nem érdekes - Megbasztam a nagynénémet (A cím az első megfogalmazás)
Nem tudom, mások mit érezhetnek, mikor történetet írnak, főként ha az igazat. Az én testem enyhén remeg, és maradt még a szokásos hányinger-szerű érzésből is. Hiába vége az aktusnak, és hiába jöttem el, sem kielégültséget, sem izzást nem érzek pillanatnyilag. Csak valami nagyon furcsa émelygést.
Hát, persze nem volt rossz. Sőt, az utóbbi idők legemlékezetesebb numerája volt. Behoztam a képét az interneten, és ha ránézek, ezer évre visszatekintő ismerősként látom a kezét, az arcát, a lábát... Mindenét.
Azt sem tudom, miért írom le, most, frissen, vagy akárhogyan is. Talán szeretném, ha ti is átélnétek kicsit, már ha meg tudom egyáltalán fogalmazni.
Megkért, hogy menjek el. Évek óta nem voltam, és azóta új helyre költöztek. Most felfrissült valami családi ügy, és kissé beindultak újra a szálak. Van két nagy lánya, de nem érdekeltek. Pedig szépek, de az más kategória. Szóval ő nyitott ajtót.
Az ezer éve ismert, de évek óta nem látott nagynéném. Régen odavoltam érte. Most is... :)
A bőre már nem fiatal, apró túlsúly is van rajt, de összességében ugyanaz a fiatal csaj maradt. Be kellett scannelni valami papírokat, aztán továbbítani, és nem ért hozzá. Meg amúgy senki náluk a családban, én meg kapóra jöttem. Az első pillanattól fogva vibrált a levegő. Mint ha mindketten tudtuk volna, hogy nekem mennyire tetszett régen. Meg hogy most is látom benne azt, aki (de tényleg nem tudom miért) azonnal vágyat ébreszt bennem. Ez biztos, hogy nem a szépség, meg a szimpátia miatt van egyszerűen, hanem valami olyan partnert láttam benne, aki szinte arra született, hogy ott, akkor, abban a alakásban, ahol ketten voltunk, dugjon velem. Mert ez az volt.
Van az az íz, ami se nem jó, se nem rossz, de inkább jó, sőt, miután már eleget ettél belőle. Na, ennek olyan íze volt. Nem a legédesebbet kerestem, hanem egy olyant, amit nem vinnék ki az utcára magammal, hogy mutogassam. Egyszerűen jó volt rá, és kész! Ez elképzelve, vagy a megtörténtekor sokkal emberibbnek tűnt, mint most leírva, de hát nem vagyok író.
Tette a papírokat a kezével, amit most is látok a képen. Hihetetlen... Mint ha le tudna jönni a képről. A kép este készült, és vakuval, de olyan, mint ha a legélethűbb kép lenne, amit valaha láttam.
Meg a legdurvább, hogy az íz még mindig tombol, a szájpadlásomtól kissé hátrébb. Ezt nem hiszem el!
A képen ott van a keze is... Amivel a papírokat rakta. Mikor egyel végeztem, kivette, és jött a másik. Úgy rakta őket, mint egy nő. Kedvesen, gondosan, meg talán észékien. Én már attól beindultam, hogy a kezét láttam!
Legszívesebben megfogtam volna a kezét, odahúztam volna magamhoz, és ott, azonnal lesmároltam volna. De ezt nem mertem. A feszültséget viszont láthatta rajtam, mert odaült mellém. A két kezét a két felkaromra tette, és a hátam mögé dőlt a fotelban, úgy kuksolt a monitorra. A melleit (a képről ismét megállapítom, hogy jók!) hozzám nyomta.
Nincs mese, nekem azonnal felállt. Egy kicsit én is a monitor felé fordultam, de a kezemet rátettem a lábára. Ha akarom, nem jelent semmit, ha akarom, meg sokat is. Ha akarom, lényegtelen rokoni kézrárakás, ha akarom, kikezdés.
Na, de ez a sem itt, sem ott nem érkező, lebegő állapot nem tartott sokáig, ugyanis, elkezdtem lihegni. Nem tehetek róla, beindultam. Nagyot nyeltem, miközben egymásra néztünk. Erőltettem egy mosolyt, és simítottam egyet a lábán. Azt hiszem, már ki is nyílt a szám. Nekem, sajnos, vagy nem, de nagyon kevés kell ahhoz, hogy beinduljak. Ez van.
Ő teljesen elfeküdt a fotelban, már amennyire lehetett, és a két kezével megfogott. De csak úgy, a testemet, minden komolyabb erotikus jelentés nélkül. Viszont a teste képzett egy amolyan kagyló formát, aminek a mélyedése az ölébe vezetett. Ha van reflex-szerű testbeszéd, akkor őrajta az most eluralkodott. Egyértelműen megmutatta vele, hogy akárhová nézek a testén, vagy akárhová teszem is a kezemet, az út az ölébe vezet.
Ő átkarolt, én meg őt. Na, innentől a dolgok maguktól történtek, mint egy elindult lavina.
Egymás átöleléséből az lett, hogy egyre közelebb húzódtam, és már a mellein volt a fejem. Ő viszont ölelt, és kellemesen, nőiesen simogatni kezdett. A farkam már úgy állt, hogy majd' kiszakadt a farmerom.
A mellére adtam az első csókot. Utána mentem följebb, mert vonzotta a számat az ő ajka. Végig nézett, de nem reagált: a tekintetéből azt olvastam ki abban a pillanatban, hogy sem meglepődésnek, sem szégyenkezésnek nincs helye. Mehet tovább minden, mint ha a legtermészetesebb dolog lenne ez a világon.
Jött a csók. Hú, de finom volt! Remélem, neki is. A szája már nem olyan, mint egy fiatalé, de ennek is megvolt a varázsa. Közben meg ügyetlenül öleltem a fotelban!
Franc sem tudja, meddig ettük egymás száját, de bebújtattam a kezeimet a ruhája alá, és végre megkaptam a melleit. Hát, az csodás volt! Még mindig az az ezer éve ismert test, ami szinte az enyém, mert annyiszor láttam régen, mégis idegen már, mert felnőtté válásom óta szinte egyszer sem. Ezt a mellet szorongattam, és gyúrtam, ami az enyém is volt, meg nem is. Természetes is volt, hogy megkapom, meg nem is, sőt, természet idegen!
Jött a második fokozat, és kezdtem a testét a farkamhoz húzni. Csak úgy ösztönösen, semmiféle elgondolást nem követve. A lényeg az volt, hogy oda tudjam végre nyomni a farkamat!
Felváltva húztam a fenekét a farkamhoz, hogy odanyomhassam, és gyúrtam a melleit. Még a melltartót sem vettem le. Megkaptam, zabáltam, és nem engedtem. Ő persze mindezt nem bánta, sőt olyan természetességgel élte meg mindezt, mint amit a 80-as évek erotikus filmjeiben láttam: ha megy a szex az éppen aktuális férfival, akkor van minden rendben!
Lehámoztam a farmert, a már szinte meggörbült farkamról. A makkom már jócskán nedves volt, és magától csúszott vissza rajt a bőr. Ő is letolta a nadrágot, de az nekem nem volt elég, felálltam, és lehúztam teljesen. Ott volt meztelen alsótesttel, és ülő helyzetbe fordult a fotelban. Nem vártam. Elé térdeltem, kicsit helyezkedtünk, és behatoltam!
Azóta egy kissé fáj a térdem, de akkor nem éreztem, hogy baj lenne. A szőnyegen térdeltem, és az élvezetesen nedves pinában mozogtam a totálisan merev, és hasonlóan nedves farkammal.
Ő mozgatta a csípőjét, én meg fogtam két oldalt, és toltam neki! Micsoda dugás volt. Talán akkor éreztem legjobban azt az ízt a torkom tetején. Megint ott van, érzem.
Toltam így egy ideig, és azt sem figyeltem, hogy most ki nyög, vagy ki érhet haza, mert csak a pina létezett. Hát ja, a térdemet sem figyeltem. Mindent elhalványított az élvezet, vagy akár azt is mondhatom, hogy mindent kiszűrt a környezetből.
Hátulról is meg akartam dugni, úgyhogy szóltam neki: Gyere, térdelj le, háttal.
Azonnal megtette, készségesen. Az a segg! Hát az volt valami!
Azonnal odaillesztettem, és már csúszott is fel. Jött a következő menet. Leginkább a segg alakja, vagy formája fogott meg, mert annyira már nem volt fiatalos, de az agyam eldurrant tőle még így is. Fogtam a csípőjét két oldalt, és húzkodtam magamra. Ő meg löködte, majd riszálta magát.
Én éreztem, hogy közeleg a vég, de sokkal jobban bírtam, mint amire számítottam! Rákapcsoltam, és még úgy is ment egy ideig! Ő nyöszörgött már rendesen, és szinte dobálta magát. Nem tudom, hogy elélvezhetett-e, igazából nem tudom, mi a franc volt velem.
De megéreztem, hogy már a célegyenesben vagyok. Odahajoltam, mire ő egy kicsit lejjebb vett a tempóból. Lényegre térő kérdést csikart belőlem a helyzet: "beléd mehetek?" Ő bőszen bólogatott, és visszafordult, hogy tovább tudja toszogatni a farkamnak magát.
A következő másodpercekben megint felidéződött bennem, hogy ez a nagynéném, és hihetetlen, hogy megdugom, de ez van.
Nőttön nőtt bennem a feszültség, és eljött a csúcspont. Elkezdtem sziszegni, és a végén egy élvezetes nyögéssel elmentem a csajban. Szinte a végéig nem hagyta abba a mozgást, bár lassított folyamatosan. Pont jó volt ahhoz, hogy 100%-ig kikészítsen!
Miután totálisan kiadtam magamból mindent, egyszerűen elfeküdtem a földön, hanyatt.
Ő kézbe fogta a ruhát, odahajolt hozzám, és csak annyit mondott, mindjárt visszajön. Pihenjek nyugodtan. Kaptam egy mosolyt is mellé. Pár percig meg sem bírtam mozdulni, majd felrángattam a gatyámat. Felültem a fotelba, és oldalra néztem.
Vártam még pár percet, aztán megint elindult a scanner. Mire visszajött egy másik ruhában, már ksézen voltam. Leült mellém, megmutatta, hogy hová kell küldeni őket, búcsúzáskor meg adott egy puszit a számra.
Ezt mondta, mikor már kilépte: "Jó volt veled megint találkozni!"
Én meg mosolyogtam, szinte kínosan, és intettem neki egyet.
(Bocs a helyesírásért, mer nem olvasom vissza. Amilyen első lendületből lett, úgy kapjátok, eredetiben!)