kivancsigi - Angyali történet 5. – A paradicsom ...egy angyali hely
Ülök házam teraszán és egy kis rummal ízesített jeges kókusztejet kortyolgatok. Élvezem a kellemes környezetemet és tudatában vagyok kivételezetten csodálatos helyzetemnek.
Míg a világ más tájain emberek a hidegtől vagy a hőségtől vagy a mocsaras miazmától szenvednek, én a pálmafák árnyékában iszogatom hűsítő italomat. Mögöttem a nádfedeles kunyhómban a kor vívmányaival berendezett kényelem és egy földre szállt angyal vár. Ma már természetesnek tűnik a műholdas rádió, tv, telefon, internet, hűtőgépünk és számos más kényelmi felszerelés, amit csak az utóbbi években élvezhetünk. Régebben házi generátorunk volt, most már közel egy éve vezetékes villanyt kapunk a városból. Igaz, a bevezetése elég sokba került a nagy távolság miatt.
A teraszunk előtt, a pálmafák között kitaposott ösvény indul a homokos partra, ahol vízből kihúzott motorcsónakunk pihen. Nem mintha szükség lenne a kitaposott ösvényre a lágy homokban, de még látszanak lábnyomaink, amiket az imént hagytunk, amikor a fürdésből visszatértünk. Csodálatos érzés volt meztelenül megmártózni a hűvös vízben, ami délről, az Antarktisz irányából érkező hidegebb áramlásnak köszönhetően biztosít szigetünkön egy egész évben egyenletes, kevésbé meleg klímát, mint amilyen a környező polinéziai szigeteket jellemzi.
A hűvös vízben igen változatos halfajok élnek, de csak kedvtelésből szoktam néha halat fogni, a szükségleteinket inkább megvesszük a rendszeresen idehajózó árusoktól. Bármire szükségünk van, rádión megrendeljük a sziget túloldalán – az északi, melegebb felén – levő városka (már majdnem ezer lakosa van) kereskedőitől és motoros bárkáikkal kihozzák nekünk. A sziget déli oldalán rajtunk kívül talán még négy-öt ház van, néhány kilométernyire egymástól, az ittenieknek ez a déli part túl hideg. Mi itt mindnyájan más tájról, általában hidegebb vidékekről érkeztünk a szigetre. Nekünk nagyon is megfelel a helyi őslakóknak hidegnek tűnő állandó nappali 28-30 fokos hőmérséklet, ami éjszakára is csak néhány fokkal csökken.
A „szomszédok” közül csak egy közelben – alig egy kilométerre – lakó kínai származású párral járunk össze, akik éppúgy, mint mi, interneten végzett munkából élnek. Igen, ez a megélhetésünk. Ma már egy íróasztalnál végezhető munkához nem szükséges zsúfolt városokban tülekedve, undok kollegákkal közös, zajos irodába menni. A szoftverfejlesztő munkámhoz szükséges összes eszköz, információ elérhető az interneten keresztül. Két munkatársam közül az egyik Indiában, a másik Írországban él, de még a zónaidő eltérése sem akadályozza a közös munkánkat. A dublini barátunk például éjszaka szeret dolgozni, én nappal. Vele még soha nem találkoztam személyesen. Az indiai munkatársam egyszer már meglátogatott, egyszer pedig Szingapúrban futottunk össze. Kínai szomszédunk könyvek lektorálását végzi, ő is bármilyen munkájához szükséges könyvtárat elér otthonról. Kedvesem egy ausztrál női magazinnak ír novellákat és telefonriportokat is készít.
Mélázásomból egy csengő hang térít vissza a valóságba:
- Kérsz még egy koktélt vagy inkább egy sört innál?
- Köszi, még van. Jön ma Csang?
- Jön, délután 4 óra körülre ígérte magát, mindjárt itt lesz.
Csang az élelmiszerkereskedő, hetente egyszer-kétszer rendelünk tőle. Általában nem az én feladatom a beszerzéssel foglalkozni, most is csak azért érdeklődöm, mert legutóbb valami különleges rákfajtát ígért és barátnőm igen ízletes ételeket tud rákokból készíteni.
Kedvesem még egy kicsit tesz-vesz a teraszon. Élvezettel nézem a mozgását. Ő egy gusztusosan gömbölyded formába öntött ritmus. Körüllibegi a teraszt, és ahol átlibben, rend marad a nyomában. Libbenéseit telt mellei ritmusos mozgása követi. Gyönyörködésemet motorcsónak hangja zavarja meg. Csang megérkezett.
Elsétálok a ház mellé, fogom a saját kezűleg készített széles kerekű, homokban is biztonságosan használható kiskocsimat és indulok vele Csang csónakjához. Segítek neki átpakolni a kiskocsiba és együtt toljuk fel a házhoz. Mire felérünk kedvesem már egy kis lenge, áttetsző, csak-meg-ne-szóljanak típusú blúzban fogad minket. Nem akarja félmeztelenségével felizgatni az öreg kínait. Vagy talán evvel izgatja fel jobban? A kis kecskeszakállas kínai szemei majd kiugranak a helyéről, amikor barátnőm a hűtőbe átpakoláshoz be-behajol a kocsiba a csomagokért és mellei kilibbennek az amúgy sem sokat takaró blúzból. Látom rajta, hogy rá is játszik a dologra és mindig előrehajolva kérdezősködik Csangtól az árúkról és a jövő hétre várható újdonságokról.
Én közben bekapcsolom a számítógépet és lekérdezem bankszámlámat. Beérkezett egy nemrég lezárt munkám díja, a napi forgalomhoz szükséges összegen felüli részre gyorsan részvényvásárlási utasítást küldtem Hong-Kong-i brókeremnek. Az emelkedő olajárak időszakában kitermelési koncessziókkal rendelkező olajipari cégek részvényeit érdemes venni. Brókerem – ismerve elveimet és szokásaimat – minden részletes utasítás nélkül is ilyenbe fektetné a pénzem, de számomra megnyugtatóbb, ha magam tartom a kezemben a pénzügyeimet.
Mire végeztem evvel, már érkezik is Csang – addig csurgó nyálát törülgetve a szája sarkából – a szokásos fizetési rituáléra. Kezembe adja a még a boltban kinyomtatott számlát, amin kedvesem minden tételt kipipált. Nem mintha kétségünk lenne, hogy a leszámlázott árú mind hiánytalanul megérkezett, de Csang ragaszkodik az ellenőrzéshez. Mint ahogy ahhoz is ragaszkodik, hogy mellettem álljon, amikor az átutalást a bankból elindítom és az átutalás visszaigazolását kinyomtatom. Azt mondja, így emelt fővel állhat főnöke elé. Még átadok neki egy listát, amin olyan alkatrészek és villanyszerelési anyagok vannak, amit legközelebbre kérek. Ezt felesleges megbeszélni vele, mert mélységesen lenézi az ilyen árukat. Bezzeg az élelmiszerekről órákig tud beszélgetni. Azt nem is én intézem vele. A fémárut egy szomszédos boltból szerzi be a főnöke, ő csak kihozza.
Elindul, én derülve nézek utána, amint kacsázva csetlik-botlik a tengerpartra vezető út gyökerei között, mert folyton hátranéz, tudja, hogy ilyenkor kedvesem az illem-blúzát már levetve integet utána a teraszról.
Én még egy kicsit a helyi híreket nézegetem a Hong-Kong-i honlapon. A gyilkossági hírek meg a pártok viszálykodásai nem igazán érdekelnek. De találok érdekesebbet is. Most például egy internetes szavazással kombinált szépségverseny zajlik és szebbnél szebb lányok gyűjtik a szavazatokat a honlapjaikon. A lányok és a rendezők nem prűdek, az estélyi ruhás és fürdőruhás képek mellett ott sorakoznak a lányok meztelen képei is. Összehasonlítgatom a melleik természetes formáit a textil tartószerkezetek adta formákkal és megállapítom, hogy bizony sokuknál csak a csomagolás ad vonzó formákat. Nem úgy, mint kedvesemnél, aki meztelenül nyújtja a legvonzóbb képet. A képeken sok a teljesen kopaszra borotvált punci, ezt kevésbé kedvelem, másoké gusztusosan fazonra igazított.
- Látom, jól érzed magad a sok pucér lány között. – hallom mögülem kedvesem hangját, aki mellém állva a melleit arcomhoz nyomva simogat. Majd rövidnadrágom szárán benyúlva megállapítja:
- Még nem az igazi a merevedésed. Nézd még egy kicsit a puncikat és utána majd én aratom le a gyümölcsét.
A két-három simogatással járó ellenőrzés csak fokozta a merevedésemet. (Erről Schrödinger bizonytalansági elve jutott egy pillanatra eszembe, amely szerint bizonyos körülmények között a mérés annyira beavatkozik a mérendő jellemzőbe, hogy a mérés nem valósítható meg. Schrödinger valószínűleg nem a merevedés-ellenőrzésre gondolt.)
Érzem a huncutságot a hangjában. Sejtem, hogy ez nem csak egy futó simogatás, hiszen még mindig nem engedte el, sőt egyre jobban szorongatja. Elfordítom a fejem és evvel a mozdulattal bal mellbimbója azonnal a számba kerül. Nyelvemet körbejáratom a bimbó körül, jobb kezemmel a jobb mellét veszem kezelésbe.
Közben félszemmel a számítógépre lesve bal kezemben az egérrel leállítottam a számítógépet. Erre ma már nem lesz szükség – gondoltam. Felszabadult balkezemmel most már a sortját ragadtam meg és húztam le a popsijáról. Enyhén riszáló mozdulatokkal segített, hogy minél hamarabb megszabadítsam a felesleges ruhadarabtól. Orromat ismerős, kellemes illat csapta meg, a vágy illata. Kezemmel is leellenőriztem puncija nedvességét és már meg sem lepett az eredmény. A Hong-Kong-i csajok nem izgathatták fel ennyire – gondoltam. Vajon ő mivel töltötte az időt, mielőtt idejött, ami így felizgathatta?
De már nem törtem a fejem rajta, hanem felálltam a székből, felkaptam és kivittem a teraszon levő nagy – legalább 2*2 méteres – behúzott ágybetéthez, ami szeretkezéseink egyik kedvenc helye volt. Ilyenkor jó, hogy nincsenek közeli szomszédok.
Szerencsére jó vastag az ágybetét, mert egy kicsit elejtem. Azonnal a rövidnadrágom után nyúl és már le is húzta.
- Ereszd ki a kis kapitányt. És gyere már. – tárja szét a lábát.
Lábai közé térdelek, farkamat marokra fogva simogatom a hegyével a punci bejáratát. Egy darabig ellenmozgással segíti a dörgölődzést, majd kicsit megemelkedve megragadja a derekamat és magába ránt. Tényleg valami előre felizgathatta, mert pillanatok alatt aprókat sikongatva elélvez. Puncija szorítása, az élvezete látványa és az előzetes kézimunkája nálam is hamarosan meghozza az eredményét. Két-három erős lökés és bennem is robban a világ, telespriccelem kedvesemet élvezetem nedveivel.
Elpilledve heverünk egymás mellett. Figyelem távolba révedő tekintetét és tovább motoszkál bennem az előző kérdés: mi történhetett vele? Máskor nem szereti az ilyen gyors meneteket, többnyire jóval több időre van szüksége, hogy eljusson az élvezetek csúcsára. Sőt, kifejezetten szereti húzni az időt, hogy hosszabban készülhessen az orgazmusra. De inkább nem kérdezek. Ha fontos, úgyis elmondja.
Pár perc pihegés után elmegyünk zuhanyozni. A ház mellett egy dupla zuhanyt építettem, így nem kell egymásra várnunk. A napkollektor forróvizét és a hidegvizet egy hőfokszabályozó szelep keveri a beállított hőmérsékletre. Ilyenkor, szeretkezés után kifejezetten a hidegvizet kedvelem. Mivel a két zuhanynak egy közös hőfokszabályozója van, a hidegvízzel újabb sikongatásokat tudok előcsalni kedvesemből, de ez másról szól. Kilépek a víz alól, utána kedvére zuhanyozhat melegebb vízben.
Visszaheveredünk a kedvenc csataterünkre és lágyan simogatjuk egymást tovább. Oldalamra fordulva legeltetem rajta szemem. Dús kebleit tenyerembe fogom, ő fütyimet ingerli.
- Úgy láttam, lekötöttek a Hong-Kong-i csajok. Sok szép punci együtt nem is megvetendő látvány. Hogy tetszettek?
Először vissza akartam kérdezni, hogy ő mivel töltötte addig az időt, de meggondoltam magam. Majd elmondja, ha akarja.
- Nem volt megvetendő látvány. – egyszerűsítem le a választ.
- És mit szólnál, ha élőben láthatnál ennyi puncit egyszerre?
- Miért, van valami ajánlatod?
- Lehet, hogy lesz.
Ezután, mintha ez lenne a legfontosabb dolga, két tenyere közé fogja a farkam és bűvöli, mint egy kígyót. Ezzel mintegy le akarja zárni a témát. Nem erőltetem, úgysem tudom mire vélni az előző mondatait.
- Utazzunk el Pangaira. – mondja váratlanul.
Pangai szigete mintegy 60 tengeri mérföldre van tőlünk, egy gyors hajóval 2-3 óra alatt oda lehet érni. Persze nem a mi kis motorcsónakunkkal, hanem tengeri utakra tervezett hajóval. Még soha nem jártunk ott, de okunk sem lett volna rá.
- Miért pont oda?
- Lakik ott egy barátnőm, ő hívott meg. Meg kéne látogatni.
Soha nem hallottam erről a barátnőről, de ez nem lep meg nagyon, hiszen az interneten sok ismeretséget köt.
- Bökd már ki, látom, valamit szeretnél, de nehezen jön ki belőled.
- No jó. Megpróbálom elmesélni, bár még én sem értem igazán. A barátnőm, Miurita – de általában csak Miunak hívják – ma hívott, hogy nagy, látványos ünnep lesz náluk, nézzük meg. Vagy pontosabban: vegyünk részt benne.
És megpróbálja visszaidézni, amit Miutól hallott. Most van a halászati főszezon, a legnagyobb halrajok most vannak a sziget körül és ilyenkor a halászok szinte éjjel-nappal a tengeren vannak, csak néhány órás pihenésre és kirakodásra kötnek ki. Márpedig a férfilakosság zöme halász. Ilyenkor a nők szexuális diétára kényszerülnek, de nincs mit tenni, az évi jövedelem nagy részét ezalatt a néhány hét alatt kell megkeresni.
Jövő héten lesz vége a halászati főszezonnak és ezt egy hagyományos rituáléval ünneplik meg. Déltájban összegyűlnek a falú közösségi házában a nők és az a néhány – nagyon kevés – férfi, aki nem vesz részt a halászatban. Zenével, tánccal adják elő az otthon magukra maradt nők panaszait a szex hiányáról, ami azután átcsap a néhány fiú letámadásába. A nők levetkőztetik őket és maguk is megszabadulnak ruháiktól. Miután alig van fiú, szexuális éhségükben egy kicsit leszbi-partivá válik a dolog. Egy idő után a halászok megérkeznek a tengerről és mindenki rátalál a párjára. Ekkor éri el az ünnep a tetőfokát, az orgia szintet. Bár nem egészen orgiajellegű, hiszen mindenki csak a saját párjával közösülhet. De más módon mindenki besegíthet egymásnak. És ez nem megjátszott műbalhé, hanem valódi érzéseiket fejezik ki a ritussal.
Hát, röviden ennyi az ünnep, amire – elég érthető módon – nem nagyon hívnak vendégeket. De Miu férje a falú vezetői közé tartozik és ő néha megteheti. Vajon, ismeri-e kedvesemet és a vonzó testének köszönhetjük-e a meghívást? – fordul meg a gondolat a fejemben.
- A bölcs öregek közé tartozik?- hangosan csak ez a kérdés jött ki belőlem.
- Nem öreg, ha erre vagy kíváncsi, és Miu sem. Korunkbeliek. És Miu nagyon vonzó, láttam már egy pár képet róla. Ő is rólad és elnyerted a tetszését. Szerintem azért hívott meg minket. De vigyázz magadra, rajtad lesz a szemem.
- Ha csak nem Miu férjén. Őt valamiért nem emlegeted. Ebből arra következtetek, hogy tetszik.
- Háát… elég jóképű férfi. – és kislányosan lesüti szemét.
Megfordul, szerszámomat szájába veszi, jelezve, hogy nincs több mondanivalója. Vagy van, csak nincs mersze elmondani, vagy későbbre hagyja.
Puncija előttem, első érintésemre széttárja combjait. Érezni gyorsan érkező remegésén, hogy a történet vagy a várható események már őt is felizgatták. Engem is. Izgató volt a felvillanó lehetőség. De valami halvány rosszérzés is van bennem. Kedvesem és Miu férje. Elhessegetem a képet, hanyatt fordítom és mélyen belenyalok a puncijába. Csiklója már előbújt rejtekéből és gyorsan számba kéredzkedett. Ajkaim közé fogom, megszívogatom és már érezem az édeskés nedvet, amit pillanatokon belül teste megfeszülése és egy hatalmas sikoly követ. Tényleg nagyon felizgult állapotban lehetett.
Most ő vesz kezelésbe engem. Neki sem volt túl sok dolga az előkészítéssel. Most ő fordít hanyatt és már emeli is át a lábát fölöttem.
- Rendben van – térek vissza a félbehagyott témára, mielőtt elveszteném az önkontrolomat – de fogadjuk meg egymásnak, hogy utólag nincs szemrehányás, sértődés. Akkor sem, ha nem egyformán élvezzük a dolgot.
- Én megígérem.
- Akkor mehetünk.
- Gondoltam. Már meg is rendeltem a hajót.
Nem is tudom, hogy az ezt követő hatalmas élvezetem csak neki szólt-e.