Zsebszöveg Pokorny Liával és Fodor Ancsával
A szituáció: Két állatgondozó döbbenten veszi észre, hogy eltünt egy kígyó a terráriumból...
Ancsa: Ugye ezt nem mondod komolyan!
Lia: (keresgél) Te Rózsi, hát nincs itt.
Ancsa: Édes Petruskám, mondtam neked: egyrészt allergiás vagyok, másrészt jön érte a Marcellina, mert fellépése van a cirkuszban. Tudod, hogy mondtam, ma jön.
Lia: Hát én mászattam ki? Hát mi…
Ancsa: Ki mászatta ki Petruska, ne haragudjál már. Itt se voltam!
Lia: Hát, de, hát etettem… megetettem… Láttam a magam szemével, hogy bekapta, amit bedobtam. Hát ott nem őrködöm fölötte.
Ancsa: Petruska lehet, hogy ez összement?
Lia: (leguggol, mintha keresne valamit) HOPPÁ AZT HISZEM BECSÚSZOTT…
Ancsa: (lefelé mutogat) De hova? A patkányok alá?
Lia: (térdelve) Patkányok vannak az elsőn ez… Jézusom!
Ancsa: De legalább lement enni, azzal nincsen semmi baj akkor.
Lia: Hát, ha összement, kisebb, mint a patkány. Miről beszélsz?
Ancsa: (kétségbeesetten) Akkor nem tudja megenni, akkor bárhol elfér itt a környezetünkben nem? Petrus! Bárhova be tud mászni. Hallod Petrus?!
Lia: Most ebbe mi a logika Rózsi? Most kicsi oszt lemászott vagy nagy oszt fönnmaradt? Nem értem a logikát.
Ancsa: TÉNYLEG FÉLELMETESNEK HISZED MAGAD?
Lia: Hát, ha így ordítok, azt gondolom, igen.
Ancsa: Lehet, hogy miattad tűnt el… Én voltam a hónap dolgozója Petruskám… Lehet, hogy az van, hogy itt az állatok mellém álltak.
Ancsa: Te, lehet, hogy lekapcsolta a villanyt?
Ancsa: (Liát ijesztgeti) Ki? A kígyó? Intelligens kígyó! Lehet, hogy akkor nem összement, hanem megnyúlt, fölnyúlt, fölnyúlt… jajjj!!! Látod, hogy milyen félelmetes a sötétben? (Leguggol) Megkeresem…
Lia: Te magadat stresszeled. Én már látlak.
Ancsa: (mászik a földön) Így szoktam csinálni otthon is… De nem… csak a félelemkeltéssel kapcsolatosan.
Ancsa: De azt én nyomhatom meg! Nem te nyomhatod meg! Tök mindegy, hogy milyen vészhelyzet van!
Lia: Azért mert te lettél a kisfőnököm, mikor én vagyok…
Ancsa: (Rémülten Lia cipőjére mutat) Úristen, miből van a te cipőd?! Tudtam!!!
Lia: Rózsi, na Rózsi, figyelj!
Lia: Túl sok hasznát nem vesszük, érted…
Ancsa: Azt hittem…
Lia: KÉTSZÍNŰ VAGY! Miért mit gondolsz, nem láttam a teveszőr táskádat?
Ancsa: Az nem úgy volt!
Lia: Akkor?
Ancsa: Azt képzeld el, hogy azt a piacon vettük… és úgy van, hogy elmentünk az izével… a Gézával… és ott minden hamisított, de csak úgy néz ki, érted… úgy néz ki, de az van ráírva, hogy DG és van, hogy fordítva! És az azért jó…
Lia: Tök logikus… oszt a teve hol van azóta?
Ancsa: ÉRTSD MEG, ÉN ERRE SZÜLETTEM
Lia: Szóval már értem, hogy miért tapadnak hozzád az állatok…
Lia: Azért vagy tiszta ideg.
Ancsa: MEGSZEGTED AZ ELSŐ SZABÁLYT! Hozzáértél a vészcsengőhöz, láttam. Mert ilyen UV-sal van bekenve. Meneküljünk?
Lia: De hogy mit csináltam volna, ha vészhelyzet van? Nem a vészcsengő a leglogikusabb?
Ancsa: (sírdogálva) Összetévesztesz….
Lia: Na, de az a helyzet, hogy nagyon kellett már egy cipő. Bejöttem ide délután, oszt láttam, hogy úgyis csak itt döglik egész nap…
Ancsa: Úristen!!!
Lia: Na mutassál egy állatot rajtam kívül aki melletted van. De most komolyan! Egyet! Hol a…???
Ancsa: A Feri? A Feri? Bocs!
Lia: Na de a… várjál már! Azt mondod itt vannak… Kerítsd akkor… tapadnak hozzád nem? Ha annyira nagyon tudod… IJESZTŐ EZ A SÖTÉTSÉG
Ancsa: Ugye ebbe még félelmetesebb!
