Kilián Walter - Mesélj valami izgatót! - Második rész a folytatás
Wanda hívott pár nap múlva. Azt mondta, csak üdvözölni akar, de a beszélgetés nemsokára a múltkori telefonunkra terelődött. 'Ide figyelj,' kezdte, 'nem vagyok benne biztos, mit gondolsz a legutóbbi beszélgetésünkről... csak szeretném tudni, hogy nagyon kiakadtál-e, vagy ilyesmi...'
Hmm... 'Elég vad volt... úgy értem, de tényleg nem érzem úgy, mintha bármi... rossz történt volna... te igen?' Egy kicsit bizonytalan voltam. 'Azt hiszem..., ez nem olyan... érted, mire gondolok...' Viszonyítás kérdése, de nem tudtam, mit érez Wanda, és nem akartam, hogy mérges legyen emiatt.
'Igen, én is így gondolom. Csak beszélgettünk, ami nem bánt senkit; és... közben kényeztettük magunkat, gondolom, nem mi vagyunk az egyetlenek... csak nem akarom, hogy valami könnyű lotyónak tarts, vagy ilyesmi.'
'Soha nem gondolnék ilyet, Wandus!'
'Rendben.' Úgy látszik, ő is túltette magát a dolgon. Micsoda megkönnyebbülés! Alig reméltem, hogy eddigi meghitt viszonyunk változatlan maradhat az eset után is. Egyszerűen úgy döntöttünk, hogy az ügyet rendben levőnek minősítjük.
Dumáltunk még egy kicsit. Pár perc múlva mintha Wanda hangja egy kicsit... megremegett volna.
'Azon gondolkozom... nem tudom hogy kezdjem, Walt... csak... mit szólnál ahhoz, ha megkérnélek, mesélj valami... izgató történetet?' Az utolsó két szó után, melyeket alig értettem, kacarászást hallottam. 'Tudod, mint amilyennel a múltkor szórakoztattalak!' Szentséges... ez azt szeretné, hogy újra közösen masztizzunk!
Megdobbant a ketyegőm, de a farkam is jelzett a gatyámban.
'Persze... de... például miről?'
'Például Mari és te... biztosan voltatok együtt...' Mari volt az, akivel tavaly lógtam. Hát Wanda nem sokat cicózik... 'Mi volt a legzűrösebb hely, ahol csináltátok?' kérdezte.
Belegondoltam. 'Ez könnyű. Azt hiszem Táboriék buliján, múlt októberben.'
'Rendben. Mesélj erről.' Apám..., teljesen beindult! Elképzeltem őt az ágyon, a pizsamájában heverve, ahogy a sztorim figyeli.
'Tehát. Tudod, hogy odavoltunk egymásért akkoriban...'
'Ja.' Az igazat megvallva, Wanda sose csípte Marit; csak kis kurvának hívta, és ennek volt is némi alapja...
'Egész éjjel együtt voltunk; ittunk is, és... egyszer, mikor a fürdőbe indultam, Mari velem tartott. Miután végeztem..., ő kalóznak volt öltözve: fekete szoknya, magas lakkcsizma...'
'Emlékszem...'
Én is emlékeztem, és ez sokat javított a farkam szilárdságán... Wanda lélegzetét visszatartva várta a folytatást. Nemsokára olyan voltam, mint a pöröly. 'Szóval... ahogy kiráztam az utolsó cseppeket, felhúzta a szoknyáját..., úgy értem nemcsak felemelte, hanem felhúzta egészen a derekáig... és nem volt alatta semmi.'
'Megmutatta neked... a punciját?'
Hűha. 'Igen. Azt mondta "Csináljuk Walt, most akarom!" de én túlságosan féltem, hogy benyit valaki; odaléptem, és inkább elkezdtem tapizni.'
'Tapizni? Pontosan hogyan?' Wanda kezdett belejönni.
'Úgy értem, a kezem a puncijára tettem, és... ujjaztam kicsit, míg ölelgettük egymást. Mondtam neki, hogy szerintem a dugást halaszuk későbbre, mikor már nála leszünk, de lenyúlt a puncijához, széthúzta, és én tudtam, mit akar.'
'Mit Walter? MIT akart?'
'Azt akarta, hogy nyaljam ki őt. Hát megtettem. Elkezdtem...'
'Nedves volt?' kérdezte Wanda elfúló hangon.
'Hát igen. Nagyon nedves volt! Egyébként is baromi fickós volt. Szóval elkezdtem...'
'Szőrös volt neki?'
'Hát olyan átlagos... azt hiszem... Szóval elkezdtem nyalogatni, aztán mindent bele, hogy minél hamarabb elélvezzen. Pár perc múlva, mikor már erősen nyögdécselt, valaki kopogott az ajtón! Erre még keményebben élvezett, mint addig valaha, gondolom az ijedtségtől is. Később elmesélte, mennyire erős volt akkor az orgazmusa. Azt hiszem, imádta a tudatot, hogy rajtakaphatják közben.' Hallottam Wanda légzését. Zihálva, gyorsan vette a levegőt.
'MEGBASZTAD őt utána?' Anyám, már tökre beindult a csaj! Mielőtt folytattam volna, lekínlódtam a farmerem.
'Hát, nem egészen. Egy félórával később neki kellett kimenni, így újra bent találtuk magunkat a füriben. A WC-n ülve, pisilés közben kivette a farkam, és...'
'Leszopott, miközben pisilt? Óóó... Walter...' Wanda most már teljesen odáig volt. Elképzeltem őt, ahogy vadul dörzsöli pinácskáját a bugyin keresztül...
'Igen... aztán mikor befejezte a pisilést, lenyúlt, és elkezdte ujjazni magát...'
Wanda hangosan félbeszakított. 'éppen úgy, mint most én is magam! Óóóó... Walter... mondd tovább... el fogok élvezni... mmmmm...'
"Az már biztos" - gondoltam. 'Szóval ült a WC-n, szopta a kemény farkam, a pisitől még nedves puncijával játszott... annyira vad volt!'
Letoltam az alsóm, és én is rákezdtem a farokverésre, mit sem törődve a hangos zihálásommal.
'Mmmm... igen... folytatod...?
'Éreztem, hogy közel vagyok, és kihúztam a szájából. Nehezemre esett, mert igazán jól csinálta, de későbbre tartogattam a dolgot... érted!?'
'Igeeen... Uh-huh... Ahhhhh.... Még.... Hmmmm...'
"Most én jövök!" - gondoltam. 'Jó érzés, Wanda? Mesélj róla, milyen... csinálni magadnak.'
Hangosan lihegett a telefonba, már nyoma sem volt a tettetésnek. 'Igen! Óóóó... igen! Most éppen két ujjam van a pinácskámban; annyira finom... Aaghhh.... Te mit csinálsz most, Walt? Masztizol te is? A kezeddel rázod a farkad...? Hm? Hmm?'
'Igen, verem a majmot, Wanda... Bárcsak itt lennél, és látnál közben... áááhhh... Igen...'
'Óóóó, nem... Walter... ha ott lennék most... nem tudnám... óóó... megállni... én talán...'
'Mit, Wanda? Mondd ki! Talán MIT?'
'Lehet, hogy le akarnálak... SZOPNI! Kipróbálnám, milyen szopni a faszod! Óóóóó!!! UMMMMM!'
'Talán én is akarnám, Wanda! Lehet, hogy én is szeretnék neked...'
'Óóóó, mondjad! Mit? MIT szeretnél nekem?'
'Jól MEGBASZNI a forró kis lukacskád, Wanda... óhhh... Annyira kanos vagyok, az sem számítana, ha te nem akarnád... bevágnám a jó kemény FASZOM a PINÁDBA, és jót BASZNÁNK, kicsi húgom! Mindig is ezt akartam, mindig annyira kívántam a kicsi PINÁCSKÁD!' Magam sem hittem, hogy ezeket én mondom... Wanda füle hallatára...
'AGHHH... Walter... nagyon szeretném... Néha én is gondoltam már nagyon malacokat... Volt, hogy azt álmodtam, ketten DUGUNK, és már felnőttek vagyunk! És azt akartad, hogy megcsináljak neked dolgokat... Atyám..., arról fantáziáltam, hogy kényszerítesz engem, hogy dugjunk!! Én nem akarom, de... Nnnnnn... Annyira szétteszem most a lábam, neked Walter! meg akarod kefélni a kishúgod, ugye? Szét akarod kúrni a forró pinácskám! Ó Istenem, milyen rosszak vagyunk... Ohhh... Én is akarom, hogy belém rakd azt a nagy, húsos farkad! Én... AAAAAHHHHHH!!! OHHHHHHHH!!'
Egyszerre élveztünk el. Hát újra megtörtént. De ez alkalommal tovább jutottunk; és most mindketten ezt akartuk, tudatosan kívántuk, hogy így legyen. És a végére egy kicsit... bevadultunk... Egy pár perc múlva mindketten lenyugodtunk, nevetgéltünk még idegesen egy kicsit, aztán elköszöntünk egymástól.
Ezután nagyon sokat hívtuk egymást. Már nem kellett mondanunk, hogy "mondj valami izgatót", mert mindketten tudtuk, mit akar hallani a másik: azt, hogy mit csinálnánk egymással. Ez persze zavart is egy kicsit: nem tudhattam, tényleg azt szeretné-e, amit mond, sőt én is így akarnám-e, ha együtt lennénk, vagy csak izgatjuk egymást ezzel a süket dumával. De túl jó volt ahhoz, hogy lemondjunk róla, egyikünk se akarta félbeszakítani; úgy látszik mindkettőnknek jól esett kéjesen, vagy durván izgatni a másikat (és magát). Így hát folytattuk, amibe belekezdtünk.
A következő két hétben megsokszorozódtak hívásaink. Mindketten rabjai lettünk a kölcsönös telefonos izgatásnak, a közös élvezésnek. Mindig rákérdeztem, mi van rajta, ő pedig, hogy mit vegyen fel a kedvemért. Általában "bugyi és melltartó" volt a válaszom, mert pár évvel ezelőtt, mikor véletlenül rányitottam a fürdőszoba ajtót, csak fehérnemű volt rajta. A kép örökre belemarta magát az agyamba... Így képzeltem el őt mindig, amikor elkezdtük. Egyszer könyörgött, valósággal rám kiáltott, hogy menjek át, és dugjam meg őt. Annyira kérlelt, és én annyira kívántam, hogy majdnem felpattantam, de miután elélvezett, már nem történt említés a dologról. Úgy beszéltünk róla, mintha mindketten akarnánk a dolgot, de egyikünk se lépett.
Mindaddig, amíg... egyszer kaptam egy csomagot tőle. Furi volt, mert 10 percre laktunk egymástól. Kinyitottam a bélelt borítékot. Bugyi!! Jézusom... két kicsi bugyi; egy piros tanga, és egy rózsaszín csipkeköltemény. Jött velük egy levélke is: "Legközelebb tudni fogod, mi NINCS rajtam!" és alatta aláírás helyett egy szívet rajzolt. Ember... elküldte nekem az alsóneműjét!! Mindkettőben volt egy kis pamut betét; én azt tettem, amit minden pasi csinált volna, akinek vér folyik az ereiben, akár fivér, akár nem: beléjük szimatoltam. Ahhhhh... mennyei volt. Izgató, átható illatukba beleremegtem. Nem mosta ki őket, még őrizték kis húgom puncijának nedvességét. Tényleg ezt akarta? Öt percig ültem az ágy szélén, belélegezve a csodálatos aromát, és lassan húzogatva egyre jobban kiegyenesedő farkam a farmeren keresztül. Egyszerűen nem álltam meg, hogy ne verjem ki ezeket a trófeákat szagolgatva; azt hiszem, ez volt a legerősebb gyönyör, amit valaha éreztem.