Szirmok alatt…

A part nem engedte

közelébe

az idegen lépteket,

elterülve hosszan,

szirmok alatt,

nekünk tartogatta

a nyarat,

a fák is őrizték

az álmokat…

Miénk volt egy darabka

világ,

csak a miénk…

a világból egy darab,

nem állt útjába semmi,

szemünk a végtelenig

szaladt…

Te csak ölelted rólam

a Napot,

testünket magas fű közé

rejtette a boldogság,

a vágyra illatot szórtál,

ott lettem a Tiéd

hol értem halt

száz virág…

Zizi / 2010-01-10