,,Igazi boldogságélmény volt, ami azóta sem múlt el."
Fodor Annamária, aki olyan „fodorancsis”, színész, bábművész, jelmeztervező és tanáregy személyben. Akár bolondos lány, akár drámai hősnő, mindig süt belőle az energia,mert egyszerűen csak élvezi, amit csinál.
Mindenki Ancsiként emleget téged.
Többször mondták már, hogy olyan „fodorancsis” vagyok, de a szemeim előtt egy egész más kép jelenik meg a név hallatán. Egy teltebb formájú hölgy.
Különös, hogy nem saját magad jut eszedbe ilyenkor.
Pedig az önazonosságom rendben van, szeretem magam. Egyébként az Annamáriát a két nagymamám neve adja ki.
Ha már a furcsaságoknál tartunk, hogy kerültél báb tagozatra?
Élő szereplő voltam egy bábos családnál, aztán egy sikertelen színművészetis felvételi után fél évet jártam a Bábszínház stúdiójába és megfertőzött a dolog. A színészmesterség mellett bábkészítést, jelmeztervezést is tanultunk. Az évfolyamunkból mindenki többféle dologgal foglalkozik párhuzamosan, ahogy én is. Tudtam, hogy nem vagyok arra való, hogy a paraván mögött elbújva játsszak.
Nagyon is látható vagy. Az Andrássyn ülve öt percenként zavarják meg a stúdiós növendékeid az interjút. :)
Mindent, amit egyébként kreativitásban és önmegvalósításban nem tudok kiélni, velük pótolhatom. Sokat gyakorlunk, készülünk, próbálunk a vizsgákra.
A tanítás mellett jelmezeket is tervezel.
Pelsőczy Rékával dolgozunk most Győrben Parti Nagy Lajostól a Pecsenyehattyú jelmezein, tavaly pedig a stúdiósok vizsgáihoz készítettem ruhákat. Épp egy nagyon jó próbaidőszakban vagyok, áprilisban mutatjuk be az Erdőt, ahol más oldalamat kell előkaparni. Nem a szokásos naivát, a bolond lányt, aki fura hangon beszél. Bajszos, kemény, katonás nőt játszom.
Nem ez az első nehéz szereped. Szonjaként - A Bűn és bűnhődés alapján készült dráma címszereplőjeként - is mélyre kellett ásnod magadban. Hogy viseled az ilyen feladatokat?
Imádom a bolond lányos szerepeket is, de amikor például Szonja előadás van, az egész napom róla szól: vele kelek és vele fekszem. Alig eszem, átérezem az ürességet, a tiszta, ego nélküli embert. Teljesen lefoglalja az agyamat, nem is tudok mással foglalkozni. Györgyi Anna például nem csinál faksznit ebből: az előadás alatt teljesen átmegy rajta a szerep, aztán indul haza a gyerekeihez. Õ fantasztikusan kettéválasztja, nagy példakép számomra.
A Beugróra viszont nem lehet rákészülni: vagy megy, vagy nem megy. Milyen volt előtte?
Nagyon féltem. Olyan, mint amikor vizsgáznom kéne görögből, de nem olvastam el a kötelezőket. Azt reméltem, valaki szól majd, hogy nem kell megcsinálnom, de szerencsére nem szólt. Menet közben elszállt az ijedtség, felszabadultam.
Pokorny Lia, a társulat – eddig – egyetlen női tagja a legjobb barátnőd. Mit tanácsolt?
Rudi (Rudolf Péter) és Lia is azt mondták, hogy merjek bármit bedobni, legyek, amilyen szoktam, sziporkázó. Ki kell nyitni ilyenkor a kis szekrénykéket az agyban, hogy minden eszedbe jusson. Persze mindegy, milyen biztatóan néznek rád a kollégák, ha leblokkolsz. De nagyon sokat segítettek. Lia még jobban izgult, mint én.
A nézők szavazhatnak, ki legyen a hatodik állandó beugró. Kérlek, végezetül mondj néhány jó szót az érdekedben.
Úgy mentem neki, hogy „Ancsika, mindegy, csak ne legyél ciki, nem éghetsz le a többiek előtt!” Még lázas is lettem az előadás napjára, de végül nagyon jól éreztem magam a színpadon. Három, négy napra annyira feltöltődtem energiával, hogy ki tudtam húzni a gerincemet szépen. Nagyot léptem előre magamban, amikor megéreztem, hogy ezt meg lehet csinálni! Nem tudom, hogy megfelelő csillagállás kell-e hozzá, vagy mitől jön ki az, aminek jönnie kell. Igazi boldogságélmény volt, ami azóta sem múlt el.
2011. március 29. (beugro.tv)
