„Sorsszerűen találnak rám a szerepek”
Fodor Annamária maximalista, aki szereti a rendet és a pontosságot, de a káoszban is feltalálja magát.
Vibráló, felkavaró és bolondos. Egy lány, aki két kézzel tartja a felhőket, miközben elementáris erővel és érzelemmel játszik a színpadon. Fodor Annamária az Új Színház tagjaként egyre jobb alakításokkal varázsol. Legutóbb A szív bűneiben egy fura, színes tollakkal ékesített hölgy szerepében tette.
Vannak különleges találkozások, amikor az első pillanattól kezdve érzed, hogy valami igazán fontos történik veled. És a második pillanatban már a kézfogás is történelem, elhanyagolható gesztus, hiszen felismerted őt: megérezted az összhangot, a hasonló gondolkodást, meglátod az előtted álló idegenben a rokonlelkű embert. Ilyen volt a mi találkozásunk is Fodor Annamáriával, aki hihetetlen őszinteséggel mesélt a színházhoz vezető útjáról.
– Testnevelés tagozatos iskolába jártam, ahol szertornázni kezdtem. Tizennégy éves koromban viszont a hátproblémám miatt egy nagyon komoly verseny után végleg le kellett mondanom az álmomról. A szüleim csak annyit akartak, hogy boldog legyek – kezdte történetét Fodor Annamária.
Élete része a bábozás
A középiskola elvégzése után rögtön a Színművészetire jelentkezett. A sikertelen felvételin nem lepődött meg, hiszen színházszerető ember volt ugyan, de még alig tudott valamit erről a különös világról. A bábszínész osztály sokkal több izgalmat ígért, ráadásul mindenbe bele akart kóstolni.
– Sokfélét tanultunk: bábozást, színészetet, filmezést, bábkészítést… Mindenbe beleízleltünk. A Nemzeti Színház Holdbéli csónakos című előadásában voltunk gyakorlaton. Ez a darab azóta is összeköt minket. A bábozás az életem részévé vált, rendszeresen játszom a Kádár Kata revü című előadásban a Vaskakas Bábszínházban. Három kollégámmal pedig nemsokára bemutatjuk a Babák című előadást – magyarázza.
Érdekes fordulat következett az életében: Rudolf Péter, aki a Bagó Bertalan rendezésében színre vitt vizsgaelőadáson figyelt fel a tehetségére, elhívta az Új Színház társulatához. Elsőként Szép Ernő Vőlegény című darabjában Duci szerepében tűnt fel.
– Nagyon tisztán és magától értetődően alakult a társulatbeli létem. A többiek első perctől kezdve nagyon közel engedtek magukhoz. Pokorny Liával megfogtuk egymás kezét, és azóta kísérjük egymást. Fontos barátság ez nekem.
A színházban sorra kapta a kihívást jelentő szerepeket. A Bűn és bűnhődés alapján készült Szonya című előadás címszerepe pedig igazi fordulópontot jelentett, hiszen a rendezővel, Szabó Mátéval együtt álmodták meg a rá osztott figurát.
– Közel áll a szívemhez ez a darab, hiszen a küzdelmes munka során sokat tanulhattam magamról és a minket körülvevő világról. Rengeteg energiába került, mire felismertem a nyugalomban rejlő egyszerűséget és annak a szépségét. Nem tombolhattam ki magam, hiszen a fájdalmas, sírós részeket máshogy kellett felszínre hoznom. Lelkileg nagyon koncentráltam, és szinte már fanatikusan szerettem volna mindazokat az érzéseket, színeket és képeket megmutatni, amiket a mű olvasása közben magam előtt láttam. Mátéval végig egyfelé gondolkodtunk. Ebből az egészből pedig kinyílt valami nagyon szép dolog a színen.
Különös szerepek
Szerepeiről kezdünk beszélgetni. Kiderül, míg egyik este bolondozik, másnap erotikus szerepben játszik, vagy komoly, felkavaró figurát alakít. És mindig izgalommal várja ezeket a feladatokat.
– Maximalista vagyok, aki szereti a rendet és a pontosságot, de ugyanakkor érdekes módon a káoszban is feltalálom magam. Ez a kettősség jellemző az életemre is. Néha szeretek szürke egérkeként visszahúzódni, miközben azt mondják rólam, hogy kicsit bolond vagyok – mosolyog. – Amikor Balázsovits Edit elment szülni, Alföldi Róbert felhívott telefonon, hogy lenne-e kedvem a Thália Színházban a Shopping and fucking előadásba beugrani. Nem volt kérdés, igent mondtam. Önmagában értékes volt Robi gondolatai szerint alkotni többek között Almási Évával. Szenvedélyes, varázslatos munka folyt.
Közben a tavaly bemutatott A szív bűnei című darabról meséli: a rendező, Bagó Bertalan teljesen szabad kezet adott neki a bolond nő megformálásánál, ennek köszönhetően kitombolhatta magát a színpadon. A kritikusok szerint pedig remek ösztönnel szelektálta és konvertálta színpadra az érzéseit.
– Szeretem az ilyen feladatokat, bár szenvedő, érzelmes is tudok lenni, ha éppen arra van szükség. Érdekes, hogy ezek a szerepek sorsszerűen találnak rám – nyugtázza. – Az Új Színház mellett a Madách Színházban a Diploma előtt című darabban játszom. Örülök, hogy a rendező, Herendi Gábor kiválasztott erre a szerepre, és dolgozhattam vele. Maximális szeretettel és higgadtsággal veszi körbe a színészeket. A Thália Színházban a Garaczi László szerzeményéből született Ovibrodert csinálom. Nagyon jó érzés belekóstolni eltérő társulatok életébe. Szeretek színházba járni, imádom az illatát. Ez a varázslat mindenhol ott van. Aradon és Belgrádban is ezt éreztem, ahonnan nemrég jöttem haza. Hét éve végeztem, azóta keresem és élem ezt a színes, néha fájdalmas és mély életet.
A cikk folytatása magazinunkban olvasható. (Pepita Magazin, 2011. november)
SZÖVEG: TARNÓCZY ORSOLYA, FOTÓ: DIÓSI IMRE
