Repülőmodellezés

Úgy tűnik, most már bizonyos, hogy a modellezés mindenki által könnyen elérhető hobbi lett. Nem is olyan rég, csak sóvárogtunk egy hatalmas külföldi modellboltok dugig rakott polcai előtt. Diszkréten elfordulva számolgattuk, hogy dugi valutánkból, futja-e még egy szervóra! Nos, uraim, határozottan állíthatom, hogy ez a világ örökre eltűnt, a vasfüggönnyel egyetemben. Az új idők kedveznek a technikai sportok szerelmeseinek, így nekünk modellezőknek is. Minden, ami technika, egyre olcsóbb. Hála a távol keletről jövő „veszedelemnek”. Az eleinte sokat szapult minőség is sokat javult. A kis mosolygós üzletemberek rájöttek, hogy csak a jó dolgokat lehet eladni. A pár éve még sokat emlegetett, cifrázott „kínai” jelző ma már nem mindig negatív jelző. De nem csak kínai gyártók jelentek meg a modellpiacon. Tajvani, vietnami kollégáik is itt nyomulnak, s ontják, a szerintem egyre jobb minőségű termékeiket. De ne is menjünk ilyen messzire a világban, hisz elég csak ide, a szomszédba átnézni. Virágzik a szlovák, a cseh, modellipar, akik az osztrák és a német sógor árnyékában is igen sokra vitték. Már-már megfogalmazódik bennem egy kérdés, de nem merem feltenni, még magamnak sem, hát még az országunknak…

Ezeken a dolgokon tűnődve lépek be Budapest jelenleg legnagyobb alapterületű modellező üzletébe. A Modell Hungária 270 négyzetméteren kínál mindent, ami szem szájnak ingere. Autó, hajó, helikopter, és repülő minden mennyiségben, a szükséges kiegészítőkkel. Vendéglátóm Szeri András ügyvezető, „a mindenki Szeri Bandija”. Büszkén vezet körbe jelentős belmagassággal is bíró üzletben. Pár percnyi ámuldozás után jövetelem céljára terelődik a beszélgetés. Milyen modellt vinnél tesztelésre? –kérdi Bandi. Tél lévén nem rajongok a robbanós lehetőségért, így inkább valami elektromost nézzünk. Több lehetőség után végül is, egy Mustang dobozánál kötünk ki. Egy kicsit szabódva teszem fel a dobozt a pultra, vajon mit tudnék írni egy újabb, persze más méretű és más gyártótól származó Mustangról?

Az építődoboz és kiegészítők vizsgálata

A Vietnami gyártmányú modellt a klubban kicsomagolva, jó szokásomhoz híven először alaposan szemrevételeztem. Az elmúlt évek „banános ládáihoz” képest láthatóan sokat fejlődött a technológia: már minden jó minőségű anyagból lézervágott, és hajszálpontosan passzol. Más modellek összeépítési tapasztalataival összevetve, azért itt is szembetűntek a hasonlóságok. A több helyen felhólyagosodott fólia elsőre riasztó, de ezt egy pár perces munkával, és egy állítható hőfokszabályozós vasalóval helyrehozhatjuk. Sajnos a műanyag kiegészítők, kormányemelők, csavarok, tolórúdvégek elnagyoltak, csúnyák. Ha az ember igazán szépet akar építeni, ezeket érdemes apróbbra, szebbre és tartósabbakra cserélni. A tolórúdvég villát különösen. A modell éke, a hatalmas méretű, és teljesen élethű fémből készült orrkúp. Hozzá hasonló kivitelűt még elektromos modellen nem is láttam. Sajnos, a hozzá tartozó légcsavar adapter belső átmérője 5 mm, a motor 4 mm tengelyével szemben. Itt valami trükköt kell majd kieszelni. Apropó motor: RAY C3548/05 külsőre igen tetszetős, a cseh Pelikan cég új fejlesztésű darabja. De egy ilyen teljesítményhez, méretezhették volna akár 5 milliméteresre is a tengelyét. A modell további alkatrészeit megvizsgálva. Látható, hogy a rétegelt lemez, balazafa konstrukció ellenére sincs kivitelezhetetlen forma. A rendkívül szép formájú törzs, és annak kiegészítői majdnem-mind faépítésűek. Külön kiemelném jellegzetes felülnézetű szárnyat, valamint az olajhűtő imitációt, ami igen bonyolult idom. A kabintetőt, (hála az Úrnak) nem kell külön kivágni, mint más modellek esetében, szerencsére fel van ragasztva. Ez egy igen macerás és időrabló művelet lenne, az összeépítésben járatlanoknak sokszor kétséges végkifejlettel. A kabinban műszerfal, mögötte pilótabábu. Ez utóbbit azért meg kell szólnom, mert a Mustang korában, a második világháború idején még nem hordtak ilyen sisakot, és napellenzőt a pilóták. A repülőgép borítása igyekszik a katonai jelleget megőrizni. De a fényes szürke felületek, nem igazán kedveznek a láthatóságnak. A jellegzetes, szövetséges gépeket felismerni hivatott fekete-fehér csíkozás valamit enyhít ezen. Az amerikai felségjeleket, és a dekorációt magunknak kell felragasztani. A gép orrburkolata üvegszálas műanyag. A törzs első részén, a motorágy alatt kapott helyet, az akkut rögzítő panel, két előre szerelt tépőzáras hevederrel. A motorágyat nekünk kell összeállítani, miután a beszerelendő motor felerősítő furatait kifúrtuk.

Az építés

Az összeállítás további menete egyszerű: a két szárny félben kivágjuk a szervók, futószár helyét, majd becsavarozzuk őket. Miután a kormányemelők a helyükre kerülnek, beállítjuk a tolórudakat. A két szárny felet egy alumínium cső illeszti össze, és tölti be a főtartó szerepét. A két szárnyat összeragasztjuk, és már csak az olajhűtő imitáció felerősítését kell elvégeznünk. A szárny elkészülte után a törzsbe csavarozzuk az oldal és a magassági kormány szervókat. A tolórudak befűzése előtt felragasztjuk a vezérsíkokat, ügyelve a szárnnyal való párhuzamosságra. Helyére kerül a kormányozható farok futó is. A kormánymozgatások beállítása után már csak az erőforrás beszerelése van hátra. Az törzsorr rész különösen tetszetős, leginkább a jó helyre kitalált akku panel fogott meg. Egyedül az akku előrecsúszását kell meggátolnunk, mert erre a gyártók nem gondoltak. A tépőzáras hevederben, bármennyire is jól húzzuk meg azt, elmozdulhat az akku. Én a panel elejére ragasztott, fa határolóval oldottam meg ezt. Az orrburkolaton beáramló levegő, pont azt hűti majd, amit kell. A motor becsavarozása után a feszültségszabályzót rögzítem műanyag pánttal, majd négy csavarral helyére kerül az orrburkolat. Ekkor már csak az orrkúp felerősítése van hátra. Mint fentebb már említettem, itt némi „trükkre” van szükség. Egy kívül öt, belül négymilliméteres csőre van szükségem… Ez azt jelenti, hogy a falvastagsága 0,5 mm! De muszáj egy ilyen persely alkalmazása, a méretkülönbségek miatt. A szerencse kegyeibe fogad, a megoldás mindenes dobozom alján lapul, egy ilyen méretekkel megáldott szegecs formájában… Itt azért erősen hangsúlyoznám, hogy más egyéb barkács megoldások, tixo, szigetelőszalag kerülendők, mert ez a motor mégiscsak két kilót húz… Egy vevő (Jeti REX7) is kerül a modellbe, majd rádió beállítások következnek. A törzs a szárnnyal két pozicionáló stifttel és két 6 milliméteres műanyag csavarral csatlakozik. Itt ismét szurkálódnék egy kicsit. Az imitált olajhűtő alján lévő két lyukon kell becsavarni a csavarokat, de így semmit nem látni. Elemlámpa kell ahhoz, hogy fényes nappal meglássuk, merre áll a slicc a csavar fején. Ez egy eléggé szerencsétlen megoldás. A modell egyben is könnyen elfér egy kisebb kocsi utasterében, így elkerülhetjük az állandó össze és szétszerelést. Az építés koronája a dekoráció. Egy kicsit kedvemet szegi, meg az időmet rabolja, hogy minden egyes kis matricát nekünk kell kivágni… A modell végre elkészült, itt áll előttem az asztalon. Nem győzőm forgatni, nézegetni, igen szépen sikerült darab! Súlypontellenőrzés következik: A gyári kiegészítőkkel a modell súlypontja az előírt helyre esik! Végezetül a mérlegelésnél a Mustang 1975 grammot nyom. Ez sem rossz, a gyári 2200-2600 grammos ajánláshoz képest!

A tesztrepülés

Az ablakon kitekintve viszont minden optimizmusom elszáll. Kint tombol a tél, most épp havas eső esik. Valamikor be kellene repülni a gépet, s megvizsgálni a repülő tulajdonságait. De ez már nem rajtam, hanem a Tél tábornokon, és a még ennél is nagyobb hatalommal rendelkező szerkesztőkön múlik… J

A füves repterek ilyenkor hó bordásak, nehéz róluk felszállni. Marad a „titkos” betonos reptér, egy még nem beépített ipari park széles aszfaltcsíkja. Itt már elolvadt a hó, és a szélirány is kedvez. Egyedül a szürkés égbolt, és az út szélén sorakozó szürke lámpaoszlopok adnak aggodalomra okot. Szürke égen szürke modell, szürke lámpaoszlopok között… A betonon pár méteren belül a levegőben vagyok a Mustanggal. Trimmelni alig kell, egy-két „riccenést” A modell kezes, repülése legjobban egy műrepülő modelléhez hasonló. A kis sebességet nem szereti, ilyenkor kissé billegős. A bukfencet kellő sebességgel szépen hajtja végre. Szinte minden alapfigurát megpróbálok vele. Szép lassan orsózik, de ez csak kormánykitérés beállítás kérdése. Így elsőre, érthető módon nem állítottam túl nagy % értékeket. Nehogy megbokrosodjon a ló, akarom mondani Mustang… J

A becsült akkuidő felénél elkezdem a bejöveteleket gyakorolni, az új és ismeretlen modellel. Nagyot siklik, levett gázzal, messziről kell bejönni. Meresztgetem a szemem a szürkeségben. Ilyenkor szemből, a legkisebb keresztmetszet látszik a gépből. Hasznos lehetne egy rikító sárga csík a belépő élre… Egy két túl gyors bejövetelt követően kezdek ráérezni az optimális leszállósebességre. Semmiképp sem akarom azonban túlságosan „elkoptatni” a kincset érő sebességet, mert ez könnyen végzetes lehet. De egy jól sikerült kilebegtetés után sem könnyű megállni egy fék nélküli modellel a betonon… Gondolataim a szárnyba épített futóbak körül járnak, amikor a modell földet ér. Igen, ennek és az ilyen futómű megoldású modelleknek ez a gyengéje. A szárny könnyű szerkezetébe nehéz egy helyesen méretezett, sokszor nagy erőhatásokat is elviselő elemet beépíteni. A betonon guruló modellt szinte az utolsó pillanatig irányban kell tartani az oldalkormánnyal.

Az első sikeres repülésen felbuzdulva máris újabbat tervezek. Hó ide, hó oda, ismerek egy csendes, Pestkörnyéki repteret, ahol mindig akad egy csík, ahol fel lehet szállni egy ilyen modellel. Némi autózás után újabb start következik, most már vakító hóban. Az első benyomásom az, hogy a hóban jobban látszik a szürke gép… De ez csak a földközelben van így, fentebb a szürkeség ugyanaz. Jó érzés, hogy nem kell az oszlopokra figyelnem, jobban elengedhetem magam. Bevallom, hogy a leglátványosabb az ilyen makett jellegű modellekkel az áthúzás, vagy átstartolás. Ilyenkor magunk előtt láthatjuk modellünk, és az élményhez még a kissé távolabb lenyűgözött nagy repülőgépek is hozzátesznek egy csipetnyit. A látványt, mint azt már egyszer egy korábbi cikkemben is leírtam, egyedül a „kint lévő” futó rontja el. Mert ezek a gépek sohasem repültek kiengedett futóművel, csak a le és felszállás alkalmával. Mi több a repülés közben kiengedett futó a megadás egyezményes jele volt. Egy akkuidő önfeledt játék a jutalmam a három napos összeépítésért. A leszállás némi szerencsével sikerül is arra a sávra, ahol a hó rendesen le van járva. Rosszabb terepviszonyok esetén szerelhetünk nagyobb átmérőjű kereket a Mustangra.

Tapasztalatok

Összegezve a modellel kapcsolatos tapasztalatokat: az összeépítés minden bosszúságtól mentesen, játszi könnyedséggel ment. A elkészült modell szép formájú, valóban élethű repülőgép. A gyári kiegészítőkkel szerelve tökéletesen súlypontban van, repülése az ilyen jellegű modelleknek megfelelő. A hagyományos F3A jellegű műrepülésre alkalmas, bár az oldalkormánya egy kicsit lehetne nagyobb. Ez főleg a fel és leszállásoknál való iránytartásnál érződik. De a makett, az makett. Vagyis élethűségre törekszik. A modellt repítő pilóta fejében legfeljebb a fa héjszerkezet gyenge pontjai járhatnak, a jó öreg anyaföldhöz közelítvén. De ha akad ács a családban, akkor ez sem lehet igazán probléma… J

Hossz: 1180 mm

Fesztáv: 1370 mm

Felszálló súly: 2200-2600 gramm (a tesztelt modellnél 1975 gramm)

Kategória: Semi Scale

Motor: RAY C3548/05 (Combo set 40 A RAY szabályzóval. (Pelikan)

Szervók 4 db Zebra ZS-S1113, 2 db 20 cm-es hosszabbító kábellel

Vevő: Jeti REX7

Gyártó: PHOENIX MODEL Vietnam

Forgalmazó: Modell Hungária

Ára:

Design: 99 %
Strapabíróság: 75 %
Repülési tulajdonságok: 80 %
Anyagminőség: 90 %
Szerelhetőség: 90%
Kiegészítők: 75%
Ár/érték arány: %

Szükséges kiegészítők: minimum, 2 kg húzóerejű háromfázisú elektromotor, 40-60 A szabályzó, légcsavar, 4 db normál méretű szervó, 2 db hosszabbító kábel, 4-6 csatornás vevő, 2200- 3000 mA Li-Po akku, minimum 4 csatornás rádióadó.

Mellette: nagyon szép, dekoratív modell, az élethű gépek kedvellőinek telitalálat. Az előre felragasztott kabintető nagyon nagy előrelépés! Ha kiszámolnám, hogy mennyit kellene lomb fűrészelnem, mire egy ilyet összehoznék…

Ellene: A fa szerkezet gyenge pontjai, (futó) illetve a felhólyagosodó fóliaborítás