Egy új korszak kezdete
Gyerekként rajongva figyeltem az akkori sasokat szárnyalni. Nyilas, Telek, Kopunovics, Kuntics, Lisztes Hajdú és még sorolhatnám azok nevét, akik a 95/96os idényben megdobogtatták a zöld fehér szurkolók, és valószínű sok magyar ember szívét, amikor kijutottak a BL csoportkörébe.
Nos én azóta felnőttem, elvégeztem az edzői tanfolyamot, majd kisebb csapatok irányítása után felkértek, hogy álljak a Ferencváros élére, és hozzam fel a gárdát újra.
Mivel a klub anyagi helyzete az angol bfektetőnek hála rendbejönni látszik, elvállaltam. Ugyan tudtam nem lesz könnyű feladat, egyből belevetettem a munkába magam.
Első dolgaim között megismerkedtem a játékosokkal, felmértem a tudásukat, majd verbuváltam egy tisztességes edzői stábot magam mellé. Ezekután játékosfigyelőket alkalmaztam, akiket egyből el is kültem, főként kelet európai irányba.
Első idényünk rendkívül nyögősre sikerült, sajnos a jó szereplés is elmaradt, egyszerűen gólképtelennek bizonyultak a csatárok, akik persze fogadkoztak, hogy csak a furcsa és új játékstílus miatt van ez így. Talán ennek is köszönhetően a vezetőség bizalmat szavazott amellett, hogy nem sikerült a feljutás az NB1-be.
A bjnokság végére sok tehetséges ifi anyagával tért vissza Pintér Zoli megfigyelőm, így csatlakozott a nyáron 8 játékos a klubhoz, leginkább fiatalok.
Közülük 3-an a következő idény meghatározó játékosaivá váltak, és mint szélvihar, úgy söpörtünk keresztül az NB2-n. Erre az évre a tavaly fogadkozó Kamaté, és a Debrecenben mellőzött Dudu, illetve a csapathoz frissen igazolt Sitku is megtalálta azt a bizonyos góllövő cipőt.
Eljött hát a 3. idény, a vezetőség pedig látta, hogy bízhatnak bennem, kezd beérni a munkám gyümölcse.Közben persze a megfigyelőim folyamatos munkában kutatták a fiatalokat, így a nem túl sok átigazolási pénzből lassan de folyamatosan csatlakoztak a klubhoz a jobbnál jobb cseh, szlovák és horvát tehetségek.
Ennek az évnek úgy vágtunk neki hogy nagyot kell durrantani. A vezetőség év eleji gyűlésén mindenki meglepetésére azt állítottam, hogy nemzetközi kupaszereplést érő helyen futunk be a végén.Remekül ment az év, az új játékosok kulcsfontosságú emberekké nőtték ki magukat, a csatárok megőrizték a góllövési képességüket is, a védelem beton lábakon állt, így a végére behúztuk a bajnoki címet, nem kis meglepetésre. Ezzel párhuzamosan a Ligakupában a negyeddöntőig, a magyar kupában pedig a döntőig meneteltünk.
E kettő elvesztése talán az én hibám, ugyanis év közben megváltam hűséges asszisztensemtől, Csatótól, és egyik orosz megbecsült ex kollégámat kértem fel erre a posztra. Sajnos e lépésem óta kisebb széthúzást érzek a csaatnál, remélem mielőbb orvosolni tudom.
Most a fiúk a jól megérdemelt pihenésüket töltik, én viszont megyek, mert jövőre vár a BL, ahol szretnék a nagy példaképek fölé nőni!
Nos én azóta felnőttem, elvégeztem az edzői tanfolyamot, majd kisebb csapatok irányítása után felkértek, hogy álljak a Ferencváros élére, és hozzam fel a gárdát újra.
Mivel a klub anyagi helyzete az angol bfektetőnek hála rendbejönni látszik, elvállaltam. Ugyan tudtam nem lesz könnyű feladat, egyből belevetettem a munkába magam.
Első dolgaim között megismerkedtem a játékosokkal, felmértem a tudásukat, majd verbuváltam egy tisztességes edzői stábot magam mellé. Ezekután játékosfigyelőket alkalmaztam, akiket egyből el is kültem, főként kelet európai irányba.
Első idényünk rendkívül nyögősre sikerült, sajnos a jó szereplés is elmaradt, egyszerűen gólképtelennek bizonyultak a csatárok, akik persze fogadkoztak, hogy csak a furcsa és új játékstílus miatt van ez így. Talán ennek is köszönhetően a vezetőség bizalmat szavazott amellett, hogy nem sikerült a feljutás az NB1-be.
A bjnokság végére sok tehetséges ifi anyagával tért vissza Pintér Zoli megfigyelőm, így csatlakozott a nyáron 8 játékos a klubhoz, leginkább fiatalok.
Közülük 3-an a következő idény meghatározó játékosaivá váltak, és mint szélvihar, úgy söpörtünk keresztül az NB2-n. Erre az évre a tavaly fogadkozó Kamaté, és a Debrecenben mellőzött Dudu, illetve a csapathoz frissen igazolt Sitku is megtalálta azt a bizonyos góllövő cipőt.
Eljött hát a 3. idény, a vezetőség pedig látta, hogy bízhatnak bennem, kezd beérni a munkám gyümölcse.Közben persze a megfigyelőim folyamatos munkában kutatták a fiatalokat, így a nem túl sok átigazolási pénzből lassan de folyamatosan csatlakoztak a klubhoz a jobbnál jobb cseh, szlovák és horvát tehetségek.
Ennek az évnek úgy vágtunk neki hogy nagyot kell durrantani. A vezetőség év eleji gyűlésén mindenki meglepetésére azt állítottam, hogy nemzetközi kupaszereplést érő helyen futunk be a végén.Remekül ment az év, az új játékosok kulcsfontosságú emberekké nőtték ki magukat, a csatárok megőrizték a góllövési képességüket is, a védelem beton lábakon állt, így a végére behúztuk a bajnoki címet, nem kis meglepetésre. Ezzel párhuzamosan a Ligakupában a negyeddöntőig, a magyar kupában pedig a döntőig meneteltünk.
E kettő elvesztése talán az én hibám, ugyanis év közben megváltam hűséges asszisztensemtől, Csatótól, és egyik orosz megbecsült ex kollégámat kértem fel erre a posztra. Sajnos e lépésem óta kisebb széthúzást érzek a csaatnál, remélem mielőbb orvosolni tudom.
Most a fiúk a jól megérdemelt pihenésüket töltik, én viszont megyek, mert jövőre vár a BL, ahol szretnék a nagy példaképek fölé nőni!
Wednesday 03 December 2008 - 02:33:00
Hozzászólások...
Fabio Capello:
Szép írás, pazar eredmények, csak így tovább 
Wednesday 03 December 2008 - 10:47:53
asafderg:
Gratulálok!
Helyére került a bajnoki cím.
Helyére került a bajnoki cím.
Wednesday 03 December 2008 - 14:33:23
daneee:
Grat! Azt hizsem majd én is elkezdem megint, ha már így beindult
Wednesday 03 December 2008 - 20:28:54
Hozzászólás írása
Csak bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást.
