Az elsõ, és legfontosabb feladat az alapanyagok kiválasztása. A ketrec alja kb. 25 centi magas üveglapokból áll, mert ebbõl már nem nagyon fürdik ki deguink az almozóanyagokat. A hátsó oldalt megmagasította, az 50 centi magas üveglapból készült, mert a ketrec egy szekrényben kerül elhelyezésre. Az üveglapokat üvegesnél célszerû levágatni, egyidejûleg érdemes az éleket lecsiszoltatni, mert különben súlyos, vágott sérüléseket okozhatnak. A ketrechez 5 mm vastag üveget használjunk.
Az üvegtálca falait FBS ragasztóval magunk is összeragaszthatjuk, ám ha nem bízunk kellõen magunkban, akkor kérésre - persze további összeg fejében - az üveges is szívesen összeragasztja nekünk.
Bari ezen kívül a külsõ oldalára egy kerek nyílást is vágatott az üvegre - hozzá kell tennem: nem olcsón! - mert ide fog kerülni egy fürdõ a degucskáinak. A következõ képen ez jól látható:
Természetesen ez csak az olyan "megszállottak" számára fontos, mint Bari, ezen a megoldáson kívül rengeteg lehetséges megoldás is létezik, a ketrecen belül elhelyezett degufürdõre.
A következõ lépés a hálóanyag beszerzése volt. A vidéki nagyvárosban lakó Bari számára sem volt egyszerû feladat a megfelelõ anyag beszerzése, mert a választék nem olyan nagy - sajnos - mint szeretnénk, de ezzel együtt nem lehetetlen! Egy nagy barkácsáruházban kapott olyan hálót, melynek szemmérete 2x2 cm-nél nem nagyobb, és a hálót alkotó drótok vastagsága-keménysége is elég, hogy a szerkezet elbírja a saját súlyát. Ezt a következõ képen jól látni:
A háló anyaga rozsdamentes anyag legyen, mert a deguk pisije korrodáló hatású. Az anyag többnyire horganyzott acéldrót, de más, nem rozsdálló anyagú is megfelel. Persze, önmagában a háló nem elég, bár a sarkokon nem vágta el a hálót, csak meghajlította, ennek ellenére vastag drótból még merevítõ vázat is készített. A hálót a vázhoz sokféleképpen lehet rögzíteni: vékony dróttal kötözve, lágy-, vagy keményforrasztással, hegesztéssel, vagy akár csak a szemek közé "fonással", stb. A magam részérõl a lágyforrasztást tartom a legkönnyebben kivitelezhetõnek és mégis megfelelõnek.
Persze egyetlen ketrec sem lehet meg ajtók nélkül. Erre több okból is szükség van: részint néha takarítani is kell, részint a deguk számára szánt élettér akkor jó, ha kellõen változatos, azaz néha "átrendezzük a degulakást", új "bútorok", játszó- és rejtõzködõ helyek kerülnek be, no és persze szeretnénk olykor kiengedni is õket. Az ajtó, pontosabban az ajtók mérete igen lényeges! Deguink egy kb. 5x5 cm-es nyíláson már "átpréselik" magukat, de ez azért egy emberi kéz számára nem elegendõ. Ezért célszerû egy kisebb ajtót (kb. 20-25x25-30 cm-es) készíteni, melyet a mindennapi alkalmakkor használunk, valamint egy nagyobbat, melynek oldalai 40-50 cm és 70-80 cm. Akár ezen a nagyobb ajtón belül is kialakítható egy kisebb ajtó, hogy - ha nem kell a nagyobbat kinyitni, mert nincs rá szükség - a kisebbet azért még ki lehessen nyitni. A következõ képen jól látható a nagyobb ajtóba vágott kisebb ajtó:
Ügyes kezû mesterek az ajtókat megcsinálhatják úgy is, hogy azok kinyitva afféle teraszként szolgáljanak deguink számára. Ekkor figyelemmel kell lenni arra, hogy a nyitott ajtó biztonsággal rögzíthetõ legyen nyitott állapotában is, nehogy a degu alatt lebillenjen. A nyitott ajtó rögzítését személteti az alábbi kép is:
Ezt követõen a már kész ketrecbe "polcokat", szinteket is kell készítenünk, hiszen deguink nem madarak, hogy repkedjenek, és nem is az oldalfalakon mászkálnak. Ehhez a ketrec falából megmaradt anyagot használhatjuk fel, melyet szintén merevíteni kell a szélein. Ennél azonban már óvatosabban kell eljárni, hiszen deguink lába eléggé sérülékeny, és az éles, hegyes drótokkal könnyen megvághatják. Legjobb, ha a rácsok vonalai mentén vágjuk el a hálót, majd azt a vágások felületénél alaposan lecsiszoljuk. A merevítés rögzítése a fentiekben leírtak szerint történhet.
Ha a ketrec ilyen módon elkészült, akkor már "csak" a "berendezés" van hátra, azonban hatalmasat téved, aki azt hiszi, hogy ez egyszerû dolog! Elõször is kell ugye alom. Ez még a legegyszerûbb része a dolognak, egyszerûen csak be kell önteni az üvegtálba. A fürdõhomoknak olyan edény szükséges, mely elég súlyos és terjedelmes, hogy egy (vagy akár két) degu kényelmesen forgolódhasson benne, de a súlyánál fogva - vagy a rögzítésébõl adódóan - nem borul fel. Jó, ha arra is gondolunk, hogy a fürdõ anyaga a degufogaknak ellenálljon! Javaslom a fémbõl készült különféle edénykék használatát, vagy - aki többet is hajlandó áldozni a míves ketrecre, annak - a ketrec alján lévõ üvegtálcába vágott nyílás elé függeszthetõ fürdõedény elkészítését. E célra használhatunk plexit vagy polikarbonát lapot, mindkettõ degurágás-álló (kipróbáltan). A plexi annyiból talán jobb, hogy hajlítása könnyebb, mint a polikarbonáté (utóbbi gyakorlatilag hajlíthatatlan, elõbb törik el, mint hajlani kezdene), de melegen a plexit a kívánt formára hajlítva, és lehûtve alakját tartósan megõrzi. Nem szükséges vastagnak lennie (akár 2-3 mm vastag lap is kiválóan megfelel igényünknek), ám szerencsés, ha átlátszó, mert nagy élmény figyelni degucskáinkat, amint finom homokfürdõjüket veszik...
Az alomban kotorászó-játszó degu aranyos látványt nyújt, ezért szerencsés az üvegbõl készült alomtál:
Ám ahhoz, hogy az üvegtálon a kertec meg is álljon, annak falára, körben egy vékony üvegpárkányt célszerû ragasztani. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy ez elég stabil megoldás, akkor e helyett L alakú aluminium profil is használható, azon már minden bizonnyal jól megáll majd a rácsos rész.
Következhet a többi felszerelés. Az egyik, ha nem a legfontosabb kellék a kerék. Mivel deguink mozgásigénye - elvileg - igen nagy, ezt legegyszerûbben egy mókuskerékkel elégíthetjük ki. A mókuskerék mérete egyáltalán nem elhanyagolható, hiszen csak a megfelelõ méretû kerékben érzik jól magukat deguink, abban tekernek szívesen. Az Aqua-FOOD Kft. már forgalmaz nagyméretû (25-30 cm átmérõjû) degukereket is, ami a próbák szerint megfelel deguink számára. Ízelítõül errõl is néhány kép:
Ezen kívül, egy külföldi honlapon láttam ezt a megoldást, ami, ha nem is a legjobb, de mindenképpen ötletes, kivitelezése egyedi:
Mûködés közben:
Az elv a konstrukcióhoz:
A következõ lépés a "degupalota" kialakításában a megfelelõ "búvóhely" megteremtése. Ez sem olyan egyszerû feladat, mint amilyennek elsõ ránézésre tûnik. A megfelelõ búvóhely deguink számára az alábbi tulajdonságokkal bír:
Ezek alapján már készíthetõ komfortos degu-házikó. Ezen kívül lehetnek a ketrecben
még csövek (pl PVC víz, vagy szennyvíz-csövek), melyekbõl könnyedén, és változatos
módon alakíthatunk ki degicskáink számára kitûnõ alagutakat, rejtõzködõ és bújkáló
helyeket. A drága, kerámiából készült, elõre gyártott, efféle alkalmatosságok
rendszerint nem jók, mert az ifjú degupalánták rohamosan fejlõdnek, és hamar kinövik
az ilyen, gyári ezközöket, ráadásul hajlamosak azokat is megrágcsálni. Ez ugyan a
degukra nem, csak a gazdik idegrendszerére ártalmas, mert iszonyú hanggal jár. A
degucskák fogainak koptatására ugyan kiváló eszköz, de jobb megoldás, ha e célra
szépiát (halcsont, vagy madár-csõrkoptató néven is forgamazzák) teszünk be nekik.
Ez, a fogak koptatásán túl a deguk egészséges csontozatának fejlõdéséhez is
elengedhetetlen kálcium (Ca) bevitelt is segíti. De térjünk még vissza a bújócskázó
helyekhez! Említettem, hogy PVC csöveket használhatunk bújócskázó, illetve tornaszernek.
Ezekre legalább 5-8 mm átmérõjû fúróval fúrjunk néhány lyukat, mert a deguk nem
szeretik a sötét, levegõtlen helyeket sem! Azon kívül ezek e lyukak célszerûségi
okokból is jók, mert ezeknél fogva a ketrechez rögzíthetõek a csövek, ami azért
fontos, mert azt szeretik kedvenceink, ha a mozgásukat nem akadályozza az ingó-
bingó tornaszer, a fix, stabil dolgokon szívesebben mászkálnak.
