép ellen, pilóta, pilóta ellen küzd! Mert a Team Racing, egy rendkívüli fizikai erőpróba is. A kétszáz km-es sebességet meghaladó modelleket körbe-körbe vezetni, a többi résztvevőre figyelni, a szabályokat betartani nem kis felkészültséget kívánó kihívás. Természetesen elszédülnünk sem szabad… J A centrifugális erő miatt a harminc-negyvendekás modellek több kilót meghaladó húzóerőt fejtenek ki a vezetőfogantyún keresztül a pilótára. Ráadásul a fogantyút a mellközép előtt kell tartani, a kart kinyújtani csak előzéskor és leszálláskor szabad!

Fogynak a körök, és az üzemanyag. A hét köbcenti üzemanyag, a motor beállításától függően 25-35 kör megtételére elég. Így tehát, le kell szállnunk tankolni… Ez a művelet sem mindennapi: A pilóta a mechanikus jelzésére, (hang vagy kar) leállítja a motort. Ebben egy ötletes szerkezet segít, ami a kormány egy pillanatra történő nagy kitérítésekor, elzárja az üzemanyag útját. Erre azért van szükség, mert a kiürülő tank sokszor megtréfálná a motort, amely a teljes kifogyás előtt akadozva, nem a maximális teljesítményt leadva járna, ezzel tetemes időhátrányt okozna. A leállítás után a szabályok szerint még két kört repülhet a modell, de általában egy körön belül a földön van. A mechanikus védőkesztyűbe bújtatott kézzel elkapja a szárnyat! Igen, és a szárny elviseli ezt a hihetetlen lassulást vagy inkább ütést 60-70 Km-ről nullára. A külső félszárny szerkezete erősebbre van építve, hogy képes legyen minderre. A tankolás pillanatok tört része alatt történik, egy túlnyomásos tartályból, egy szelepen keresztül, ami a mechanikus karjára van erősítve. Szerencsés esetben egy rántás a légcsavaron, és az újra életre kelt motor feltépi a betonról a modellt, amely a többi közé beállva a körbe, folytatja a versenyt. Előfordulhat, hogy állítani kell a porlasztótűn, vagy a motor kompresszióját szabályozó ellendugattyún. Ez természetesen időveszteséget jelent, éppúgy, mint a lemelegedett, nehezen újrainduló motor. Egy száz körös futamot jó beállításokkal meg lehet úszni két leszállással. A stopper kíméletlenül ketyeg, és itt, ebben a kategóriában az idő a legnagyobb ellenfél.

A száz kör lerepülése és a többszöri fel-leszállás alatt történhetnek kisebb nagyobb balesetek is. A start pillanatában a pilótának rendkívüli módon érezni kell azt a pillanatot, amikor a mechanikusa elengedi a modellt. Egy villanásnyi késlekedés, a vezetőhuzal belazulását eredményezheti, ami a kontroll elvesztését jelenti. Az ilyen pilóta nélkülivé vált modellek ijesztő módon rendszerint a kör közepe felé indulnak meg. A fel-leszállások, előzések sem veszélytelenek. Egymásba akadhatnak a huzalok, ami látványos balett mozgásokat okoz bent a körben. Ilyenkor a pilóták a külső szemlélők számára igen mókás, akrobatikus mozdulatokat végeznek, de valójában „élethalál” harc folyik a modellek megmentéséért, ami sok esetben sajnos nem sikerül. Eközben a bírók is minden részletre figyelnek, és büntetnek. A futam az utolsó levegőben lévő modell leszállásával fejeződik be. Az előfutamok és az elődöntő után három páros marad a végső megmérettetésre. Következik a döntő, más néven finálé. Ez kétszáz körös, itt dől el, ki a legjobb.

A számok tükrében: 2007-ben a legjobb idő 3,002 másodperc volt, 300 gramm körüli a menő modell súlya, a modellek sebessége 220-230 km, ekkor a motorok 30 Ezer percenkénti fordulattal dolgoznak. Motor árak: 400-800 €. Modell árak: 600-800 €.

A cikk létrejöttéhez jelentős segítséget nyújtott Lerf Lehel és Zaják Sándor, ötszörös Országos Bajnok, és háromszoros Vár Kupa győztes Team Racing páros. Köszönet a szakmai segítségért, és a fotókon bemutatott motorok, modellek közrebocsátásáért.