Bemutatkozás - Kiss-Kovács Fanni
Több, mint 15 éve élem a napjaimat lovak közelében.Egész életemben jelen volt a lovak iránti mély tisztelet és szeretet, emellett minden körülmény között kitartottam.
Nem meglepő módon ennek jegyében választottam meg egyetemi tanulmányaimat is; 2013 decemberében sikeresen abszolváltam az állattenyésztő mérnökként a Szent István Egyetemen, valamint ebben az évben sikeres sportedzői vizsgát tettem lovassportból.
Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen viszonylag fiatalon belecsöppentem a lovaséletbe.
Az első évek lovasiskolái után volt lehetőségem kipróbálni magamat versenyen kívül telivérek és ügetők nyergében a Kincsem Parkban, majd számos magánistállóban felkértek pályáról lejött lovak átlovaglására.
Lehetőségem nyílt Mongóliában egyik nyáron lovagolni és közelebbről megismerkedni a nemzeti kincsként számon tartott, szívós, kemény lovakkal.
Belekóstoltam a modern idomítás alapjaiba a díjlovagláson keresztül, lehetőségem nyílt M és L osztályban versenyző lovakon is lovagolni, ezután pedig a díjugratás irányelvei szerint képeztem edzői segítséggel akkori saját csikómat.
Rengeteg lóval ismerkedtem meg ezidő alatt, rengeteg tapasztalatot, élményt és tudást magamba szívva.
Sok utcába betévedtem, de egyiket sem éreztem magaménak, így tovább folytattam a keresgélést, míg rá nem találtam az akademista lókiképzés útjára.
Csodálattal töltött el az a harmónia és magasszintű feladatvégrehajtás, amit a külföldi mesterek videóiban láttam.
Szimpatikus volt, hogy számos képzett ló rendkívül magas életkort megérve, aktívan dolgozik kiképzőjével olyan elengedettséggel és lazasággal, fiatal lovakat megszégyenítő kondícióban, melyet előtte ilyen szinten elképzelhetetlennek tartottam.
Ekkor éreztem igazán, hogy megtaláltam az utamat, amin érdemes elindulni.
Az úthoz megjött a ló is, ekkor került hozzám az akkor 10 éves andalúz kancám, Almendra.
Kiképzésével új fejezet indult az életemben, hiszen eddigi legnehezebb esetem lett a saját lovam.
Napi szinten állított komoly kihívások elé hiperszenzitivitása és előéletéből adódó megoldandó problémák, melyek mind fizikailag mind lelkiekben megnyilvánultak.
Ekkor értettem meg igazán, hogy milyen mély is lehet egy lóval az ember kapcsolata, hogy milyen mélységekig hathat a kiképzés menetére a lovasa lelki állapota.
Munkásságunkat az utóbbi 3 évben hétvégi kurzus keretében két Academic Art of Riding mesternek mutathattam be (Sabine Oettel és Christofer Dahlgren).
Mindkét mestertől pozitív visszajelzést és iránymutatást kaptam, valamint megerősítést, hogy jó az irány, amelyen elindultam és haladok.
A szakmai tudásfejlesztést elengedhetetlennek tartom, ezért igyekszem mind hazai mind külföldi szervezésben akademista mesterek kurzusain részt venni mint néző és mint résztvevő.
Számomra a ló képzése túlmutat a fizikális síkon. Belső, lelki utazás, mely önmagunk ismerete és kontrollálása nélkül lehetetlen küldetés.
A ló folyton a harmóniát és a nyugalmat keresi, így hiszem, hogy az embernek csak akkor válhat lova a részévé, akkor alakulhat ki a tökéletes egység, ha képes ezt a vele való foglalkozás minden pillanatában megadni és jelen lenni.
Tanítványaimnak az óráinkon nemcsak a megfelelő és pontos segítségadásokat tanítom, hanem nagy hangsúlyt fektetek a ló és lovasa közti kommunikációra, valamint a köztük lévő kapcsolat mélyítésére és tisztaságára.
A célom, hogy ló és lovas együtt érezze jól magát és hosszú évekig boldog társai legyenek egymásnak.