Kedves barátom, Bari ketrecépítése alapján, a készítés során készült képekkel
szeretnék néhány építési tanáccsal szolgálni:
Az elsõ, és legfontosabb feladat az alapanyagok kiválasztása. A ketrec alja kb. 25
centi magas üveglapokból áll, mert ebbõl már nem nagyon fürdik ki deguink az almozóanyagokat.
A hátsó oldalt megmagasította, az 50 centi magas üveglapból készült, mert a
ketrec egy szekrényben kerül elhelyezésre. Az üveglapokat üvegesnél célszerû
levágatni, egyidejûleg érdemes az éleket lecsiszoltatni, mert különben súlyos,
vágott sérüléseket okozhatnak. A ketrechez 5 mm vastag üveget használjunk.
Az üvegtálca falait FBS ragasztóval magunk is összeragaszthatjuk, ám ha nem bízunk
kellõen magunkban, akkor kérésre - persze további összeg fejében - az üveges is
szívesen összeragasztja nekünk.
Bari ezen kívül a külsõ oldalára egy kerek nyílást is vágatott az üvegre - hozzá kell
tennem: nem olcsón! - mert ide fog kerülni egy fürdõ a degucskáinak. A következõ
képen ez jól látható:

Természetesen ez csak az olyan "megszállottak" számára fontos, mint Bari, ezen a
megoldáson kívül rengeteg lehetséges megoldás is létezik, a ketrecen belül elhelyezett
degufürdõre.
A következõ lépés a hálóanyag beszerzése volt. A vidéki nagyvárosban lakó Bari
számára sem volt egyszerû feladat a megfelelõ anyag beszerzése, mert a választék
nem olyan nagy - sajnos - mint szeretnénk, de ezzel együtt nem lehetetlen! Egy
nagy barkácsáruházban kapott olyan hálót, melynek szemmérete 2x2 cm-nél nem nagyobb,
és a hálót alkotó drótok vastagsága-keménysége is elég, hogy a szerkezet elbírja
a saját súlyát. Ezt a következõ képen jól látni:

A háló anyaga rozsdamentes anyag legyen, mert a deguk pisije korrodáló hatású.
Az anyag többnyire horganyzott acéldrót, de más, nem rozsdálló anyagú is megfelel.
Persze, önmagában a háló nem elég, bár a sarkokon nem vágta el a hálót, csak
meghajlította, ennek ellenére vastag drótból még merevítõ vázat is készített.
A hálót a vázhoz sokféleképpen lehet rögzíteni: vékony dróttal kötözve, lágy-,
vagy keményforrasztással, hegesztéssel, vagy akár csak a szemek közé "fonással",
stb. A magam részérõl a lágyforrasztást tartom a legkönnyebben kivitelezhetõnek
és mégis megfelelõnek.
Persze egyetlen ketrec sem lehet meg ajtók nélkül. Erre több okból is szükség van:
részint néha takarítani is kell, részint a deguk számára szánt élettér akkor jó,
ha kellõen változatos, azaz néha "átrendezzük a degulakást", új "bútorok", játszó-
és rejtõzködõ helyek kerülnek be, no és persze szeretnénk olykor kiengedni is
õket. Az ajtó, pontosabban az ajtók mérete igen lényeges! Deguink egy kb. 5x5
cm-es nyíláson már "átpréselik" magukat, de ez azért egy emberi kéz számára nem
elegendõ. Ezért célszerû egy kisebb ajtót (kb. 20-25x25-30 cm-es) készíteni,
melyet a mindennapi alkalmakkor használunk, valamint egy nagyobbat, melynek oldalai
40-50 cm és 70-80 cm. Akár ezen a nagyobb ajtón belül is kialakítható egy kisebb
ajtó, hogy - ha nem kell a nagyobbat kinyitni, mert nincs rá szükség - a kisebbet
azért még ki lehessen nyitni. A következõ képen jól látható a nagyobb ajtóba vágott
kisebb ajtó:

Ügyes kezû mesterek az ajtókat megcsinálhatják úgy is, hogy azok kinyitva afféle
teraszként szolgáljanak deguink számára. Ekkor figyelemmel kell lenni arra, hogy
a nyitott ajtó biztonsággal rögzíthetõ legyen nyitott állapotában is, nehogy a
degu alatt lebillenjen. A nyitott ajtó rögzítését személteti az alábbi kép is:

Ezt követõen a már kész ketrecbe "polcokat", szinteket is kell készítenünk, hiszen
deguink nem madarak, hogy repkedjenek, és nem is az oldalfalakon mászkálnak. Ehhez
a ketrec falából megmaradt anyagot használhatjuk fel, melyet szintén merevíteni
kell a szélein. Ennél azonban már óvatosabban kell eljárni, hiszen deguink lába
eléggé sérülékeny, és az éles, hegyes drótokkal könnyen megvághatják. Legjobb, ha
a rácsok vonalai mentén vágjuk el a hálót, majd azt a vágások felületénél alaposan
lecsiszoljuk. A merevítés rögzítése a fentiekben leírtak szerint történhet.
Ha a ketrec ilyen módon elkészült, akkor már "csak" a "berendezés" van hátra,
azonban hatalmasat téved, aki azt hiszi, hogy ez egyszerû dolog! Elõször is kell
ugye alom. Ez még a legegyszerûbb része a dolognak, egyszerûen csak be kell
önteni az üvegtálba. A fürdõhomoknak olyan edény szükséges, mely elég súlyos és
terjedelmes, hogy egy (vagy akár két) degu kényelmesen forgolódhasson benne, de
a súlyánál fogva - vagy a rögzítésébõl adódóan - nem borul fel. Jó, ha arra is
gondolunk, hogy a fürdõ anyaga a degufogaknak ellenálljon! Javaslom a fémbõl
készült különféle edénykék használatát, vagy - aki többet is hajlandó áldozni a
míves ketrecre, annak - a ketrec alján lévõ üvegtálcába vágott nyílás elé függeszthetõ
fürdõedény elkészítését. E célra használhatunk plexit vagy polikarbonát lapot,
mindkettõ degurágás-álló (kipróbáltan). A plexi annyiból talán jobb, hogy hajlítása
könnyebb, mint a polikarbonáté (utóbbi gyakorlatilag hajlíthatatlan, elõbb törik
el, mint hajlani kezdene), de melegen a plexit a kívánt formára hajlítva, és lehûtve
alakját tartósan megõrzi. Nem szükséges vastagnak lennie (akár 2-3 mm vastag lap
is kiválóan megfelel igényünknek), ám szerencsés, ha átlátszó, mert nagy élmény
figyelni degucskáinkat, amint finom homokfürdõjüket veszik...
Az alomban kotorászó-játszó degu aranyos látványt nyújt, ezért szerencsés az
üvegbõl készült alomtál:

Ám ahhoz, hogy az üvegtálon a kertec meg is álljon, annak falára, körben egy
vékony üvegpárkányt célszerû ragasztani. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy ez
elég stabil megoldás, akkor e helyett L alakú aluminium profil is használható,
azon már minden bizonnyal jól megáll majd a rácsos rész.
Következhet a többi felszerelés. Az egyik, ha nem a legfontosabb kellék a kerék.
Mivel deguink mozgásigénye - elvileg - igen nagy, ezt legegyszerûbben egy mókuskerékkel
elégíthetjük ki. A mókuskerék mérete egyáltalán nem elhanyagolható, hiszen csak
a megfelelõ méretû kerékben érzik jól magukat deguink, abban tekernek szívesen.
Az Aqua-FOOD Kft. már forgalmaz nagyméretû (25-30 cm átmérõjû) degukereket is,
ami a próbák szerint megfelel deguink számára. Ízelítõül errõl is néhány kép:



Ezen kívül, egy külföldi honlapon láttam ezt a megoldást, ami, ha nem is a legjobb,
de mindenképpen ötletes, kivitelezése egyedi:
Mûködés közben:

Az elv a konstrukcióhoz:

A következõ lépés a "degupalota" kialakításában a megfelelõ "búvóhely" megteremtése.
Ez sem olyan egyszerû feladat, mint amilyennek elsõ ránézésre tûnik. A megfelelõ
búvóhely deguink számára az alábbi tulajdonságokkal bír:
Ezek alapján már készíthetõ komfortos degu-házikó. Ezen kívül lehetnek a ketrecben
még csövek (pl PVC víz, vagy szennyvíz-csövek), melyekbõl könnyedén, és változatos
módon alakíthatunk ki degicskáink számára kitûnõ alagutakat, rejtõzködõ és bújkáló
helyeket. A drága, kerámiából készült, elõre gyártott, efféle alkalmatosságok
rendszerint nem jók, mert az ifjú degupalánták rohamosan fejlõdnek, és hamar kinövik
az ilyen, gyári ezközöket, ráadásul hajlamosak azokat is megrágcsálni. Ez ugyan a
degukra nem, csak a gazdik idegrendszerére ártalmas, mert iszonyú hanggal jár. A
degucskák fogainak koptatására ugyan kiváló eszköz, de jobb megoldás, ha e célra
szépiát (halcsont, vagy madár-csõrkoptató néven is forgamazzák) teszünk be nekik.
Ez, a fogak koptatásán túl a deguk egészséges csontozatának fejlõdéséhez is
elengedhetetlen kálcium (Ca) bevitelt is segíti. De térjünk még vissza a bújócskázó
helyekhez! Említettem, hogy PVC csöveket használhatunk bújócskázó, illetve tornaszernek.
Ezekre legalább 5-8 mm átmérõjû fúróval fúrjunk néhány lyukat, mert a deguk nem
szeretik a sötét, levegõtlen helyeket sem! Azon kívül ezek e lyukak célszerûségi
okokból is jók, mert ezeknél fogva a ketrechez rögzíthetõek a csövek, ami azért
fontos, mert azt szeretik kedvenceink, ha a mozgásukat nem akadályozza az ingó-
bingó tornaszer, a fix, stabil dolgokon szívesebben mászkálnak.




