Kavics…

Hétköznapi kavics
mint ezernyi társa,
mégis más...
kívül-belül,
Ő szabálytalan,
kavicstörvényt áthágva
dacol az árral,
- büszke boldogtalan -

 Anyaga, színe különleges,
tán nem is e világi,
csiszolni alig lehet,
éles, kiálló sarkaival
önmagát is sebzi,
mégsem törik meg.

 S nézi, a többinek
mennyivel könnyebb,
gurulni simán, kereken,
ő mégis márvány múltját
féltve akad fenn
a rücskös szirteken.

 A torkolatnál, hol
az útnak vége,
egy utolsó hullám
engedi el,

egyedül ő bontja a Napot
millió részre,
egy kéz, mi kövek közt kutat,
Őt emeli fel!

Zizi / 2009.04.27.